2018 aprilis 5

More documents

Recommendations

Info

A Tájképfestő Telep állandó kiállítása Koltón (1.) Interjú Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművésszel (folytatás az első oldalról) Én nagy tisz - telője voltam Tőkés Lászlónak, és ö - röm mel fogadtam az együttműködést, amely azóta is folytatódik. Ő főleg er - kölcsi támogatást nyújt, érdeklődik, a szíve csücske vagyunk, de ő sem tud biz - tosítékot adni a működésünkre, nem tud támogatási lehetőséget biztosítani. Ezért minden évben meg kell pályáznunk a működésünk anyagi fedezetét. Ilyen ér - telemben nincs - hála istennek - gaz - dánk, önállóak, autonómok vagyunk, viszont hiányzik a támogatottság. Ebben a helyzetben óriási lehe tő sé - Vigyázz, hogyan gondolkodol! Mennyit ér egy ölelés? Valóban, mennyit ér egy ölelés, kedves olvasóm? Gondolkodtál-e e - zen valaha? Az egyik lehetséges okos választ olvasom a neten: ,,Egy ölelés, ame - lyet a megfelelő időben kapsz, annyit ér, mint ezer szó.” Eddig is tudtuk, hogy ,,minden szó - nál szebben beszél a tett”. Meg azt is, hogy ,,egy kép többet ér, mint ezer szó” (ha már a szavak értéke is szóba kerül). Én úgy gondolom, hogy ezúttal másról van szó, nem annyira a tet - tek erejéről, mint inkább az egyik sze retetnyelvről. S ezen a ponton máris kapcsolatot teremtünk Gary Chap man Az öt szeretetnyelv című nagyszerű könyvével, amelynek e gyik alapgondolata az, hogy mind annyi - unk számára létezik öt szeretet nyelv, s ezek segítségével érezzük azt, hogy valaki szeret minket, illetve tudjuk a másik tudtára adni, hogy szeretjük őt. Az öt szeretetnyelv egyike a testi érintés, s az ölelés is nyilván ide tar - tozik. Gary Chap man szerint régóta köztudott, hogy milyen hatalmas e - rő rejlik az érintésben, például egy ölelésben, ugyanis a testi érintés ér - zelmi energiát közvetít azok szá má - ra, akiknek ez a szeretetnyelvük. Én úgy gondolom, hogy ilyen ér - telemben igaz az, hogy a megfelelő időben kapott ölelés annyit ér, mint ezer szó. Neked vannak tapasz tala - taid ezen a téren, kedves olvasóm? Ui. Akinek a testi érintés a sze re - tetnyelve, az állandóan, minden nap igényt tart rá, minden nap a testi é - rintésből, az ölelésből érzi azt, hogy valaki szereti őt, s nem csak az ö - lelés világnapján, október 15-én. Farkas Imre get jelentett Tőkés László püspök úr tá - mogatása, a tájképfestő telep 1996-ban Magyarláposon jött létre az ottani re - formátus parókián, az első telep költ - ségeit a püspökség fedezte. Az első négy évet Magyarláposon töl töttük, utána átköltöztünk Fel sőbá - nyára. A működés költségeit pályáza - tok útján igyekszünk megoldani. A tájképfestő telepünk nemzetközi, 11 országból jöttek eddig körülbelül 160-an, különböző korú, felfogású mű - vészek. A tavaly ünnepeltük a 22. év - fordulót, s mivel sehol sem tudtuk a ké - peket tárolni, állandó gondjaink akad - tak. Ezért megalakult a Nagybánya Kul - SZIGETI BÉLA: Az én egyszer volt Máramarosszigetem XX. Pityu és Jaszi (2.) - folytatás az előző lapszámból - Jaszi apja azonban - mit nem tar to - gat az élet - megtalálta abban az is ten - mögötti városkának mondott települé - sen az első feleségét, aki húsz évvel e - lőtte nem volt hajlandó Magyaror szág - ra költözni, ott hagyni szerény zsina - gó gájukat, ferdére sikerült, összetákolt házát és egy bizonyos ukrán fia tal em - bert, akit a történések nemsokára elbo - ronáltak a névtelenségbe. Találkoztak 2018. április 5. KULTÚR-TÁJ Országos szintű versenyre készül két Leöweys diák Alig, hogy lezárultak a különböző tantárgyakból szer - vezett