DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

Recommendations

Info

Tabula gratiarum actionis Munkám élén szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik szakmai segítségükkel, tanácsaikkal hozzájárultak elkészültéhez. Mindenekelıtt köszönetet mondok Zelliger Erzsébetnek, aki immár több mint két évtizede megismertette és megszerettette velem a magyar nyelv történetét, bevezetett a Tihanyi alapítólevél rejtelmeibe, különbözı irányú szakmai munkáimat tanácsaival, kitüntetett figyelmével késıbb is önzetlenül segítette. Köszönettel tartozom Hoffmann Istvánnak, aki kezdettıl fogva buzdított az alapítólevélre vonatkozó kutatásokra, továbbá akadémiai doktori disszertációjának kapcsolódó fejezetét – jóval a dolgozat nyilvános védése elıtt – tanulmányozás céljából nagyvonalúan rendelkezésemre bocsátotta (amint errıl ezidıtájt készült publikációimban rendre meg is emlékeztem). Az alapítólevél szövegének átírása céljából az eredeti oklevél rendelkezésemre bocsátásáért köszönettel tartozom a Pannonhalmi Bencés Fıapátságnak, valamint Dénesi Tamásnak, a Fıapátság Levéltára igazgatóhelyettesének. Köszönetet mondok Jakab Katalinnak és Faga-Nagy Máriának, az <strong>ELTE</strong> <strong>BTK</strong> Nyelvészkönyvtára könyvtárosainak a többéves kutatómunka teljes folyamán nyújtott készséges segítségükért. Hálás köszönettel tartozom mindazoknak, akik nyelvtörténészként, vagy az érintkezı szaktudományok kiváló képviselıiként, illetıleg idegennyelv-tudásuk birtokában tanácsaikkal elláttak, nézeteimet megerısítették vagy azokkal számomra is gyümölcsözıen vitába szálltak, további szakirodalmat ajánlottak, azaz tudásukat, gondolataikat, véleményüket osztották meg velem. Lelkiismereti kötelességként nem nélkülözhetem el mindazoknak a nevét feltüntetni, akik ily módon járultak hozzá dolgozatom elkészültéhez: Balogh Éva Benkı Loránd Érszegi Géza Farkas Tamás N. Fodor János Hajdú Mihály Harsányi Tibor Holler László Juhász Dezsı Korompay Klára Kozma Béla Mikesy Gábor Nyomárkay István Siptár Péter Slíz Mariann Tóth Valéria Zoltán András Zsupán Edina Végezetül kiemelt köszönetet mondok Zsilinszky Évának, kutatásom és doktori dolgozatom témavezetıjének, aki a dolgozat létrejöttét készséges figyelemmel kísérte és támogatásával segítette. 4
A Tihanyi alapítólevél kutatása Az alapítólevél jogtörténete 1. Az alapítólevél mint jogforrás. – Az aláírásokkal hitelesített és pecséttel megerısített eredeti oklevelek kiállítóik szándéka szerint, valamint az adott korszak(ok) joggyakorlatának megfelelıen a jogkövetkezménnyel járó ügyletek (adományozás, elnyert kiváltságok stb.), illetve a fennálló viszonyok (status quo) jogi biztosítékai. A Tihanyi apátság alapítólevele rögzíti az új monostor – egyben mint birtok- és haszonélvezeti joggal rendelkezı nem természetes jogi személy 1 – alapításának tényét („monachorum gregem ibidem aggregauimus”), de egyben a Tihanyba települt szerzetesek megélhetését biztosító, királyi adományozás révén tulajdonukba juttatott birtokok, valamint az egyéb rájuk ruházott javadalmak biztosításának jogi foglalata is. Az alapítólevél eredeti szerepét a birtokait tekintve gyorsan gyarapodó apátság életében nem sokáig volt képes betölteni. Csupán az alapítás utáni évtizedekre utalva: már maga András király is újabb kiváltsággal, a veszprémi vásárvámmal (vö. TAH. 2 : „bezprenensis mercati tributum”) egészíti ki az apátság javait; öccse, Béla a trónra kerülve egy új adománylevélbe 3 foglalva gyarapítja tovább a birtokok sorát; 1094-ben pedig András király másodszülött fia, Dávid herceg 4 folytatja a monostor birtokainak gyarapítását. Az alapítás után bı másfél évszázaddal az apátság már olyan kiterjedt birtokhálózattal rendelkezett, hogy szükségessé vált javainak (ez esetben status quoként rögzítendı) összeírása, és e javak hivatalos oklevél által 5 történı együttes jogi megerısítése. Közvetlen okleveles források nem utalnak arra, hogy a korai idıkben – amíg az alapítólevélbe foglalt javadalmak többé-kevésbé megfeleltek a valóságos viszonyoknak – vitás jogügyletek kapcsán az oklevél betöltötte volna jogbiztosító szerepét, ugyanakkor az alapítólevél hátoldalának legkorábbi mutatói 6 arra utalhatnak, hogy egyes birtokok, illetve adományok leírásának „visszakeresése” valamilyen (minden bizonnyal jogi indíttatású) oknál fogva már a XI–XII. század fordulóján szükségessé válhatott. 