ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

More documents

Recommendations

Info

ADORJÁN A vidámság, nevetés: fél egészség Adorján első művelődési egyesülete, a Szőke Tisza ME nem régen még tagjai között tudhatott sok gyermeket, romát, feleséget, özvegyet, zenélő férfi t. Mára a falunak két művelődési egyesülete van, amelyek közül az egyiknek asszonykórusa és olvasóköre van, a másiknak aszszonykórusa és roma néptánccsoportja. A szétválás, amelynek valódi okait az érintettek ismerik, nehézségeket és bizonyos űrt hozott, amelyet a csoportok igyekeznek pótolni. Az Adorján Művelődési Egyesület munkájáról jelent már meg írás az újság hasábjain, most nézzük meg, hogyan telnek a másik egyesület, illetve kórusa napjai, meg az idei éve. Újhelyi Eszterrel, az asszonykórus vezetőjével beszélgettem: – A Szőke Tisza Művelődési Egyesület 2005-ben alakult. Az asszonykórust Elek Sándor alapította. Csoportunk elég fi atal, mindössze hat éve működik, de el kell mondanom, sokfelé megfordultunk már, sokan ismernek minket. Jónéhány helyen felléptünk már határon innen és túl. A község szinte minden településén részt veszünk különféle rendezvényeken: aratóünnepségen, a Szent István-nap és Újkenyér-ünnepen, teadélutánokon, stb. A teadélutánokra meghívjuk egymást a többi egyesülettel, így ismerkedünk. Minden évben megyünk testvértelepülésünkre, Balotaszállásra népzenei találkozóra, és újabban Pocsajon jártunk, ami eléggé messze van, viszont egy új barátság szövődött. A múlt heti népzenei találkozón viszonoztuk a meghívásukat. Jártunk már Adorjánházán is, Kiskunhalason szüreti napokon. Baráti körünk már elég széles. 14 ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG Mint minden évben, idén voltunk a Durindón, nagyon készültünk rá. A Durindó remek lehetőség számunkra, hogy sok más csoporttal találkozzunk, és nagyon szeretünk oda is menni. – Milyen elismeréseket kaptak? – Sok emléklapunk van. Horgoson néhány éve, amikor még együtt volt a kórus, kaptunk kiváló minősítést. De Vass Lajosdíj, vagy ahhoz hasonlónk még nincs, de amint mondottam, fi atal kórus vagyunk. Népzenei találkozónknak most adtuk a Fodrozik a Tisza Vize nevet. Új vendégeink is voltak, mivel meghívtuk a kevieket, a csókaiakat, a tornyosiakat, tehát elég sokan voltunk. – Hogyan készülnek a fellépésekre? – Csütörtökönként összejárunk énekelni, mi dalárdának hívjuk ezt. Durindó előtt igen komolyan szoktunk próbálni. Van több népdalcsokrunk, amelyeket, ahogy mi mondjuk, melegen tartjuk, próbáljuk őket. Általában az egész csoport véleményét kikérjük a dalcsokor kiválasztásánál, de a legfontosabb művészeti vezetőnk véleménye. – Milyen volt az idei évük? Mik a további terveik? – Egész évben elfoglaltak voltunk, szinte minden hétvégénk foglalt volt. Jártunk sok helyen, és majdnem azt lehet mondani, hogy a mi népzenei találkozónk zárja az idényt, mert ezután egy kis pihenés következik. Idén már nem nagyon szervezünk programokat, legközelebb a jövő évi farsang az, amire készülni fogunk. – Mit jelentett a két asszonykórus különválása? Voltak-e negatív hatásai? – Természetesen voltak, mert hiány keletkezett. Mi azóta is jóban vagyunk a másik csapat tagjaival is, ápoljuk a kap- csolatokat. Beszélgetünk velük, meghívtuk őket a találkozóra, el is jöttek. Nagyon szerettük volna, ha együtt maradunk, de nem sikerült. A különválással megcsonkult a csoport. – Fiatalokat miért nem vonnak be? Mert, valljuk be, nem sok mindennel foglalkozik a fi atal nemzedék, és ez esély lehetne számukra, hogy kimozduljanak a négy fal közül. – Nem tudjuk őket bevonni. Voltak néptánccsoportjaink, szépek voltak, szép ruháik voltak, gyönyörűen táncoltak, de egyszerűen széthullottak. Szeretnénk mi a csoportot is bővíteni, bevonni fi atalasszonyokat, de nem lehet. Kérdeztünk több fi - atalasszonyt, de soknak a férje ellenezné, hogy a felesége utazgasson fellépésekre. Az még rendben lenne, ha a faluban járna