versenyek megyei szakaszai, kezdődhet a készülődés az országos megmérettetésre. A Leöwey Klára Elméleti Lí - ceum diákjai számos megyei szintű versenyen vettek részt. Ennek eredményeképpen két diák is továbbjutott a mag yar nyelv és irodalom, valamint román nyelv és irodalom tan - tárgyakból az országos szakaszra. Mindkettőjük a saját kor - osztályukat tekintve lettek legjobbak megyei szinten. Alb Andrea VIII. osztályos tanuló a román nyelv és iro - dalom tantárgyverseny országos szakaszára jutott tovább, melyet a Sepsiszentgyörgyi ,,Székely Mikó’’ Kollégiumban rendeznek meg 2018. április 3-a és 6-a között. Szlivka Mercédesz, szintén VIII. osztályos tanuló a Mikes Kelemen Mag yar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos sza - kaszán vesz majd részt, Nagyenyeden, a ,,Bethlen Gábor’’ Kollégiumban, 2018. április 5-e és 7-e között. Jankó Ing rid és Pop Ileana felkészítő tanárok elisme rő - turális Egyesület, amelynek az a fela - da ta, hogy a művésztelepet gondozza, irányítsa, szervezze. Ennek is én va gyok az elnöke. Úgy határoztunk, hogy a támo ga tott - ság fejében fogjuk a munkákat elosz - tani. Eleinte két-három munkát küld - tünk mindig a püspökségre, mert kap - tunk bizonyos támogatást, de a mun - kák nagy része itt maradt, s a mai napig körülbelül 300 darabos gyűjte mé nyünk alakult ki. Ezekből különböző városokban, or - szágokban - eddig négy országban - állítottunk ki. Külföldön körülbelül hu - szonöt, itthon legalább negyven kiál lí - tást szerveztünk. Az első időszakban három helyen volt állandó kiállításunk: Nagyváradon a re - formátus püspökségen, Felsőbányán és Nagybányán az RMDSZ székházában. Ezek az állandó kiállítások rendre meg - szüntek, így először a Szentháromság plébánia garázsában helyeztük el az ér - és rájöttek arra, hogy milyen boldogok voltak is ők abban a szutykos város ká - ban, ahol nem volt bérkocsi, nem kel - lett vakarni, mosni egy kehes gebét, és Berkovics bácsi megint szakállt ereszt - hetett, társaloghatott reggeltől estig ba - rátaival, gyakorolhatta nap mint nap ő - (bmceh.ro) tékes munkákat, utána a Krisztus Ki - rály plébánia garázsában, majd onnan is kiszorultak, szinte az utcára ke rül tünk. S akkor jött az az ötletem - amely régi elgondolásom volt -, hogy Koltón az ottani festmények nem a legmeg fe - lelőbb szinten képviselik a nagybányai festészetet, ezért jó volna, ha az ottani Petőfi Múzeumot gazdagítanánk a táj - képfestő telepünkön alkotott munkák kal. Ezek a felajánlott munkák, nem ennyi készül egy telepen, általában minden művész sokkal többet fest. A táborban min i mum ötezer munka készült a 22 év alatt, ennek egy töredéke van a tulaj - donunkban, 300 darab, a most rende - zett koltói kiállításon a munkák egy kis része került a falakra, hogy az esemény ünnepélyességét fokozzuk. - folytatása következő lapszámunkban - Farkas Imre en vélekedtek a két diáklányról. A diákokat az iskola szülői bizottsága támogatta. (ehirmondo.ro) si szokásokhoz ragaszkodó hitét, s a mindennapi asztalravalójukat bizto sí - totta négy kecskéjük, tucatnyi libájuk. Az első felesége nem akart elköltözni abból a fészekalja melegségű város ká - ból sem akkor, sem újboli találkozásuk után. Jaszi apja nem is erőltette a dol - gok alakulását, rájött arra, hogy maga - sabb hatalom kezében van a sorsa, rúg - kapálózni ellene botorság volna, és sza - kállától sem akart megválni, amikor o - lyan lelket nyugtató volt annak si mo - gatása. (folytatjuk)
