Õ r h a j ó i m

KISS - SIMON MIKLÓS
versei
Magyarország – ez itt a XXI. század
Itt gaz növi be a földeket már. Apáink földjét,
melyért õseink annyiszor vérüket adták.
Itt gyárak, kórházak, iskolák omladoznak, Így
lett semmivé a múltban pezsdülõ áldott világ.
Itt sokaknak nincs már munka. És kenyerük sincs.
Tétlen hanyatlanak le erõs kezek tehetetlenül.
Itt ezrek kelnek útra naponta. Családok vágyódnak el,
oda, hol egyszeri életüket becsületben élhetik le.
Itt tisztességes embereket lakoltatnak ki. Fejük felõl
életük munkáját fillérekért árverezik el.
Itt autókat, vagyonokat foglalnak le ezer és ezer szám
a szánalom álarca mögé bújt végrehajtók.
Itt gyerekek éheznek, fáznak télen és rongyos ruhában
járva sorvad a lelkük a nyomorban. Meglopottan.
Itt a gazdagok könnyen gazdagszanak tovább, míg
semmivé lesznek a becsben fogant egzisztenciák.
Itt tehetséges embereket szülnek még anyák, de átok a tudás,
mit nem becsülnek, melyért hazájukból messzire elûznek.
Itt százezrek menekülnek alkoholmámorba a reménytelen
valóság elõl, mielõtt önkezükkel vetnek véget életüknek.
Itt a törvénytelenség már a törvény. Bûnöket követnek el
bûntelenül, s az ártatlanok szenvednek mások bûneiért.
Itt ígérni mindig tudnak még, de nincsenek már, csak elvonások,
még-még megszorítások, hazug hivatkozások.
Itt 20 év alatt elpusztítottak minden szépet. Megöltek,
megaláztak, sárba tiportak egy népet.
Itt költõt már nem ihlet meg szerelem, szépség, álom.
Nem ír tündérmesérõl és nem ír a boldogságról.
24