Õ r h a j ó i m

„kriplilétbõl”, abból, amire társas kompenzációkat, dús kiegészítéseket, pótlék-mozdulatokat szaporít a
kísérletes-firkálgató. Hogy megfelelõbben is megfeleljen! (ami baj, ugyan… Hiba.). Nagyjából az
„orvostársadalom” vagy „tanártársadalom” tagjainak becsültségével nézve erre. S legfõbb díj, amit kaphat:
„Legrosszabbak közti - legrosszabb.” Járván is ahhoz: 50 ezer EU-rúpiák! Ha nem is ún. társadalmi
rendben (vagyis: zûr-valamin): de távlatin nézve (mint lenne naprendszerünknek is szívós „rendtelensége”):
ami ugyan mégse az, mint gondolnánk…
Hosszabb szöveget is érdemelne, de hagyjuk a gikszert,… s itt: hagyjuk a „poént”,… csak annyit jegyzünk
ide, hogy a megyeri-nyelvû természettudományos irodalomra is vonatkoztathatók soraink. Maholnap oda
juthatunk, hogy ápolatlan-gondozatlan marad a magyar természettudományok nyelve-kertje. Akár
készülõd(het)nek természettudományi lapok arra, hogy feladják magyar-közlési pozícióikat! Szépítve
mondjuk, s mindjárt rontunk is kedélyeken. Ugyanis? akkor hogyan megy majd nálunk, alapozó iskolákban
pl. kémia, fizika?… Más kultúra nyelvén?
Vannak, s nem feltétlenül utolsók közül, akik alap-nélkülöznek,… s nemhogy nem habzsolnak… (szinte?)
éheznek. Miközben meg nyelik még a mérges port azon ügetõ-nyerítõ trappolóknak-tolakvóknak ügyeletnyargalászása
után,… azokra, melyek minden kor-futásoknak (be)futói. (Helyre-tétre,… ma-idõre.) Akiket
köröznek, elõznek, szakmailag is, mûvészileg meg pláne. (Akár elemzõ munkáról legyen szó, netán primér
költészetrõl csak egyetlenegy, de „robbanó” mûben jelentkezve.)
(Az „életdíjakat” olykor „kilóra” mérik, kombinálva ezt életkorral ((s tiszteletünk!…)), de: sietve is le
kéne szokni errõl; pl. egy adott munka, de egyetlenegy könyv is akár,… hasznosságában (hiábaságában
ugyan): fölérhet „életmûvel”! Tudva, esetleg, azt, hogy: siker? hasznosság?... Jó? rossz?... s mind e felmenõk:
õselvi világos-sötét, nõ-férfi… eresztõ-dialektikus jang-jin? Vagyis Tyúk?, netán Tojás? S éljenek a kínai
százszínek?!, választhatsz-dönthetsz, de a követés - nem kötelezõ…)
Nem nagyon kifogásolható, ha a díj már (pusztán) valamiféle gesztus inkább,… valamire. Jobb is mint
gesztus?… ha a díj esetleg már csak (!) amolyan kísérõ-mozgás; mert elõzõleg már volt mûvészi-szakmai
becsülése…, anyagi becsnek mellette.
Mért lenne gond valakinél, az, hogy sok a díjazott? Hogy a körülmények? Ebben lehetne valami.
Egyébként meg: se díjazottak száma, sem pedig elismerésül kínálható díj…, talán, nem irritáló akkor, ha
igazi munka elõzi azt…, ha nem is mindennapi, mert nem lehet, csak legalább jósolható hasznossága annak
a munkának. Persze, elsõdleges az elébe társított „becsület”, fõleg szakmai! (összejárás-érdekeket, irigységet
mellõzõ, esetleg még el is ismert…).
Jöjjenek a díjak?, a nulla-pengõsek! Csak legyen elõbb lehetõsége tisztes íróságnak. Igen, a sor.
Ámen! De nem lesz úgy ez.
Elég (a)lapos okunk van e kétkedõ derû-sejtésre.
45