Õ r h a j ó i m
Börzsönyi Helikon 2013 áprilisi termést összefoglaló szám
Börzsönyi Helikon 2013 áprilisi termést összefoglaló szám
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
SZÁJBELY ZSOLT<br />
Álmok<br />
I.<br />
Azon a borong<strong>ó</strong>s, szeptemberi napon oly haragos volt a tenger, mint a gyermek, akit megfosztottak<br />
legkedvesebb játékszerétõl. A végtelen égbõl alászáll<strong>ó</strong> finom, tejfehér köd-lepel õszinte barátként simult a<br />
környezet folyton változ<strong>ó</strong> alakzataihoz.<br />
A sötét víz komoran hallgatott, mint a gyászol<strong>ó</strong> asszonyok, ha az emlékek viperái mardossák meghasadt<br />
szívüket. A fénylõ Nap szinte már teljesen alábukott a vízbe, hogy kioltsa lángol<strong>ó</strong> szenvedélyét, mintha<br />
csak arra készült volna, hogy végre kipihenje fáradtságos nyári ragyogásának hosszú-hosszú perceit. A<br />
hûvös szél mindeközben unottan játszadozott a part mentén magasod<strong>ó</strong> vén tölgyfákkal, hárfaként pengetve<br />
öreg gallyaikat...<br />
Észrevétlen árnyékként közeledett az <strong>Õ</strong>sz, hangtalanul, mint a rettegett, elkerülhetetlen elmúlás. A Nyár -<br />
a büszke harcos! - fény-lándzsáival még vissza-visszaverte a gyönge rohamokat, ám ereje egyre csak<br />
fogyatkozott. S ezen a napon, ahogyan az est bársony-szárnyával lassan betakarta a megfáradt világot,<br />
kezdetét vette az <strong>Õ</strong>sz uralma, s a tenger hullámai az <strong>Õ</strong> tiszteletére mormolták õsi, rejtélyes dalaikat.<br />
A távolban lassan körvonalaz<strong>ó</strong>dni kezdett egy cs<strong>ó</strong>nak alakja, melyben négy önfeledten nevetgélõ ember<br />
ült, egyre közeledve a Byrne-villa felé. Lángol<strong>ó</strong> boldogság-mámorban préselt, õszinte kacajok zengtek át<br />
a távolság vékony membrán-val<strong>ó</strong>ságán...<br />
A négy jövevény Timothy Byrne, Miriam Richardson, Thomas Rubinstein és Emily Robertson volt.<br />
Amint partot értek, a táj fölé sötét felhõ-szörnyetegek kúsztak, panaszosan morogtak, mint a csal<strong>ó</strong>dott<br />
ebek, majd gúnyosan kinyújtották izz<strong>ó</strong> villám-nyelvüket, s hideg esõ-függönyt vontak a táj fölé.<br />
A négy j<strong>ó</strong>barát egyre gyorsul<strong>ó</strong> iramban közeledett Timothy otthonához, a Byrne-villához, mely már századok<br />
<strong>ó</strong>ta magasodott a part fölé. A hatalmas kúria omladoz<strong>ó</strong> falait dús szõnyegként borította a méregzöld borostyán.<br />
Timothy pár pillanatig néma, már-már szertartásos csendbe burkol<strong>ó</strong>dzva állt a villa ajtaja elõtt, majd ajt<strong>ó</strong>t<br />
nyitott, s betessékelte vendégeit.<br />
A villa belseje oly hatalmas volt, mint egy <strong>ó</strong>riás gyomra. A végtelen folyos<strong>ó</strong>k kusza szövevénye úgy szõtte<br />
át a házat, mint érhál<strong>ó</strong>zat a testet. A tágas termek falain a keleti mûvészet mesés képzelete által megmunkált<br />
csodálatos kárpitok függtek. A bejáratt<strong>ó</strong>l hosszú, egyenes folyos<strong>ó</strong> vezetett a ház központi részéhez, melynek<br />
márványpadl<strong>ó</strong>ján fényes mozaikokb<strong>ó</strong>l kirakott családi címer díszelgett. Minden szoba elõtt, akárha õrök<br />
volnának, egy-egy középkori páncélöltözet állott, mozdulatlan kezükben aranyként fénylõ karddal. A<br />
címer mellett <strong>ó</strong>riási, kör alakú asztal volt, mely mintha csak a hõs Artúr király tulajdona lett volna, és<br />
val<strong>ó</strong>ban: ha avatott szemek nézték e pompás bútordarabot, szinte már látni is lehetett körülötte a lovagokat:<br />
Guavain-t, Tristan-t, Lancelot-ot és a többieket.<br />
Miután a vendégek felfedezték, vagy talán inkább megszokták a mesébe illõ környezetet, beszélgetni<br />
kezdtek, s Timothy mindegyikõjüket a számukra kijelölt szobába vezette, ahol kényelmesen elrendezkedtek,<br />
majd a nyugati szalonba vonultak, hogy elfogyasszák ízletes vacsorájukat.<br />
Finomabbnál-finomabb falatok gõzölögtek a hatalmas tölgyfa asztalon: ízletes szárnyasok, különleges<br />
pástétomok, s persze j<strong>ó</strong>fajta vörösbor, mely minden falat után segítette az emésztést, s nem mellesleg, a<br />
hangulat fokozására is kivál<strong>ó</strong>an alkalmas volt. J<strong>ó</strong> étvággyal ettek, az már biztos, hisz’ morzsa sem maradt<br />
az asztalon! A lakoma után aztán baráti sz<strong>ó</strong>val búcsúztak egymást<strong>ó</strong>l, majd ki-ki a szobájába vonult, hogy<br />
kipihenje az utazás fáradalmait...<br />
68
Change language