DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

dispositio gyenge szövege.) Ámde az is nehezen elképzelhetı, hogy egy magyar
anyanyelvő notárius (Miklós püspök?), esetleg egyszerő scriptor, aki a dispositio
szövegrészénél olyan hibákat követ el, mint amiket fentebb soroltunk, a formuláskönyvek
anyagából ilyen tökéletesen csiszolt szöveget tudott volna – természetesen aktualizálva –
összeállítani, egyetlen másolási, ragozási, egyeztetési stb. hiba nélkül.
A megoldás lehetıségét KOMJÁTHY MIKLÓS kínálja – s mellyel lényegében egyet is
érthetünk –, aki szerint „az oklevél ma ismert fogalmazata két részre oszlik, a szorosan vett
rendelkezı és az azt bekeretezı részekre”. Majd tovább: „aki az arengát írta, jól tudott
latinul”, míg „az oklevélnek a birtokadományokat felsoroló része döcögı nyelvével,
rosszul egyeztetett szerkezeteivel, rengeteg vulgáris kifejezésével csak olyan embertıl
származhatott, akinek a latin nyelven való írás nem volt mindennapi kenyere” (1955: 30–1;
vö. KRISTÓ 1970: 210) 89 . Számunkra ez azt jelenti: a magyar szórványokban bıvelkedı
oklevélrész fogalmazója minden bizonnyal m a g y a r a n y a n y e l v ő lehetett 90 .
89 Az sem elképzelhetetlen, hogy András a Szent István-i mintát követı államszervezı munkájában a kancellária
újjászervezésére is gondolhatott (a Szent István-i kancellária létérıl: FEJÉRPATAKY 1887: 10–8; SZENTPÉTERY 1930: 41;
MEZEY L. 1966: 4; stb.), így nem kizárt, hogy scriptorunk az idegen földrıl érkezett mesternek (Miklós püspöknek) a
latin nyelvet és az oklevélírás mővészetét elsajátítani igyekvı, magyar anyanyelvő tanítványa. Az természetes
gyakorlatnak számított, hogy a külföldrıl érkezett „tudósok” az itthoniak közül „társakat” neveltek, vö. HORVÁTH [id.]
1931: 19. Az „ars notaria” késıbbi gyakorlatához l. TARNAI 1984: 62–9.
90 BALÁZS éppen a magyar szóbeliségtıl való függésre vezeti vissza a két rész stiláris különbségeit (1989: 103), mely
szempontként figyelemre méltó, de semmiképpen nem kielégítı magyarázat. Közvetve azonban támogatja e rész
fogalmazója anyanyelvőségének valószínőségét.
40