HETITRENDEN 2018. április 5. Miért tart a román többség a magyar kisebbségtől? folytatás a 4. oldalról való részvételnek semmilyen jogi vagy intézményes garanciája nincs, az mindig eseti alkuk eredményeképpen va - lósul meg, ez pedig igencsak csökkenti a magyar politikai aktorok mozgás te rét, alkuerejét. E felemás rendszert egyébként az ösz - szes releváns román politikai sze rep lő egyfajta status quo-ként kezeli, vagyis nem vetik fel nyíltan annak vissza bon - tását, ám attól is elzárkóznak, hogy to - vábblépjenek egy valóban pluralista mo - dell irányába, amely már valamilyen in - tézményesített hatalommegosztást, illet - ve az autonómia bizonyos elemeit fel - té telezné. Okai igen összetettek. Egy - részt, az 1990-es évektől kezdődően ko - moly nemzetközi nyomás nehezedett Romániára, hogy lépjen a kisebbségek inklúziója terén, ám olyan elvárások már nem voltak, hogy ez valódi hatalom meg - osztással vagy autonómiával társuljon. Egy másik fontos dolog az, hogy az é vek során az RMDSZ (legalábbis központi vezetése) magáévá tette ezt a modellt. Ez nem azt jelenti, hogy a status quo-t tartalmilag elfogadná, viszont mintegy reflexből az imént vázolt aszimmetrikus alkuk keretén belül kívánja meg ol - dani a magyar kisebbség ügyeit. Ezzel párhuzamosan arról fokozatosan letett, hogy egyéb érdekérvényesítési straté gi - ákat is alkalmazzon, például a problémák kivitelét a nemzetközi szintérre (bár e téren az utóbbi években mintha ismét lenne valami próbálkozás), vagy jog vé - delmi (advocacy) jellegű eszközöket, u - tóbbi kapcsán bizonyos civil szerve ze - tekkel gyakorta konfliktusba is kerül. A román közvéleményt mérve 2000 és 2014 között az állapítható meg, hogy „a legtöbben »pont elegen dő - nek« tartják a kisebbségi jogokat, és a jogosítványokat keveslőknél töb ben vannak, akik sokallják azokat”. Az eredmények nem mutatnak sem ja vu - ló, sem romló tendenciát... Valóban úgy tűnik, hogy a kisebb - ségi jogok elfogadottsága „beállt” egy adott szintre, ráadásul egy elég ala csony szintre. Ezzel kapcsolatban azt tartom fontosnak, hogy le kell számolni azzal az illúzióval, amiben sokan hittek még az ezredforduló táján, vagyis hogy az RMDSZ kormányzati szerepvál lalásá - nak lesz egy hosszú távú pozitív hatása e tekintetben. Egy, a könyvben ismertetett mé rés arra mutat rá, hogy a legkevesebben az autonómiával értenek egyet, a leg - többen magyar TV adással. A több - ség elutasítja a hivatalos nyelv hasz - ná latot és az önálló oktatási intéz mé - nyeket, az anyanyelvű oktatást. Mi - ről van itt szó tulajdonképpen? In for - mációhiány, politikai diskurzusok ha - tása, félelem stb.? A különböző típusú jogok meg íté - lése egyáltalán nem egyöntetű. Van nak olyan dolgok, amiket a románok több - sé ge (de csupán szűk többsége) el fo gad, például a választhatóság joga (ami tu - laj donképpen általános állampolgári jog, és nem kisebbségi jog), vagy a magyar nyelvű tévéadások. Az oktatás esetében már visszaesik az elfogadottság 40 és 50 százalék közé, a jó hír talán az, hogy 2014-ben ez már a felsőoktatás e - setében is így volt, míg két évvel ko ráb - ban a magyar egyetemi oktatást még jóval kevésbé fogadták el a románok. Kevésbé pozitív azonban az, hogy az önálló oktatási intézmények létezését már a románok alig egynegyede fogadja el, a hivatalos nyelvhasználatot pedig alig egyötödük (2012), vagy egyhatoduk (2014). A területi autonómiát 2014- ben a válaszadók 11,5 százaléka tartotta el - fogadhatónak. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy az etnokulturális reprodukcióhoz közvetlenül szükséges jogok (pl. mé dia, oktatás) elfogadottsága lényegesen ma - gasabb, mint azoké, amelyek román szempontból úgy is értelmezhetők, hogy megkérdőjeleznék a többségi nemzet „tulajdonjogát” a politikai intéz mé nyek fölött (pl. autonómia, nyelvhasználat). Míg a pusztán kulturális töltetű jogo - kat mintha kezdenék megszokni a ro - mánok, a politikai töltetűektől annál job - ban ódzkodnak. Érdekes továbbá, hogy a nyelvhasználat és a választhatósági te - kintetében az erdélyi románok lénye ge - sen elutasítóbbak, mint az ország más ré - szeiben élők, aminek az lehet a magya - rázata, hogy számukra egyfajta konku - ren ciaharcként is tételeződik ez a do log az adminisztratív pozíciók és az intéz - mények kapcsán. Milyen esélye volna egy Most- Hídszerű párt megalakulásának Erdély - ben, illetve mennyire volna képes meg - szólítani az erdélyi magyar vá lasz tó - kat? Vegyes párt létezik már, de egye lő - re csak helyi szinten, nagyjából egyet len városban: a Szabad Emberek Pártja Ma - rosvásárhelyen. Nem látok nagy esélyt arra, hogy a közeljövőben felfusson egy olyan szervezet, amely a teljes Erdélyt lefedné és számottevő magyar sza va zó - bázist tudna megszólítani. A társa dal mi távolságok románok és magyarok kö - zött nagyobbak, mint a Felvidéken, ezt például a vegyes házasságok aránya is mutatja, amely nálunk alacsonyabb, ho - lott a magyar közösség kevésbé él föld - rajzilag koncentráltan, mint Szlo váki á - ban. A magyar intézményrendszer elég kiterjedt és erős egyelőre ahhoz, hogy továbbra is biztosítsa az erdélyi ma gya - rok túlnyomó része számára egy „ma - gyar élet” lehetőségét. A magyar ki sebb - ségi elitek továbbá folyamatosan azon munkálkodnak, hogy az etnikai „határ - átlépések” költségeit felsrófolják, kü lön - féle szankciókkal eltávolítva a közös - ségtől azokat, akik megkérdőjelezik azt, hogy a közösségi integráció az egyet - len legitim módja a magyarok hely ze - tének rendezésének Romániában. Ezek - nek a határmegerősítő technikáknak kö - szönhetően – melyeknek kiváló pél dá - ja volt a nagybányai Új Kiáltó Szó tör té - nete – a hibrid vagy átmeneti iden titások nem igazán elterjedtek Erdélyben. Továbbá az adminisztratív logika – nép - számlálási kategorizáció, gyermekek nem zetiségének bejelentésekor vá laszt - ható identitáskategóriák – is arra kész - teti a vegyes házasságban élőket, hogy feketén-fehéren besoroljanak vala me lyik etnikai csoportba. Ezért egy vegyes párt a magyar kö - zösségből nem tudna olyan mennyi sé - gű szavazatot szerezni, hogy az meg ér - je azt a beruházást és erőfeszítést, amit egy ilyen projekt megkívánna. A main - stream román pártok ugyanakkor nem érdekeltek a magas magyar lakosság a - rányú vidékeken nyitni a magyarok i - rányába, mivel a közhivatalok elosz tá - sakor sokkal jobban járnak, ha román etnikai pártként viselkednek, első sor ban a dekoncentrált intézményekben meg - szerezhető pozíciók miatt. A választási részvételről: 2000-ig a magyarok részvétele a parlamenti vá lasz tásokon az országos átlagnál ma gasabb volt, ez az ezredforduló ó - ta változott – vi szont az EP- vá lasz - tásokon ma ga sabb volt az arány. Mi lehet ennek a magya rá zata? Ezen a ponton a kötetben leírtakhoz képest némi pontosításra van szükség: a magyar részvétel a parlamenti vá lasz tá - sokon mindig nagyon együtt mozgott az országos részvétellel. A 2000-es vá lasz - tásig a magyarok választási részvétele pár százalékponttal meghaladta az or szá - gos részvételt, utána 2004-től 2012-ig pedig valamennyivel elmaradt attól. 