ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

More documents

Recommendations

Info

EMBERBARÁTI FELHÍVÁS Ha valaki Martonoson Dávid Silvano és Veronika iránt érdeklődik, nincs ember, aki meg ne mondaná, hol lakik a család. A faluban szinte mindenki mindenkit ismer, de Dávidékat nem puszta ismeretségből tartja számon a falu népe: hatéves, nagybeteg kislányuk, Kittyke sorsa hozta számukra a nem várt és egyáltalán nem óhajtott népszerűséget. A kislányról File Erzsébettől, a hajdújárási rádió magyarkanizsai műsorvezetőjétől szereztünk tudomást, aki viszont egy Etelka nevezetű martonosi asszonytól hallott a fi atal Dávid család nagy bánatáról. Talán úgy is mondhatnánk, hogy madzagtelefonon terjedtek a hírek, mert – ahogyan Erzsike mondta – Veronika és Silvano nem panaszkodtak, tűrték csendben a sorsukat, dolgoztak látástól vakulásig és megpróbáltak saját erőből segíteni a rájuk szakadt nagy szomorúságon. – Bő egy éve, valamikor 2010 júliusában tűnt fel, hogy Kittykének egyre sűrűbben fáj a feje, hányingere van, rosszul érzi magát. A talpraesett, mindig csacsogó, eleven kislány egyik percről a másikra teljesen megváltozott. Az első orvosi vizsgálatok után a Tartományi Klinikára utalták, ahol egy hónap várakozási időt szabtak meg az alapos kivizsgálásra. Sajnos ezt már nem tudtuk kivárni. Kittyke ugyanis szeptember elsején annak rendje és módja szerint elment az óvodába, ott azonban rosszul lett, hazajött, de úgy, hogy útközben még a bicikliről is leesett fájdalmai miatt. Másnap már Belgrádban voltunk, ahol rögtön, az első vizsgálatok után szembesülnünk kellett a borzasztó valósággal: Kittykének bal oldali agytumorja van! Noha jóra semmiképp sem számítottunk, azt hittem ott esem össze a hír hallatán. Földhöz vágott bennünket. Azt sem tudtuk, milyen betegség ez, milyen következményekkel jár, megmenthetjük-e Kittykét vagy elveszítjük legdrágább kincsünket – meséli zsebkendőjét szorongatva a most is könnyeivel küszködő anyuka. – Kislányunk azonnal kórházba került, nyomáscsökkentőt adtak neki, amitől megszűntek fejfájásai és 24 napon át kapta az infúziót, hogy szervezete valamelyest felerősödjön és megműthessék. Szeptember 23-án megműtötték és közölték velünk, hogy a műtét si- Kittyke anyukája és File Erzsébet társaságában 10 ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG Kittyke segítségre vár! keres volt. Ezt támasztotta alá Kittyke viselkedése is, aki két nap után lejött az ágyról és a körülményekhez képest jókedvű volt. Természetesen tovább kezelték, sugarazták, nyolc kemoterápiát írtak ki számára, amelyek közül most tartunk a hatodiknál, tehát kettő még hátra van. Óriási lelki megterhelésen estünk át, nem is tudom, hogy bírtuk ki, de kibírtuk és most együtt örülünk annak, hogy kislányunk itthon van velünk. Egy év alatt egy egész vagyont költöttünk Kittyke gyógykezelésére. Mivel az állam nem támogatott bennünket, privát klinikára mentünk, de talán ez volt az ára annak, hogy él a kislányunk. Édesapám eladta a földjeit, eladtuk az én házamat, a férjem házába költöztünk be, ami viszont elég rossz állapotban volt ahhoz, hogy egészséges életteret biztosítsunk Kittykének, akire most úgy kell vigyáznunk, mint a hímes tojásra, egészen addig, míg szervezete fel nem erősödik, míg immunrendszere és vérképe helyre nem áll. Addig szinte állandóan maszkot kell viselnie, ha kimegy védekeznie kell a napsütés ellen, hosszabb ideig nem tartózkodhat 20 foknál melegebb helyiségben, mert attól megváltozik a vérsűrűsége, ami komoly gondot okozhat. Emiatt kellett beszereznünk egy mobil légkondicionáló berendezést, amit abba a szobába gurítunk, ahol a kislány tartózkodik. Nem mindegy, hogy mit eszik, mit iszik, mert csakis friss és tartósítószerek nélküli élelmet fogyaszthat. Az orvosok a Fructal kisüveges fekete ribizlis üdítőjét javasolták neki állandó fogyasztásra, de alig tudunk hozzájutni, jó lenne, ha valaki segítene legalább abban, hogy hol vehetnénk ilyet rendszeresen. Családi házunk belterét fokozatosan próbáljuk felújítani, hogy az minden tekintetben megfeleljen az egészségügyi követelményeknek, de kívülről már szinte omladozik a ház, a talajvíztől összedőlt az alsó épület, a ház egyik fala megindult a nagytetővel együtt a szomszéd háza felé, beázik és nagyobb eső esetén bent tönkremegy az, amit már egyszer helyrehoztunk. Pedig az esős ősz még csak ezután érkezik. Nem is tudjuk, melyiket csináljuk a kis fi zetésünkből, a tetőt vagy a belteret, vagy próbáljunk egy kis tüzelőt venni, hiszen a tél is közeleg már, de bárhogyan is lesz, nekünk mindenképpen Kittyke az első – meséli szomorúan Veronika miközben a belé csimpaszkodó, csillogó szemű, mosolygós Kittyke fejét simogatja. Silvano, az apuka munkaviszonyban van, de keveset keres. Veronika, ha a helyzet engedi, egy helyi cukrásznál vállal munkát, még piacozik is ha kell, de mindez nem elég a boldoguláshoz. Noha sokfelől kaptak már kisebb-nagyobb segítséget, a gyógykezelés még tart, a pénzügyi nehézségek, a gondok, még korántsem múltak el. – Amikor először léptem be a Petőfi Sándor utca 12-es számú ház kapuján, megvallom őszintén, megijedtem. Mi várhat rám ebben az omladozó házban, ahova én egy súlyosan beteg kislány miatt jöttem? Rajta szeretnék valahogy segíteni, de hát itt sok mindenen segíteni kellene – emlékezik viszsza Erzsike első martonosi látogatására. – Amikor azonban közelebbről megismertem a családot, már tudtam, hogy segíteni fogok.
