DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

2. Az alapítólevél mint jogi auktoritás. – A XIII. század elejére az apátság
nagymértékben megváltozott birtokviszonyai – a jelentıs gyarapodás, egyes birtokok
határainak módosulása – indokolttá tették azok újbóli számbavételét és megerısítését.
1211-ben Uros pannonhalmi (korábban tihanyi) apát kérésére II. András király megbízza
Tamást, a királyi udvar kancellárját, valamint Pot nádorispánt a tihanyi apátság birtokainak
és szolgálónépeinek összeírásával, ezután pedig az I. András által 1055-ben alapított
monostort az összeírást magában foglaló oklevéllel javaiban megerısíti.
Ezen összeírás forrásnak és mintának tekinti az alapítólevelet. Egyes esetekben – az
alapítólevél tekintélyével összefüggésben 7 – szinte szó szerint átveszi az alapítólevél
szövegét (petra, valamint a szigethez legközelebb fekvı földbirtok, melyet az összeírás
Tihany szigetére helyez). Ezt a kérdéses birtokok azonosítása nélkül is megteheti 8
(nyivánvaló, hogy az összeírás egyiket sem tudja elhelyezni), hiszen a szigeten úgyis
minden az apátságé. Más esetben az új oklevél szövegezése kénytelen elszakadni a
forrásszövegtıl. Elıfordul ugyanis, hogy az alapítólevélben rögzített birtokhatárok már
nem felelnek meg az aktuális viszonyoknak (fotudi 9 ). Ismét más esetben az alapítólevélbe
foglalt birtokhatárok ugyan változatlanok maradtak, a határpontok megnevezése azonban
megváltozott (a culun vize mellett elterülı birtok, ugrin szomszédságában 10 ). Mindezeken
kívül természetesen az apátság tulajdonába idıközben került birtokok is helyet kaptak az új
oklevélben.
Az utóbb kiállított, Tihanyra vagy az apátság valamely birtokára vonatkozó oklevelek
szintén tekintélyként említik az alapítólevelet (illetıleg az alapítást és az alapító király
nevét), különösen is a hamis oklevelek, melyek többek között ezáltal igyekeznek
megteremteni jogalapjukat. Ennek az igyekezetnek túlbiztosított példáját kínálja a Szent
László korára hamisított adománylevél (+1092/*1324 k./tr.+1274/tr.+1365/*1398 k./1399:
PRT. 10: 496–500; DHA. 278–85) 11 , amennyiben I. András és öccse Béla
adománylevelei 12 mellett még Szent István alapítólevelérıl is említést tesz, amelyet egy
kiagyalt legendával is megtámogat 13 . A XIV. század elsı felében hamisított alapítólevél
([1055/ip.]+1055/1324 u.: PRT. 10: 487–95, 2. hasáb; DHA. 153–6) 14 pedig különösen is
ügyel arra, hogy az eredeti oklevél szövegét – ahol csak lehet – gondosan kövesse.
A késıbbi jogügyletek, peres eljárások során a birtokviszonyok tekintetében már az
1211-es Tihanyi összeírás lesz a mérvadó, ugyanakkor annak is látjuk nyomát, hogy az
alapítólevelet késıbb is kézbe veszik, különösen az 1322–1374 közötti folyamatos
pereskedés során (ERDÉLYI 1908: 378–83), majd az 1399–1416 között zajló ún. „nagy
gamási per”-ben (i. m. 384–96). Ez idı tájt került ugyanis a hátoldal mutatói közé XIV.
századi írással: Gamas, melynek segítségével gyorsan visszakereshetıvé s ezáltal
bizonyíthatóvá vált, hogy már az alapításkor volt ilyen nevő birtok az apátság
tulajdonában. Az alapítólevél ekkor nyilván már nem a per idejére vonatkozó
birtokviszonyok (az utóbbi per már nem is a Balaton melletti Gamás birtoklását érintette),
csupán magának az alapítás tényének, illetıleg körülményeinek igazolására szolgált. Ezért
került a hátlapra ugyanebben az évszázadban: „Privilegium originale”, azaz: „Eredeti
adománylevél”. Ismereteink szerint utoljára éppen a „nagy gamási per” lezárulásának
7
A szövegformálás mellett olykor egyes helynevek névformájában és helyesírásában is tetten érhetı az alapítólevél
tekintélyének a respektálása (l. pl. az összeírás Bolotin névalakját.)
8
Emiatt azonban ezek a kitételek nem hasznosíthatók közvetlenül a TA. kutatásában.
9
Fadd esetében a megszaporodott határpontok teljesen más területet fognak közre, mely részben sem fedi az egykori –
mindössze négy határponttal kijelölhetı – kicsi földadományt. (L. a kangrez szórványról szóló fejezetben.)
10
GYÖRFFY GYÖRGY ez alapján tudta elvégezni a birtok egyértelmő azonosítását (1956).
11
Magyarázat: + hamis; * elveszett; tr. átirat, transcriptio. Az oklevélre való hivatkozás a továbbiakban egyszerősítve:
+1092/*1324 k.//1399.
12
Ezen oklevél hamisítója még ismerte Béla adománylevelét, a palimpszeszt hamis alapítólevél tehát ezután készült.
13
L. részletesen a görög szórványokról szóló fejezetben.
14
Magyarázat: ip. interpolált. Az oklevélre való hivatkozás a továbbiakban egyszerősítve: +1055/1324 u.
6