1,4 MB - PDF - EPA

Agrár- és Környezetjog
2013. 14. szám
CEDR Magyar Agrárjogi Egyesület
Journal of Agricultural and Environmental Law
14/2013
CEDR Hungarian Association of Agricultural Law
a korábbi kiosztási szabályozást teljes egészében
hatályon kívül helyezte és a kiosztást minden
létesítmény tekintetében újraszabályozta. A kiosztható
kibocsátási egységek mennyiségét a
korábbiakban már bemutattuk.
Nagy jelentőségűek a kiosztásra vonatkozó
szabályok, amelyek a 6-13. §-ban (anyagi jogi
előírások) és a 14-16. §-ban találhatók (eljárásjogi
követelmények). A 2008-2012. közötti időszakra a
kibocsátási egységek kiosztása mind a már létező,
mind pedig az új létesítmények üzemeltetői számára
ingyenes. Az egyes létesítmények számára történő
kiosztás szabályai kötelezőek. A nagy újdonság a
korábbi szabályozáshoz képest abban áll, hogy a
törvény eltérően kezeli az energetikai
létesítményeket, illetve a termelő ipari ágazatok már
üzemelő létesítménye-it.
A 2005-2007. közötti kiosztási időszakban a már
működő létesítmények számára a kiosztás a
`történeti´ kibocsátások alapján történt (Grandfathering).
Az új létesítmények számára az előállított
termék mennyiségére vetített kibocsátási szint
jelentette a bázist (Benchmarking). Ez a kettősség az
új szabályozásban is megtalálható: az energetikai
létesítmények (a TEHG 1. sz. mellékletében az I-V.
pont tevékenységei) számára a kiosztás mind az új,
mind a már működő létesítmények esetén Benchmark
rendszerben történik, ebben áll a korábbi
szabályozástól való eltérések egyike. A Benchmark
rendszer alkalmazása a hatékonyabb létesítményeknek
kedvez a régi és kevésbé hatékony létesítményekkel
szemben, ami a régi létesítmények
felújítására ösztönzi az üzemeltetőket. Azért éppen
az energiaágazat alkalmas a Benchmark
alkalmazására, mert az ágazaton belül viszonylag
homogén a termékek köre. A termelő ipar már
működő létesítményei (a TEHG 1. sz. mellékletében
a VI-XVIII. kategóriába sorolt tevékenységek)
esetében, amelyeket 2003 előtt helyeztek
üzembe, a kiosztás a második kereskedési
időszakban is Grandfathering alapján történik. A
bázisidőszakot azonban meghosszabbították 2000-
2005-ig, mivel ezen időszak kibocsátási adatai
jobban reprezentálják az aktuális kibocsátások
átlagos éves szintjét, amennyiben a teljesítményingadozások
és egyéb külső hatások következményei
e hatéves időszakban jobban kiegyenlítődtek.
Zuteilungsrecht ab und normiert das Recht der
Zuteilung für alle Anlagen neu. Die Mengen an
zuteilbaren Emissionen sind zuvor dargestellt
worden.
Von grossem Interesse sind die Zuteilungsregeln,
die sich in den §§ 6-13: materielles Recht, und 14-
16: formelles Recht, befinden. Die Zuteilung der
Emissionsberechtigungen für bestehende und
neue Anlagen ergeht für die Periode 2008 bis 2012
kostenfrei. Die Regeln der Zuteilung für die
einzelnen Anlagen sind verbindlich. Die „grosse“
Neuerung gegenüber dem alten Recht besteht
darin, dass Energieanlagen und Bestandsanlagen des
produzierenden Gewerbes different behandelt werden.
In der Zuteilungsperiode 2005 bis 2007 erfolgte
die Zuteilung für Bestandsanlagen auf der
Grundlage historischer Emissionen – man spricht
in diesem Zusammenhang von Grandfathering. Die
Zuteilung für Neuanlagen nutzt als Basis
festgelegte Emissionswerte pro Produkteinheit –
man spricht in diesem Zusammenhang vom
Benchmark-System. Diese Trennung findet sich auch
im neuen Recht: Für Energieanlagen (Tätigkeit I bis
V Anhang 1 TEHG) erfolgt die Zuteilung sowohl
für Neu- wie auch für Bestandsanlagen auf der
Basis eines Benchmark-Systems; darin liegt eine
Änderung gegenüber dem alten Recht. Die
Anwendung des Benchmark-Systems stellt
effiziente Anlagen relativ besser als alte und
ineffiziente; damit ist verbunden ein Anreiz, alte
Anlagen zu erneuern. Der Einsatz eines
Benchmark-Systems bietet sich für Energieanlagen
deshalb an, weil Energieanlagen homogene
Produkte erzeugen. Die Zuteilung für Bestandsanlagen
des produzierenden Gewerbes (Tätigkeit VI bis
XVIII Anhang 1 TEHG), die vor dem Jahr 2003
in Betrieb genommen wurden, erfolgt auch in der
Zuteilungsperiode 2008 bis 2012 nach dem
Grandfathering-System. Jedoch wird die verlängerte
und aktualisierte Basisperiode von 2000 bis
2005 herangezogen, weil die Daten dieses Zeitraums
ein aktuelles durchschnittliches Emissionsniveaus
pro Jahr repräsentieren; denn Auslastungsschwankungen
und Sondereinflüsse über den
24