DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

A névazonosítás kérdése
Ómagyar kori okleveleink – köztük az alapítólevél – helyneveinek azonosítása általában nem jelent
problémát abban az esetben, ha a helynév a mai névhasználatig elvezetı makrotoponima, pl. tichon > Tihany,
balatin ~ bolatin > Balaton; bár jelentısebben is módosulhat a névalak, pl. feheruuaru > Székesfehérvár;
esetleg metonimikusan a denotátum is változhat, pl. fuk ~ fuc + Sió > Siófok. Egyes korai helynevek emlékét
mikrotoponimák ırzik, ezek segíthetnek az azonosításban, pl. castelic ~ kaztelic > Kesztölc. A mai
névhasználatig el nem vezetı helynevek egy részének denotátuma késıbbi forrásokkal való egybevetés során
tárulhat fel, pl. fizeg → Koppány, gisnav → Apáti. Egyes esetekben a társtudományok eredményei
segíthetnek a pontos lokalizációban, pl. az ókori és újkori térképészet, a régészet és a filológia az ad castelic
& feheruuaru rea meneh hodu utu, illetve az ohut lokalizálásában. Természetesen lesznek, maradnak olyan
helynevek, melyek lokalizációjával – kapaszkodó híján – a kutatás továbbra is adós marad.
A történeti helynevek azonosítása (lokalizáció) mindenekelıtt a történeti földrajz, míg
a történeti személyneveké (identifikáció) a történelemtudomány vizsgálódási körébe
tartozik. A nyelv történetiségét (és annak dokumentumait, a nyelvemlékeket)
tanulmányozó kutató mégsem hagyhatja teljesen figyelmen kívül az ilyen irányú
vizsgálatokat, s ennek több megfontolásra érdemes oka is van.
Az elsı: segítségünkre lehet a nyelvi adat értelmezésében. Már BÁRCZI GÉZA
figyelmeztet arra, hogy „A földrajzi azonosításnak kell (…) általában annak az alapnak
lennie, amin a hangtani, alaktani és hangjelölési meggondolások épülnek” (1944: 256).
Valóban, a helynévi szórványok esetében az azonosítás, az ennek nyomán vizsgálható
földrajzi viszonyok, továbbá a hozzá kapcsolódó mai helynevek tanúságtétele gyakran
vezethet el nyelvi: hangtani, alaktani, ortográfiai megfontolásokhoz. Jelentısége van (vagy
lehet) az azonosításnak az általunk elemzett p&ra, lupa, castelic & feheruuaru rea meneh
hodu utu, kangrez és caput p&re helynevek tekintetében. Személynevek esetében az
identifikáció, ezáltal például az esetleges családi kapcsolatok vagy a földrajzi helyhez
köthetıség feltárása – bár ritkábban, és fıleg a késıbbi idıkre vonatkozóan – szintén
kínálhat nyelvi, nyelvtörténeti szempontokat.
A második: a közszói (különösen a földrajzi köznévi) eredető helynevek esetében a
lokalizáció, és a nyomán megismert földrajzi viszonyok megismerése elvezethet a név
etimológiájának (etimológiai jelentésének) feltárásáig. Erre teszünk kísérletet lupa
helynevünkre vonatkozóan.
A harmadik: a helynév nyelvi aurájába természetszerőleg tartozik bele név a
tulajdonnévi jelentése is. A tulajdonnevek (a történetiségben kiemelten a személy- és
helynevek) jelentése – ezúttal eltekintve az etimológiai jelentésen túl az információs
funkciótól, a névadás-névválasztás motivációinak kérdéskörétıl, a konnotáció és
névhangulat összefüggéseitıl, melyeket egyes kutatók a tulajdonnévi jelentés szerves
részének tekintenek (a kérdésrıl részletesen: HAJDÚ 2003: 82–8) – a denotációban (jelölés)
és az identifikációban 99 (azonosítás) ragadható meg. (A kettı egymáshoz való viszonya a
szakirodalomban sok kérdést vet föl, a problémát ezúttal csupán jelezni kívánom.) Ennek
nyomán pedig az ún. denotatív (és identifikációs) jelentés is szükségszerően tart számot –
bármely tulajdonnévi természető nyelvi adat esetében – a nyelv- és névtörténet kutatójának
érdeklıdésére.
99 Ez esetben a terminus technicust nem a fentebbi ’személynév-azonosítás’, hanem tágabb (’a személy- és helynevek
azonosítása’) jelentésben használom.
50