DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

Így fordulhatott elı például, hogy a kangrez szórvány értelmezése kapcsán NÉMETH úgy vélte, hogy „az
útnév elıfordulási helye sík vidék” (1940: 327), miközben a szöveg magyarul is, latinul is völgyet, dombot
említ („aruk tue, quę uallis usque ad kangrez uiam extenditur”, majd: „ad aruk fee post ad luazu holma”),
avagy BÁRCZI egy-egy szórványt automatikusan birtokhatárnak tekintett, miközben a latin szövegben nem
errıl van szó (pl. 1951: 42). Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a korábbi kutatók soha nem
számoltak volna a nem magyar nyelvő szöveg tanúságtételével, mégis jobbára csupán az azonosítás
kérdésében fordultak a szőkebb vagy tágabb szövegkörnyezethez (pl. BÁRCZI 1951: 26, 39 stb.).
A szövegkörnyezet vizsgálatának szükségessége a nyelvtörténeti (és a közben önálló
diszciplínaként megjelent történeti névtani) kutatástörténet utóbbi évtizedeiben
fogalmazódik meg egyre határozottabban. BALÁZS JÁNOS (1980: 290–1, vö. 317–22, 1989:
101–3) után BENKİ LORÁND figyelmeztet arra, hogy „tulajdonneveinket tartalmazó, korai
szórványemlékeink helyesírását – és persze morfológiáját, szemantikáját, általános
onomasztikáját – nem szabad csupán az elvonatkoztatott névanyagra korlátozva, a latin
alapszövegtıl elszakítva vizsgálni, hanem csak a teljes szövegösszefüggés fényében,
különösképpen figyelve a szöveg egészének helyesírására, a »latinos« és »magyaros«
írásmódú nevek viszonyára, a neveknek a latin szövegbe való morfológiai beilleszkedésére
stb.” (2003a: 70).
A szövegkörnyezet r e n d s z e r s z e r ő vizsgálata igényének felvetése HOFFMANN
ISTVÁN nevéhez köthetı, egyben ı végez ilyen irányú kutatásokat (HOFFMANN 2004a, b,
2006b, 2007a: 17–20, vö. 20–70, 279–81). E kutatáshoz csatlakozik SZİKE MELINDA, aki a
garamszentbenedeki alapítólevél helynévi szórványainak beillesztési módozatait vizsgálja,
és von le az adatokból figyelemre méltó rendszerszerő következtetéseket (SZİKE 2006). (A
kérdéssel érintkezıen vö. még: SZİKE 2007, 2008, 2009, 2010.)
Magam hasonlóképpen úgy vélem, hogy a szőkebb és tágabb idegen nyelvő
szövegkörnyezet tanulmányozása elengedhetetlen a magyar nyelvi elemek teljes körő (s
nem csupán a helynév-azonosítást célzó) vizsgálata során. A nyelv rendszerszerő történeti
szinkrón leírhatóságán túl a latin szövegbe illesztendı névforma kiválasztása vagy
létrehozása (akár szintén rendszerszerő) névhasználati, névszociológiai kérdésekre
világíthat rá, másfelıl a grammatikai beillesztés módozatai a szövegalkotó (latin és
magyar) nyelvi tudatosságának, kompetenciájának, a nyelvi kontaktushatások
módozatainak stb. vizsgálataihoz kínálhat igen értékes anyagot.
3. Az interdiszciplináris megközelítésmód. – Korábban jórészt a társtudományok
(különösen a történelemtudomány, a történeti földrajz, a történeti hidrológia)
hasznosították a nyelvtörténeti vizsgálatok eredményeit. Mára kétirányú lett a kapcsolat,
kiváltképp az etimológiai, a szó- és jelentéstörténeti (és természetesen a névtani) kutatások
támaszkodnak a korábbi kutatásokhoz képest jelentısebb mértékben más tudományágak
eredményeire.
BENKİ LORÁND módszertani megközelítésben is rámutat, hogy a magyarság korai
történetének kutatásában (a hiányzó források pótlásaként is) „sajátos tárgy- és
érdekközösségbe kerültek a nyelvtudományi, a névtudományi, és a település- és
népességtörténeti jellegő vizsgálatok” (1998a: 111). A jelen és jövı kutatásait tekintve
örömmel üdvözli e tudománytörténeti vonulatot, a komplex jellegő vizsgálatokban
új eredmények ígéretességét látja (i.h.) 29 .
A helynevek denotatív jelentésének meghatározására (a lokalizálásra) vonatkozóan
célszerő figyelembe vennünk, hogy a jellemzıen makro- és mikrotoponimákra, illetve
29 Ugyanakkor az interdiszciplináris megközelítésmód veszélyeire is felhívja a figyelmet, mely nézetekkel a
legmesszebbmenıkig egyet kell értenünk (BENKİ 1998a: 111). A történeti névtudomány terén legutóbb PÁSZTOR ÉVA
mutat rá az interdiszciplináris megközelítésmód szükségességére (2010: 170).
16