2016-ban azonban ismét magasabb volt a magyar mobilizáció. Az EP vá lasz tá - sok, főleg az első kettő, valóban tel je - sen más képet mutatnak, a magyar mo - bilizáció itt nagyságrendekkel maga sabb volt a románnál. Ennek elsődleges oka az volt, hogy az erdélyi magyarok job - ban bíztak és többet vártak az EU-tól, mint a románok. Többek között elő re - lé pést a kisebbségi jogok terén. Ez azt is jelenti, hogy nem a magyar-magyar versennyel (2007), vagy a magyar össze - fogással (2009) kell magyarázni ezt a mobilizációs többletet. Az utolsó, 2014- es EP választáson azonban már lát szott, hogy ez a mobilizációs forrás kiful la dó - ban van, ami részben annak tudható be, hogy a választók ráébredtek, hogy az EU-nak semmi hatásköre nincs a ki - sebb ségi jogok terén, és politikai aka - rat sincs arra, hogy ez megváltozzék. A tanulmányban az áll, hogy „az etnikai szavazás érzelmi kiürülése az RMDSZ-re leadott voksok zsu go ro - dásának legfontosabb oka”, az au to - nómia kérdésével bár egyetért a több - ség, egyre inkább kampányfogásnak tartják. Ugyanakkor a magyar ok ta - tási rendszer, a kulturális intézmények létét és működését az RMDSZ sikerével kötik össze. Mit jelent ez az RMDSZ számára a jövőre nézve? Szerintem azt, hogy az autonómi á - val vagy kezdünk valamit komolyan, vagy egy időre eltesszük, és csak akkor vesszük elő, amikor valóban fel va gyunk készülve rá szakmailag is, politikailag is. Ellenkező esetben végleg kiürül a fo - galom, mint hívószó, elsekélyesedik, és akkor a politikai jövőkép terén is még komolyabb deficitbe kerülünk. Az auto - nómia kapcsán, legalábbis a 2000-es é - vek közepe óta, egyfajta tulajdonlási ver - seny folyt a különböző magyar pártok, szervezetek között: ki a legnagyobb au - tonomista, ki tesz a legtöbbet az auto nó - miáért, ki az, akinek az autonómiázását komolyan kell venni és ki az, akinek csak a szája nagy. Ugyanakkor érdemi előrelépés majd - nem semmi nem történt: román irány ba nincs kommunikáció, a félelmek elosz - latására nem történnek kísérletek, de a - mi még nagyobb gond szerintem, hogy továbbra sem tudjuk, hogy pontosan mit is akarunk, egyes autonómiatervezetek minősége pedig enyhén szólva elszo mo - rító. Közben persze van két tényező, ami miatt csapdahelyzet van. Az első az, hogy nagyon nehéz bármilyen szakmailag ko - moly anyagot is letenni az asztalra, a - mely kompatibilis lenne a hatályos ro - mán alkotmánnyal. Erre a magyar po - li tikai szereplők eddig kétfajta választ adtak: nem teszünk le semmit, amíg nem lesz „aktuális”, vagy pedig leteszünk o - lyan anyagokat, amelyek olykor egé szen elszállt dolgokat tartalmaznak, így leg - feljebb a szándéknyilatkozat funkció ját töltik be, azt lehet velük igazolni a ma - gyar közösség irányába, hogy azért mé - giscsak történik valami (és ezeket ugye nem is kötelező szakmailag annyira ki - dolgozni, hisz úgyse lehet átvinni, és ez - zel a kör bezárult). Gondolom, egyik stratégiát sem kell tovább elemezni. A másik dolog, ami nem biztos, hogy elősegíti az autonómia ügyét, az a köny - nyített honosítás, vagyis az a tény, hogy egy potenciális autonóm Székelyföld la - kosságának java része egyben magyar állampolgár is lenne. Elméletileg per - sze a két dolog nem zárja ki egymást, de a románok meggyőzése az autonómia pozitív és ártatlan voltáról ezzel bizto san nem vált könnyebbé. (maszol.ro)
Page 1 and 2: 60. (LX)/30. (XXX) évf. • 1612.
Page 3 and 4: TÁJÉKOZTATÓ 2018. április 5.
Page 5: KULTÚR-TÁJ 2018. április 5. Legy
Page 9 and 10: HUMOR-ZSÁK 2018. április 5. HUMOR
Page 11 and 12: HÍRDETÉSEK 2018. április 5. APR

2018 aprilis 5

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?