Veronkáék akkor sem panaszkodtak, csak elmesélték kálváriájuk történetét. A kislány illedelmesen végighallgatta édesanyja elbeszélését, majd odaszólt: Anya, a doktor bácsik is megmondták, hogy engem úgy kezeljél, mintha egészséges gyerek lennék! Ledöbbentem. A hatéves, beteg kislány ad erőt szüleinek, hogy könnyebben viseljék a terheket! Ekkor döntöttem el valójában, hogy mindent megteszek értük. Összehoztam egy jótékonysági műsort a rádióban, ahova élő zenekart szerettem volna meghívni. Hiszik vagy sem, öt perc alatt összejött. A martonosi Aranykalász zenekar azonnal vállalta a szereplést, minden ellenszolgáltatás nélkül! A műsort követően Johannesburgtól Budapestig számtalan helyről érdeklődtek a hallgatók Kittyke iránt és hamarosan érkezni kezdtek az adományok is. A németországi Masa János és felesége személyesen kereste fel a családot itthon töltött rövid szabadságuk ideje alatt és pénzadománnyal segítette Dávidékat. A mobil légkondicionáló berendezés is ilyen adományból származik, amiért külön köszönet illeti dr. Sarnyai Atyimcsev Anikót és a kispiaci Berényi Apollóniát, de se vége, se hossza azoknak, akik a maguk módján megpróbáltak és megpróbálnak segítséget nyújtani. Az óvoda például adott Kittykének egy óvodai kisasztalt, két kisszékkel, hogy a sok játék között a kislány egy kicsit az oviban érezze magát, az óvó néni pedig hetente kétszer is meglátogatja. Az ilyen gesztusok megmelengetik az ember szívét és őszinte hálát érez irántuk – és Erzsike egyik kezében a könnyekre előkészített zsebkendővel arra a kis gyöngyökből fűzött nyakláncra pillant, amit Kittykétől kapott ajándékba és amit állandóan magánál hord. A kislány közben megmutatja nekünk a játékait, a kedvenc babákat, a korongozókészletet és azt a két kiscsirkét, egy kiskakast és kistyúkot, amit a nagyszülőktől kapott. Etetésük és itatásuk az ő feladata és nagyon boldog, hogy vergődhet velük. Már nevet is EMBERBARÁTI FELHÍVÁS adott nekik. És mesél, mesél, közvetlenül, vidáman, mintha már régóta ismernénk egymást és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, amibe ő került. Aranyos, életvidám kislány, nincs ember, akinek ne érintené meg a szívét. Érte érdemes élni, rá érdemes áldozni, rajta érdemes segíteni! Egészen bizonyos, hogy akadnak még jólelkű, jószándékú, segítőkész emberek, akik szívesen segítenének a jóravaló, szorgalmas és önfeláldozó családon és ezen a betegségében szinte észrevétlenül is majdnem felnőtté vált hatéves kislányon, Kittykén, akinek még egy darabig gyereknek kéne lennie, vidám és gondtalan gyermekkorral. Dávidék vettek már valamennyi cserepet, bontásokból vásárolgatják a használt tetőgerendákat is, de még sok kellene. Szükség lenne önkéntes mestermunkára, pénzre, tüzelőre meg minden egyébre, ami lehetővé ten- Dávidék otthona né, hogy a fi atal család legalább nyugodtan átvészelje a telet, mert hát a kiadások még itt vannak: minden másnap Magyarkanizsán vérellenőrzés, kéthetente Szabadkán ellenőrzés, két kemoterápia Belgrádban, hogy a többit ne soroljuk. Az utazáshoz mentőt csak elvétve kapnak, buszon nem utazhatnak, marad a régi Zastavájuk, de hát az sem vízzel működik… Indulás előtt lefényképezkedünk Kittykével. Nagyon boldog volt, hogy meglátogattuk, hogy beszélgethetett velünk, pedig a mindenre emlékeztető maszk most is ott volt aranyos arcocskáján. Vegyük le azt a maszkot Kittykéről, kedves polgártársaim! Segítsünk ezen a kislányon, igazán megérdemli! Abban a reményben, hogy senki sem él vissza vele, közöljük az anyuka elérhetőségét is ( 062/85 36 850), hogy segíthessen aki tud, akár ismeretlenül is. A Jó Isten tudni fog róla… Bödő Sándor Fotók: File Erzsébet Sziveri Péter Kitty és a riporter ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 11
Page 1 and 2: ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1
Page 3 and 4: ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG FÜGGETLEN POL
Page 5 and 6: A polgármester válaszol Tisztelt
Page 7 and 8: cmyk Gyomaendrőd Gyomaendrőd csen
Page 9: A KORAI FELISMERÉS JÓ ESÉLY A De
Page 13 and 14: AUTÓMENTES NAP Az 5. Autómentes n
Page 15 and 16: Sok van, mi csodálatos, de az embe
Page 17 and 18: A múlt hétvégén a budapesti Mil
Page 19 and 20: Pudingos leveles Hozzávalók: 1 cs
Page 21 and 22: Ebéd az internetről Ma néhány o
Page 23: cmyk ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 23

ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?