1,4 MB - PDF - EPA

Agrár- és Környezetjog
2013. 14. szám
CEDR Magyar Agrárjogi Egyesület
Journal of Agricultural and Environmental Law
14/2013
CEDR Hungarian Association of Agricultural Law
határoznak meg ún. technológiai referenciaértékeket.
Vis maior esetére pedig az Üht. – az Európai
Bizottság engedélye mellett – külön kiosztást tesz
lehetővé, amelynek azonban a tartalmi szempontjait
nem határozták meg. Az ily módon kiosztható
kibocsátási egységek az Nkt-ban rögzített teljes
mennyiség felettiek.
A bemutatott szabályok összességében tizennyolc
különböző számítási mód alkalmazását eredményezték.
A Kormány abból indult ki, hogy az egyes
létesítmények számára ingyenesen kiosztható
kibocsátási egységek mennyisége fedezi (mind a
puszta égetésből, mind a technológiából származó)
tényleges CO 2-kibocsátásokat.
b) A második időszak kiosztási szabályai
Az egyes létesítmények számára kiosztható
kibocsátási egységek mennyiségét az adott ágazat
működő létesítményei között az ún. bázisadatok
alapján határozták meg. (Bázisadat az adott
létesítmény azon tulajdonsága, amely amely a
kibocsátási egységek mennyiségét meghatározza.) A
főszabály az, hogy az egyes létesítmények
bázisadatai meg kell hogy feleljenek a 2005-ös év
hitelesített kibocsátási adatainak. A Grandfathering
alkalmazása ezen túlmenően azonban nem
feltétlenül jelenti azt, hogy ezt a mennyiséget
ténylegesen meg is kapják a kiosztás során az
üzemeltetők, a kibocsátási egységek teljes
mennyiségének a csökkenése miatt (amiből a
kiosztás arányos csökkentése következik).
A főszabály meghatározott körülmények fennállása
illetve bizonyos ágazatok esetében nem alkalmazandó,
és bázisidőszakként 2006 vagy pedig korábbi
(2000-2005. közé eső) periódust kell figyelembe
venni. Így, pl. akkor, ha 2005-ben történt az
üzembehelyezés (illetve 10%-ot meghaladó mértékű
kapacitásbővítés); ha 2005-ben üzemzavar vagy
a létesítmény leállása miatt 10%-ot elérő mértékben
csökkent a kibocsátás; illetve ha a létesítmény
valamely üzemegységét 2005.01.01. után törölték az
engedélyből.
A nagy hőteljesítményű erőművek (vagyis az
Energiahivatal villamos energia termelési engedéder
besten Umweltleistung bestimmt werden
sollen. Für den Härtefall (vis major) ermöglicht
das Üht. – mit der Genehmigung der Kommission
– eine Sonderzuteilung, deren inhaltlichen
Aspekte aber nicht festgelegt wurden. Die
zuzuteilenden Berechtigungen sollen über die im
NAP festgelegte Gesamtmenge an Emissionseinheiten
hinaus verfügbar gemacht werden.
Diese Regeln führten zu insgesamt 18
verschiedenen Berechnungsweisen. Die Regierung
ging davon aus, dass die Menge der einzelnen
Anlagen kostenlos zuzuteilenden Emissionseinheiten
die gesamte (sowohl aus reiner
Verbrennung als auch der durch Technologie
freigesetzte) tatsächliche Menge an CO 2 abdeckt.
b) Zuteilungsregeln für die zweite Periode
Die Mengen der einzelnen Branchen zuteilbaren
Emissionseinheiten werden unter die bestehenden
Anlagen der Branche aufgrund der sogenannten
Basisangaben verteilt. (Als Basisangabe gilt der
Parameter der Anlage, der den Anteil der
Emissionseinheiten der gegebenen Anlage determiniert.)
Hauptregel ist, dass die Basisangaben der
einzelnen Anlagen den validierten Emissionen des
Jahres 2005 entsprechen. Die weitere Anwendung
des Grandfathering-Systems bedeutet aber nicht
unbedingt, dass diese Menge tatsächlich zugeteilt
wurde; denn die Zuteilung richtet sich nach der
gekürzten Gesamtmenge (anteilige Kürzung).
Die Hauptregel findet aber unter bestimmten
Umständen bzw. im Falle bestimmten Branchen
keine Anwendung und gilt für 2006 oder für eine
frühere Periode (meistens 2000-2005) als
Basiszeitraum. So z.B., wenn die Inbetriebnahme
(bzw. Kapazitätserweiterung von mehr als 10%)
2005 geschah; wenn 2005 sich die Emissionen
durch eine Betriebsstörung oder Einstellung um
10% verminderten; wenn einige Teile der Anlage
nach dem 1.1.2005 aus der Genehmigung
gestrichen wurden.
Im Falle der Kraftwerke mit grösserer
Wärmeleistung (also der Anlagen mit einer
28