DOKTORI DISSZERTÁCIÓ - ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti ...

Külön ki kell emelnünk az arenga r í m e s p r ó z á j á t :
Quoniam nonnulli mortalium
plerumque hebetati mente
siue per ignauiam •
seu per neglegentię culpam •
sepissime etiam
per secularis rei curam •
non multo post tempore perituram •
quę uiderant
& audierant
obliuionis leuitatibus inscii •
inmemoresque crediderunt •
doctores • philosophi •
patresque nostri
quamplurimi
consilio • prudentia •
suaque inuenerunt industria •
ut quicquid humanę filii propaginis ratum fieri decernerent •
per manus scriptorum
iugi studio litterarum
memoriis conmendarent •
ne per cariosam uetustatem •
poss& deleri •
apud posteri
successores ęui •
Id ergo quia utile ipsis uisum est & bonum •
cunctis modernis sapientibus utilius idipsum uideatur • & optimum •
Szólnunk kell még egy megkapó metonímiáról, amely az i n t e r t e x t u a l i t á s szép példája
oklevelünkben. Az arenga per cariosam vetustatem kifejezésérıl van szó. A szöveg arról értekezik, hogy
azért szükséges a szóbeli megállapodások rögzítése „maradandó írásmőben” nehogy az korhadó öregsége
okán a késıbbi korokra semmivé foszoljék.
A latin cariosus melléknév elsıdleges jelentése ’korhadt, szúette 〈fából készült tárgy〉, ill. odvas 〈fog〉’.
Az egyébként nem gyakori szó jellemzısen a klasszikus mezıgazdasági szakirodalomban fordul elı, a
cariosa terra Cato, Columella és Plinius mőveiben ’likacsos, porhanyós, darabos, felázott föld’ jelentésben
áll, amely változatos jelentések összekapcsolása elsı megközelítésben (’porhanyós’ és ’felázott’) nem
érthetı. Itt azonban a földmővelés körébıl vett szakkifejezésrıl van szó. Nyári melegben, ha kevés esı esik
(pl. egy rövid zápor), akkor az egyébként kiszikkadt termıföld tetejét átáztatja, a víz azonban nem jut
mélyebbre, ott porhanyós marad. Ebben az állapotában megmővelésre alkalmatlan, ha kapával belevágunk,
rátapad, a kiemelés helyen pedig porzik.
A ’szétmálló, szétporladt, szétfoszló stb.’ jelentést felvevı cariosus melléknév már az ókori költészetben
elıfordul metonímiaként, pl. Ovidiusnál: „quid precer iratus, nisi vos cariosa senectus / rodat et inmundo
cera sit alba situ” (Amores I, 12, 29–30); Gaál László fordításában: „Mit mondjak haragomban? – Egyen
meg a redves öregség, /és mocskos viaszod fesse fehérre penész” (Ovidius 29). Stilisztikailag tartalmas
metonímia: nem az öregség teszi „redvessé” az embert, hanem maga az öregség a redves.
A szókapcsolatot a világmindenségre a Kr. u. IV. század végének keresztény költıje, Prudentius
alkalmazza temetési himnuszában (Hymnus ad exequia defuncti 141–8):
„Non, si cariosa vetustas Nec, si vaga flamina et aurae
dissolverit ossa favillis, vacuum per inane volantes
fueritque cinisculus arens tulerint cum pulvere nervos,
minimi mensura pugilli, hominem periisse licebit.” 87
87 Nyersfordításban: „Nem, ha a hosszan tartó rothadás (szó szerint: rothadó hosszú kor) parázsban porlasztja a csontokat,
s mindez egy kis maroknyi száraz hamuvá lesz, Nem, ha az üres semmiben szálló kóbor szelek és fuvallatok a test
kötelékeit a porral együtt szerteszórják, [nem, Isten] nem hagyja majd elveszni az embert.”
38