próbákra, de a fellépéseket már nem néznék jó szemmel. Meg nem is akarnak betársulni, pedig egyszer mi is kiöregszünk ebből. Pedig nagyon jó a társaság, mindig vidámak vagyunk, sokat utazunk. A vidámság, a nevetés pedig, amint tudjuk, fél egészség. – Milyen bonyodalmakkal jár egy népzenei találkozó megszervezése? – A bonyodalmat mindig a pénzszűke jelenti. Ha van pénz, nincs bonyodalom. Mindig pályázunk, de sajnos néha nem elég a pénz, amit kapunk. Nekünk is sokszor a zsebbe kell nyúlni, természetesen, nem pénzre gondolok, de egy kis süteményt adunk, pálinkát, mindenki, amit tud, azt ad. Most is hagymát, zöldségeket kaptunk a szponzorainktól, amit mi igyekszünk viszonozni, úgy, hogy meghívjuk őket teadélutánra, vagy a népzenei találkozón az ebédre. És itt szeretném megköszönni a támogatóinknak a segítséget! Kép és szöveg: Bognár Irma
Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb. Szophoklész: Antigoné Egy közösségben sokféle ember él. Vannak közöttünk sokoldalúak és egyszerűbbek, szorgalmasak, kedvesek vagy kedvetlenek, szeretetre méltóak ugyanúgy, mint mondjuk fokhagymaszósz-szerű különcök. Mindazonáltal azt is ki kell mondanunk, hogy élnek velünk együtt hülyék is. Tételesen tudnám igazolni, hogy a magyarkanizsai zavart elméjűek száma az elmúlt évtizedekben nem csökkent: sőt meggyőződésem, hogy csak szaporodtak. Az sem szolgálhat mentségükre, ha a társadalmi bajok, a mostanság eluralkodó káros jelenségek hozadékának tekintjük őket. A hülyeség pregnáns velejárója lett hétköznapjainknak. Mindenütt találkozunk velük. Ha szerencsénk van, idejében felismerszenek. Ilyenkor az okosabbja kitér előlük, a bátrabbak, a reményt éltetők viszont megpróbálják jobb észre téríteni őket, ami persze ritkán sikerül, mert az ilyen emberek egyik ismérve az, hogy görcsösen ragaszkodnak véleményükhöz, vélt-valós igazukhoz, azokhoz a szabályokhoz, amelyek között jól érzik magukat. És itt a kutya elásva. A magára és másra közveszélyes ember ugyanis nem ismer közösségi szabályokat csak egyénre szabottakat. A kényelmes testre méretezett előírásokat. A maga ura, önmaga korlátozottságának rabja. Ha magában tesz kárt, ha fejjel megy a falnak, ha iszik, ha veri az édesanyját, ha drogozik, vagy elkártyázza a pénzét, az talán a kisebbik rossz. Hiába minden: ha egyszer rögeszmésen ragaszkodik hozzá, nincs az a józan ember, pszichiáter, orvos vagy jó szándékú embertárs, aki eltántoríthatná saját meggyőződésétől, hibás alapállásától. A baj akkor és ott kezdődik, amikor az elmeháborodottság már olyan méreteket ölt, hogy azok kezdik lovon érezni magukat, akiknek inkább kushadó kutya pózba merevülve kéne hallgatniuk a szelíd nagy többségre. Ehelyett ma Magyarkanizsán, a hülyék kiröhöghetik a paragrafusokat, a tisztességet és az együttélés íratlan szabályait. Amikor nekik már végképp nem ér a szép szó, ki kell mondani, hogy ennyi! Hogy nincs tovább! Hogy elfogyott a türelem, vége a kesz- Elég volt! tyűs kéz, meg a szép szó próbálkozásainak! A minap tanúja voltam annak, amikor a közvállalat szakembere fölmérte a disznópiaci játszótér állapotát. Azé a játszótérét, ami nem a magukról sokat képzelő idiótáknak, hanem a kisgyerekeknek épült, a nem is oly távoli múltban. A látvány siralmas. Fölszaggatott mászókák lécei, letördelt fa alkatrészek, a játék tornyok teteje behorpasztva, szétverve. Látszik, hogy elmebetegek jártak itt. Tomboltak, vadul szorgoskodtak, mert a farost lemezek szöges felükkel a csúszda homokjába lettek odahelyezve, gondos, de aljas kezek által álcázva, hogy a napközben elsőként lecsúszó kisgyerek a rozsdás szögbe huppanjon. A korlátokként használt hajóköteleket bicskával nyiszálták le. A bolyhok még a helyszínen árválkodnak. A leszaggatott hinták szétszórva. A köteleik valahol udvarok mélyén, lopott holmiként eldugva. Szanaszét sörösüvegek. Aki épített már valaha, aki legalább egy kutyaólat saját kezűleg összetákolt, annak sír a lelke a