Erfolgreiche ePaper selbst erstellen
Machen Sie aus Ihren PDF Publikationen ein blätterbares Flipbook mit unserer einzigartigen Google optimierten e-Paper Software.
De miért változtattad meg ennyire radikálisan 1999-ben a képeid felfogását?<br />
Erről olyan sokszor kérdeztek, és olyan sokfélét válaszoltam már, hogy az jut<br />
eszembe, amit Donald Baechler amerikai festő mondott egy interjúban: „Egy<br />
festőt a munkájáról kérdezni tiszta időpocsékolás…” Tehát úgy éreztem, hogy<br />
1995–96 körül kihoztam a kétrészes ovális képtípusból a maximumot. Ezzel nem<br />
a saját teljesítményemet akarom értékelni, hanem egy nagyon erős belső érzésről<br />
beszélek, amely a munkában igen fontos. Ha volt is még egy csomó ötletem,<br />
hogyan lehetne az oválisokat folytatni, ezzel mindenképp az ismert terepen maradtam<br />
volna. Sokkal inkább vonzott az, hogyan lehetne egy kommunikatívabb,<br />
realista festészetet úgy kialakítani, hogy az ne legyen visszatérés a múltba, hanem<br />
ismeretlen terepre vezessen. Sejtettem, hogy ez majd bajjal is jár. Hogy akik addig<br />
figyelemre méltatták a munkákat, az újakat el fogják utasítani. Ezen persze volt<br />
mit gondolkodnom. Még az is eszembe jutott, hogy talán a korom miatt… Ha harmincöt<br />
éves lennék, inkább helyeselnék a döntésemet. Igaz, nézhetem úgy is, hogy<br />
jogos a kritika: hatvanéves embernek ne szülessen gyereke, mert nem biztos, hogy<br />
fel tudja nevelni. Lesz-e újabb tizenöt évem, hogy végére járjak ennek a dolognak<br />
is? Már tudtam, mit jelent egy dolognak a végére járni. Ha csonkán marad a történet,<br />
akkor tényleg fenyeget a színvonalvesztés… De talán nem egészen erről van<br />
szó. A változtatást sokan úgy veszik, hogy lemondtam a „nagy művész” szerepről.<br />
Ez okoz zavart. Én meg úgy látom, mintha a generációm túlságosan is kitanulta<br />
volna, hogyan kell nagy művésszé válni. Egyre több – és egyre kisebb – nagy művész<br />
szaladgál a világban, miközben ez a fogalom meg kiüresedik.<br />
Nem tartottad túl nagynak a változtatással járó kockázatot?<br />
Hát erre mit mondjak? Egy változás veszteséggel is jár. Sok mindent fel kellett<br />
adni abból, ami az absztrakt képeken értéknek számított. Lépésről lépésre szinte<br />
mindent. Azóta is kérdem magamtól, építmény-e vagy út az ember pályája? Ha<br />
építmény, akkor elég csáléra sikerült. Ha út, akkor talán még van esélyem.<br />
Mik voltak a változtatás lépései 1999-től kezdve?<br />
Az első realista képeken megtartottam az absztrakt képek kéttáblás alapstruktúráját,<br />
és térbeli elhelyezését, csak nagy absztrakt gesztus helyett fotókról pontosan<br />
festett arcok kerültek az ovális helyére, és a pontosság érdekében egészen<br />
vékonyan kellett festenem. Ez nagyon feltűnő változás volt. Nekem azonban hamar<br />
rá kellett jönnöm, hogy milyen kevés szabadságot értem el ezzel az új képtípussal.<br />
Márpedig a szabadság lett volna a változtatás célja. A két különböző személy<br />
arcfelét nagyon kidekázva kellett a vásznak törésvonala mentén egymáshoz<br />
illeszteni, hogy az összbenyomás ne torzuljon el túlzottan (csak egy kicsit!). És<br />
a képtér is nagyon szűk volt. A fej olyan szorosan volt a kép terében, mint egy<br />
cipő a cipősdobozban. Ezért nekem a festés szempontjából nagyobb változás<br />
volt, mikor megszabadultam a szűk, kéttáblás képtértől, és vízszintes, hosszan<br />
Fej / Kopf (1Bn5-134)<br />
1995<br />
olaj, vászon / Öl auf Leinwand<br />
204×130 cm<br />
Fej / Kopf (2An6-154)<br />
1996<br />
olaj, vászon / Öl auf Leinwand<br />
200 x107 cm<br />
Fej / Kopf (176-11Mn8)<br />
1996<br />
olaj, vászon / Öl auf Leinwand<br />
310×176 cm<br />
elnyújtott alakzatokra kezdtem festeni. A változtatás logikáját illetően Erdély<br />
Miklóstól megtanultam, hogy „ha elakadsz valamivel, próbáld ki az ellenkezőjét”.<br />
Az ellenkezője ez esetben álló formátum kontra fekvő formátum volt, a szoros tér<br />
kontra tág tér, középre koncentráló kontra aszimmetrikus (illetve középről menekülő),<br />
vastag festés–vékony festés, mélybevezető térhatás–szembejövő térhatás,<br />
affirmatív jelleg–narratív jelleg… lehet, hogy azért ilyen átfogó a változás, mert én<br />
magam is megváltoztam.<br />
Milyen értelemben változtál meg?<br />
Talán kevésbé vagyok introvertált.<br />
Kezdettől világos volt-e, hogy fotót akarsz a festéshez használni?<br />
Nem akarom, hogy a realista festés visszalépés legyen. Nem csak a régi stílusok<br />
felidézése jelent visszalépést, nekem a közvetlen optikai megfigyelésen alapuló<br />
élményfestés is gyanús. Mert ez egy teljesen 19. századi probléma. Viszont én,<br />
számtalan mai festőtársammal arra a vitális, kommunikatív, elképesztő gazdagságú<br />
és nagyon problematikus, fotó alapú (az új technikájú amatőr fotó, sajtófotó,<br />
reklám, videó, televízió, film, stb.) képvilágra szeretnék reflektálni, amelyben<br />
élünk. Ez optikai érzékelésünket, a látásunkat is megváltoztatta!<br />
Újabb képeiden azonban a legfeltűnőbb, hogy a realista ábrázoláson túl igazi<br />
tematikus képekről van szó.<br />
Az a fotó alapú képvilág, amely most érdekel, természetesen nem csak formálisan<br />
vonatkozik a jelenre. Akár hír, akár reklám vagy amatőr fotó, hogy úgy mondjam,<br />
direkt a mai napra vonatkozik. Ettől érdekes és egyben hihetetlenül törékeny<br />
holmi is. Nem akarok régi dolgokra vonatkozó festészetet csinálni. Olyan témákat<br />
festek meg, amelyek minden szempontból foglalkoztathatnának egyébként is.<br />
Történelmileg, politikailag, lélektanilag. De bevallom, erről még nehezen tudok<br />
beszélni, nyakig benne vagyok és nincs még rálátásom. És azt remélem, hogy még<br />
csak a munka elején tartok…<br />
54 55
Change language