1,4 MB - PDF - EPA

Agrár- és Környezetjog
2013. 14. szám
CEDR Magyar Agrárjogi Egyesület
Journal of Agricultural and Environmental Law
14/2013
CEDR Hungarian Association of Agricultural Law
(végrehajtási) deficitekhez vezet, és nem csak a
klímavédelem területén. A demokratikus jogalkotó
szervek különböző hozzáállása is eltérésekhez
vezethet tehát a környezetvédelmi irányelvek
tagállami implementációjában.
Mindennek következtében a két nemzeti
szabályozás egyes előírásait egymással összehasonlítani
csak nehezen lehet. A kibocsátás-kereskedelmi
irányelv egyes elemeit persze mindkét ország
átültette nemzeti jogába. Az új jogintézményeknek
a fennálló előírásokba történő beépítésének a
módszerei között azonban különbségek vannak.
Így, pl. a kibocsátási engedély kapcsán megállapítható,
hogy Németország egy a gazdaság érdekeit
inkább figyelembe vevő megoldást választott,
amikor az eljárások illetve engedélyek összevonásáról
döntött. A magyar üzemeltetőknek ezzel
szemben minden esetben egy külön kibocsátási
engedélyet kell kérelmezniük, s ehhez egy további
hatósággal kell kapcsolatba lépniük. Ez a
kibocsátás-kereskedelemnek az uniós jogalkotó által
szándékolt rugalmasságát csökkenti. E negatív
hatásokat persze némileg kompenzálja az, hogy a
kiosztás kevesebb adminisztratív teherrel – igaz,
egyben kevesebb jogérvényesítési lehetőséggel – jár
együtt (lásd alább).
3.3. A kiosztás nemzeti szabályai
3.3.1. Németország
a) Az első törvényhozás
A ZuG 2007 különbséget tesz az általános és az
azokkal kombinálható, speciális kiosztási szabályok
között. Előbbiek a már működő létesítményekre
irányadóak, amelyek 2002.12.31-én már működtek,
illetve amelyeket a 2003.01.01. és 2004.12.31.
közötti időszakban helyeztek üzembe. A kiosztási
törvény 7. és 8. §-a (egy korábbi bázisidőszakot
véve alapul) az úgynevezett történeti kibocsátásokból
indul ki, illetve a kibocsátások 2005-2007.
közötti alakulását veszi figyelembe, és a már
működő, illetve 2003-2004-ben üzembe helyezett
létesítmények számára nagyobb mértékű kiosztást
enged, amennyiben azok az elérhető legjobb technidadurch
zu Defiziten in der öffentlichen
Verwaltung, nicht nur im Bereich des Klimaschutzes.
Auch die Unterschiede in den Vorgehensweisen
der demokratischen Gesetzgeber
können also zur Unterschieden in der Umsetzung
der Umweltschutzrichtlinien in den einzelnen
Mitgliedstaaten führen.
Deshalb sind die einzelnen Vorschriften der
beiden nationalen Regelungen schwierig zu
vergleichen. Die einzelnen Elemente der
Emissionshandelsrichtlinie wurden freilich in
beiden Länder übernommen. Es gibt aber
Unterschiede zwischen der Art und Weise der
Einbindung neuer Rechtsinstitute in das bisherige
Recht. So ist z.B. im Falle der Emissionsgenehmigung
zu bemerken, dass Deutschland sich
für eine die wirtschaftlichen Interesse berücksichtigende
Lösung entschieden hat, wenn es um eine
Verfahrens- bzw. Genehmigungskonzentration
geht. Die ungarischen Betreiber haben ohne
Ausnahme eine gesonderte Emissionsgenehmigung
zu beantragen und müssen dadurch eine
weitere Behörde kontaktieren. Dieses verschlechtert
die gewollte Flexibilität des Emissionshandels.
Diese negative Wirkung wird gleichwohl dadurch
kompensiert, dass die Zuteilung wenig Verwaltungsaufwand
(aber gleichzeitig auch wenig
Rechtsbehelfsmöglichkeit) verursacht (s. unten).
3.3. Die nationalen Zuteilungsregeln
3.3.1. Deutschland
a) Die erste Gesetzgebung
Das ZuG 2007 unterscheidet zwischen den
allgemeinen Zuteilungsregeln für Bestandsanlagen,
die bis 31.12.2002 in Betrieb gegangen sind, sowie
für Anlagen, die zwischen dem 1.1.2003 und
31.12.2004 in Betrieb gehen und damit
kombinierbare besondere Zuteilungsregeln. Dabei
gehen §§ 7 und 8 ZuG 2007 von so genannten
historischen Emissionen in der Vergangenheit
(bezogen auf eine Basisperiode) oder von
angemeldeten Emissionen von 2005-2007 aus, sie
lassen aber für Bestandsanlagen und Anlagen von
2003 und 2004 höhere Zuteilungen an
Emissionsberechtigungen zu, wenn spezifische
22