DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

tudományterületek kutatói folytatnak. Másfelıl azonban a szófejtés tudományát a fenti
tudományágaktól részint eltérı módszertani sajátosságok jellemzik, illetve
kutatásmódszertana sokkal szélesebb értelemben vett interdiszciplinaritást feltételez,
hiszen egy-egy szó eredete olykor csupán néprajzi, történettudományi, széles értelemben
vett mővelıdéstörténeti stb. ismeretek birtokában tárható fel (vö. BENKİ 1976: 15;
GERSTNER 2006: 438). A társtudományokkal való szoros kapcsolatra önkényesen
kiragadott, de jellemzı példaként említjük a régész LÁSZLÓ GYULA „töprengéseit” a
nyelvészeti alapú etimológia eredményei fölött fazék, íj és szablya szavunk kapcsán
(LÁSZLÓ 1976). Az etimológiának a XX. század közepétıl önálló tudományágként való
megjelenése talán leginkább eklatáns módon a matematikai logikán alapuló, lehetıség
szerint univerzális (vagyis a nyelvspecifikus diakrón változásoktól függetlenített)
etimológiai képletek felállítására irányuló törekvéseiben tükrözıdik (errıl részletesen: KISS
L. 1964).
Amennyiben az etimológiára úgy tekintünk, mint a történeti nyelvtudomány részére,
akkor nyilvánvaló, hogy az etimológiai vizsgálatok a nyelvtörténeti kutatásokon belül
kapnak helyet, ha pedig – az általánosabb felfogáshoz csatlakozva – a szófejtés
tudományát önálló tudományágként fogjuk fel, akkor az megkerülhetetlen
segédtudományként csatlakozik a nyelvtörténész kutatásaihoz, aki többek között a történeti
hangtan, a történeti morfológia, illetve kiemelten a történeti szókészlettan mővelése során
van ráutalva. A nyelvtörténész tehát jellemzıen – függetlenül az etimológia „tudományos
státuszától” – etimológus is.
Idırıl idıre – mint minden tudományágban – célszerőnek látszik összefoglalni az
elızményeket és az addigi eredményeket, illetve végiggondolni az újabb feladatokat. Ez
olykor módszertani, esetleg személetbeli változások megfogalmazásával is együtt jár. A
nemzetközi etimológiai kutatásokról kiváló összefoglalást ad KISS LAJOS (1976), az elmúlt
két évszázad etimológiai tudománytörténetét újabban – többek között – YAKOV MALKIEL
(1993) tekinti át monografikus részletességgel. A megújuló etimológiai kutatások
céljainak, módszereinek újrafogalmazása is idırıl-idıre megtörténik, akár egy-egy kutató
önálló munkája által (pl. SEEBOLD 1981; MALKIEL 1988), akár egy-egy e témában
rendezett konferencia anyagát egyesítı tanulmánykötet formájában (pl. BENEDETTI, a cura
di 2001).
A magyar nyelvtudomány viszonylatában 1974-ben nyílt lehetıség etimológiai témájú
konferencia rendezésére, és nyomában az eredményeket, a módszereket, illetve a
célkitőzéseket és feladatokat összefoglaló tanulmánykötet összeállítására (BENKİ – K. SAL
szerk. 1976). Az addigi hazai etimológiai kutatástörténet összefoglalása és értékelése is e
konferenciához kapcsolódóan történt meg (lásd különösen BENKİ 1976). Az azóta eltelt
idıszakban is termékeny kutatómunka folyt, melyet számos etimológiai témájú tanulmány,
idıközben megjelent több etimológiai, vagy etimológiát is tartalmazó szótár (TESz. 3.
kötet; MSzFE., FNESz., UEW., EWUng., ÉrtSz. 2 , ESz.), illetve ilyen jellegő egyéb
összefoglaló munka (pl. CsnE., KnE.) reprezentál.
II. A Tihanyi alapítólevél szórványainak etimológiai vizsgálatáról
BENKİ LORÁND több ízben is figyelmeztet arra, hogy a tudomány számára idırıl idıre
szükség van a már kidolgozottnak, megoldottnak, lezártnak hitt kérdések esetében –
különösen a megújult kutatási feltételek, újabb nézıpontok ismeretében – a régebbi
nézetek kritikai felülvizsgálatára (vö. BENKİ 1977: 131, 1998a: 111). A Tihanyi
alapítólevélre vonatkozóan a megújult kutatási feltételek között vehetjük számba
mindenekelıtt a vizsgálatokba bevonható forrásanyag jelentıs mértékő megnövekedését
44