1 Érdemes felfigyelni arra, hogy a birtokok és egyéb javadalmak haszonélvezıje az adományok részletezése során végig az ecclesia ’egyház, ti. a tihanyi egyház’ – mint nem természetes jogi személy – megnevezéssel szerepel, míg az ezt megtestesítı közösség említése csupán az adományok rögzítése után történik. Ennek a megfogalmazásnak a szükségszerő jogkövetkezménye, hogy a szerzetesek természetes személyként nem rendelkeznek a monostor javaival, csupán a közösség egésze, illetve a nem természetes jogi személy képviseletében eljáró személy (az apát). E tekintetben is megállapíthatjuk, hogy korai oklevelünk precíz megfogalmazása mögött a korabeli nyugat-európai joggyakorlattal összhangban álló, még inkább ennek hazai alkalmazását sejtetı kiérlelt jogi háttér áll. 2 A Tihanyi alapítólevél hátoldala. 3 Ez az egyetlen ismert magyarországi palimpszeszt oklevél. A XIV. században az eredeti írás (vö. DHA. 164–5) kivakarása után – Béla király pecsétjének megtartása mellett – hamis (interpolált) alapítólevél-szöveg került rá (ERDÉLYI 1906: 21–31; PRT. 10: 487–95; DHA. 153–6). A monostort alapító I. András testvére, Béla király 1061-ben készült tihanyi adománylevelét ugyanis 1324–1369 között ledörzsölték, a hártyára az eredeti alapítólevél szövegét felhasználva, azt kibıvítve új szöveget írtak. Majd az András király nevében így megfogalmazott írás végére Béla király korábban leválasztott pecsétjét változatlanul visszahelyezték, illetve fentebb magát a szöveget is – diplomatikai tekintetben furcsa megoldásként – ehhez igazították: „sigilli eiusdem dilectissimi fratris nostri B[ele] ducis inpressione signavimus” („szeretett testvérünk, Béla herceg pecsétjének rátételével jelöltük meg”). Eszerint András király nem a saját, hanem öccse, Béla herceg pecsétjével erısítette volna meg az általa létrehozott apátság alapítólevelét. Néhány nyomot azonban nem sikerült teljesen eltüntetni: a pecséttıl jobbra halványan olvasható a Bélára vonatkozó REX (’király’) szó; a megmaradt pecsétrészleten jól kivehetı, hogy az nem hercegi, hanem királyi pecsét; az oklevél hátoldalán pedig olvasható: Bele, B. regis. 4 Unokatestvérének, László királynak a pecsétjével megerısített oklevele eredetiben maradt fenn (F. 1: 487–8; PRT. 10: 496; DHA. 264–5). 5 1211: Tihanyi összeírás (F. 7/5: 177–202; ÁÚO. 106–26; PRT. 10: 502–17). 6 TAH. fuc; mortus; in terrytorio tollenę est villa fotody; de tributu Sumig. 5
Page 1 and 2: Eötvös Loránd Tudományegyetem B
Page 3: Elöljáróban A tihanyi apátság
Page 7 and 8: idején vették elı az alapítóle
Page 9 and 10: A XIX. század végén kisebb szakm
Page 11 and 12: 1956: 6-40; SZABÓ 1959: 8-9, 16-18
Page 13 and 14: A dolgozat elızményei, célkitőz
Page 15 and 16: Mindez - úgy vélem - elegendı in
Page 17 and 18: párhuzamos diplomatikai helyekre a
Page 19 and 20: A forrásközlésre vállalkozó ny
Page 21 and 22: III. Az alapítólevél átírásá
Page 23 and 24: ad [h]armu hig • inde ad iohtucou
Page 25 and 26: 1. A Tihanyi alapítólevél fordí
Page 27 and 28: kezdıdı huluoodi nevő terület i
Page 29 and 30: + Lutovic ispán jele. + Irnei isp
Page 31 and 32: 3. A Tihanyi alapítólevél latin
Page 33 and 34: kiemelés tılem: Sz. R.). Ha tehá
Page 35 and 36: Az alapítólevél nyelvi közege A
Page 37 and 38: Az alapítólevél stílusa Az alap
Page 39 and 40: A himnuszban a „rothadó hosszú
Page 41 and 42: Az alapítólevél magyar nyelve: k
Page 43 and 44: Vizsgálatok az alapítólevél hel
Page 45 and 46: (vö. pl. szinkrón helynévgyőjte
Page 47 and 48: IV. Néhány észrevétel az etimol
Page 49 and 50: 4. Az alternatív etimológia érve
Page 51 and 52: Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a de
Page 53 and 54: I. A Tihanyi alapítólevél p&ra h
Page 55 and 56:
tenger partján meredı szirt, szik
Page 57 and 58:
itt erıdítményt épít. 4. Edom,
Page 59 and 60:
szerzetesek - köztük Magyar Móze
Page 61 and 62:
távol” élı szerzetesek lakhely
Page 63 and 64:
III. A Tihanyi alapítólevél tich
Page 65 and 66:
az eredeti jelentés elhomályosul
Page 67 and 68:
1397/1398: Thoma, filio Tihan de Ku
Page 69 and 70:
5. A monostor „hivatalos” neve
Page 71 and 72:
A fordítás mint a filológia forr
Page 73 and 74:
kizárólagos, a középlatinban az
Page 75 and 76:
mocsárvilágot, hiszen az alapít
Page 77 and 78:
Mivel az azonosításban kiemelt he
Page 79 and 80:
kötıszóhasználattal 136 él (in
Page 81 and 82:
pedig feltehetıen egyik sem azonos
Page 83 and 84:
(terre sue hereditarie) kapta vissz
Page 85 and 86:
(P., SMFN. 166), Jabai-árok (SMFN.