vandalizmust láttán. Mert a barbár rongálás nem kisgyerekek műve, hanem azoké az eszementeké, akik éjszakánként erejüket próbálgatják, torz világszemléletüket, beteg lelküket demonstrálják a gyerekeknek épített közterületen. A mi felelősségünk, hogy a közöttünk élő ilyen egyéneket végre észhez térítsük! Kérjük, követeljük a rendőrségtől, hogy járőrözzön sűrűbben az említett helyszínen! Keressék meg, kutassák fel és nevezzék néven őket, majd büntessék meg a károkozókat! Állítsák vissza a hajdan volt parkőri feladatkört! Számos megoldás kínálkozik arra, hogy városunk értékeit megvédjük. Szülők, tanárok ne röstelljünk szólni azoknak, akik magatartásukkal áthágják a társadalmi normákat! Bárhol: utcán, közterületen szóljunk rá arra, aki agyalágyultként viselkedik! Az önkormányzat által foglalkoztatott mezőőrök járőrözés közben írják fel a jó erkölcsbe ütköző törvények áthágóit. Lett légyen szó padok karfáján ücsörgőkről, nyilvános szemetelőktől, utcán illetlenül viselkedőkről, handabandázókról, éjszakai ámokfutókról. A belügy szervek igazoltathatnak mindenkit „nepristojno ponašanje” (illetlen viselkedés) jogcímen. A rendőrök orra előtt, a Városháza előtti Kisparkban KÖZÉRDEKŰ burjánzik a deviancia. Mindannyian tudjuk, miféle kóros kilengések zajlanak, leginkább a hét vége éjszakáiban! Nap közben közterületen folyik a szesz, gazdát cserél a drog. A virágágyásokat kitapossák, mert senki sincs, aki rászólna a bandázó kölykökre, hogy a Népkertben van játszótér, az emlékművek mellett (tábla hirdethetné, hogy) fűre lépni tilos! Ha egy közösség tűri és elnézi a vandálok, vagy idióták által diktált elvtelenséget, akkor gyávaságból, léhaságból mi is aszszisztálunk az elmebaj térnyeréséhez. Nincs más megoldás: ha normális életet akarunk biztosítani magunknak és utódainknak, a közjó érdekében mindannyiunknak tennünk kell. Közös a felelősségünk. És ha kell, vaskézzel, vasszigorral, de – teremtsünk rendet! Ez az utolsó lehetőségünk! Mert sem én – sem más normális kanizsai – nem akarunk egy hülyék által bitorolt világban élni. Pósa Károly Egynapos kirándulás Ópusztaszerre A történelem szerint e helyen született Magyarország. Ez az 55 hektárnyi terület egyben tájvédelmi terület is. A kora középkor történetí rója szerint a honfoglaló magyarok itt „rendezték az ország dolgait.” Feszty Árpád monumentális, 1995-ben újrarestaurált körképe hűen ábrázolja a magyarok bejövetelét. Az egyik ópusztaszeri ismertetőben olvastam, hogy ezt az emlékhelyet valamennyi magyarnak látni kell, hisz végigjárva a terepet egy nap alatt megismerheti nemzetének történelmét. Ezelőtt mintegy tí z éve igyekeztünk valamennyi nyugdíjasunkat elkalauzolni ide, de azóta újabb nemzedék érte el a nyugdíjas kort, de az idősebbek közül is voltak, akik lemaradtak. Ezért október 19-ére tervezünk egy ópusztaszeri egynapos kirándulást. Amennyiben elegendő jelentkező lesz, legalább 35–40 személy, útra kelünk. A belépőjegy mellett külön jegyet kell váltani a körkép és a panopti kum megtekintésére. A belépőjegyek együtt esen 5500 forintot tesznek ki, ehhez még csatolni kell az autóbusz díját. Várjuk nyugdíjasaink jelentkezését a községi Nyugdíjegyesületben a fogadónapokon. M. Cs. B. ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 15
Page 1 and 2: ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1
Page 3 and 4: ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG FÜGGETLEN POL
Page 5 and 6: A polgármester válaszol Tisztelt
Page 7 and 8: cmyk Gyomaendrőd Gyomaendrőd csen
Page 9 and 10: A KORAI FELISMERÉS JÓ ESÉLY A De
Page 11 and 12: Veronkáék akkor sem panaszkodtak,
Page 13: AUTÓMENTES NAP Az 5. Autómentes n
Page 17 and 18: A múlt hétvégén a budapesti Mil
Page 19 and 20: Pudingos leveles Hozzávalók: 1 cs
Page 21 and 22: Ebéd az internetről Ma néhány o
Page 23: cmyk ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 23

ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?