Page 87 and 88:
Bikácstól keletre fekvı Tápéva
Page 89 and 90:
A kérdés lezárásaként egy újs
Page 91 and 92:
kori neve azonban Füzegy, vö. TA.
Page 93 and 94:
Az adatok alapján megállapíthatj
Page 95 and 96:
azonban az összekötı alak hiány
Page 97 and 98:
Minden bizonnyal ugyanennek a Balat
Page 99 and 100:
Ha köznévnek tekintjük a casteli
Page 101 and 102:
megnevezése a vulgáris, majd a k
Page 103 and 104:
Az 1855-ös, 1864-es térképeken,
Page 105 and 106:
szomszédos dombon állt - a mai V
Page 107 and 108:
mocsaras területén híd vezetett
Page 109 and 110:
109
Page 111 and 112:
Kesztölcön Szent György tisztele
Page 113 and 114:
épült 1484 körül Anyavár, a mo
Page 115 and 116:
amiért is ezeket gyakran elmosta a
Page 117 and 118:
ennek nyomán így szólna: „egy
Page 119 and 120:
felesleges i-t és a z eredeti láb
Page 121 and 122:
kunyorog *kuny- tövével 203 (vö.
Page 123 and 124:
homlít, homorú, homlok szavak tö
Page 125 and 126:
A nyelvemlékünk szórványával v
Page 127 and 128:
ugyanaz. 3. ’erdıbeli irtás’.
Page 129 and 130:
Baranya vm. Az Ormánságban járva
Page 131 and 132:
esetben a szórvány az út irány
Page 133 and 134:
VII. Összegzés A kangrez szórvá
Page 135 and 136:
zavar nem a helynévi homonima köv
Page 137 and 138:
természetesen nemigen feltételezh
Page 139 and 140:
alkalmazhattunk a lupa nevő birtok
Page 141 and 142:
mezee), így minden bizonnyal nem b
Page 143 and 144:
névrészekkel. Ha itt kereshetjük
Page 145 and 146:
alapjául szolgáló fidemsi, portu
Page 147 and 148:
2. A történeti szinkrón leírás
Page 149 and 150:
A magánhangzók nyíltabbá válá
Page 151 and 152:
találunk u-s alakokat, melyek ezt
Page 153 and 154:
hogy a korai magyar helyesírás
Page 155 and 156:
elül elıforduló 1275: Balatin ~
Page 157 and 158:
gyakorlattól részint eltérı sze
Page 159 and 160:
nem a mogyoró köznevet, hanem egy
Page 161 and 162:
név által jelzett hely földrajzi
Page 163 and 164:
Balwankure, OklSz.; 1273: ad menyte
Page 165 and 166:
Ezzel szemben a tisztán magyar sz
Page 167 and 168:
De tekinthetjük-e a fentiek alapj
Page 169 and 170:
dicitur”, „locus (…) cuius es
Page 171 and 172:
igét, illetıleg azonosító funkc
Page 173 and 174:
Az alapító királyt mint referens
Page 175 and 176:
A kiváltságokat kapott egyház mi
Page 177 and 178:
Függelék: az alapítólevél bet
Page 179 and 180:
A Tihanyi alapítólevél szövegé
Page 181 and 182:
u>dentur • 314 Al>uſ locuſ qu>
Page 183 and 184:
V>n>toreſ cum u>ne>ſ XX • equ>t
Page 185 and 186:
acc>n>a 416 duo • Ad>unx>t 417 qu
Page 187 and 188:
BENKİ LORÁND 1953. A magyar ly ha
Page 189 and 190:
ÉRSZEGI GÉZA 1978b. A középkor
Page 191 and 192:
HERVAY L. FERENC 1984. Repertorium
Page 193 and 194:
KNIEZSA ISTVÁN 1938. Magyarország
Page 195 and 196:
MOE = A Magyar Országgyőlési Eml
Page 197 and 198:
PÜSPÖKI NAGY PÉTER 1989. Piacok
Page 199 and 200:
TARNAI ANDOR 1984. „A magyar nyel
show all

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?