40 Ezúttal azonban hajnalban lepték meg az otthonában. Esélye sem volt, hogy elszeleljen, néhány napra bevesse magát a kertjük végében kezdõdõ erdõbe. Felesége és gyermekei hiába könyörögtek, a begyûjtõk szíve, ökle szorítása keménynek bizonyult. Vitték és bevagonírozták. Ott<strong>ó</strong> még nem tudja, de szaván fogom. Csak derüljön ki valamiképpen, a családomnál van a márciusi bérem, már le is pattantam vele együtt. Addig civil ruhát kellene szerezni, meg egy hátizsákot, hogy a fal tartalmát magunkkal vihessük. Az elõdömnek miért kellett mindegyiket kidobnia, amelyikben a kaját hozta? Szerintem õ is eljátszott a szökés gondolatával. Akkor viszont miért nem gondoskodott arr<strong>ó</strong>l, hogy az itt összegyûjtöttet elvihesse? Vagy egyáltalán arr<strong>ó</strong>l, legyen mit felvennie a táboron túl, ne szúrja ki az elsõ szembejövõ, honnan is k<strong>ó</strong>borolt el. Robbant<strong>ó</strong>ként bármihez hozzájuthatott. Kizárt, hogy nem gondolkodott elõre. Vajon hová rejthette menekülése tartalékait? Esetleg a lak<strong>ó</strong>kocsi alá? De ezt most nem nézem meg, mert túlságosan feltûnõ lennék, ha a cipõfûzõn szárad<strong>ó</strong> ruhám fedezékébõl elõbújnék. Holnapra tán csak elapad az égi csatorna! Csontig átfagyhattunk ma is. Tapasztaljuk már meg a Nap melegét, mikor túlleszünk ezen az éjszakán! Az egész körlet göthös. A köhögések egymást váltják. Mint egy nyavalyaszimf<strong>ó</strong>nia különbözõ hangjegyei, úgy fon<strong>ó</strong>dnak, állnak össze komplett mûvé, a közmunkatábor mûvévé. Van, akinek a levegõvételét is idehallom, úgy sípol a tüdeje. Éles üteme bekapcsol<strong>ó</strong>dik az orrfúv<strong>ó</strong>sok szekci<strong>ó</strong>jának munkálkodásába. A tetõn kopog<strong>ó</strong> esõ adja az alapritmust, melyhez a hortyog<strong>ó</strong>k húrjai pengnek, von<strong>ó</strong>znak némi diszharm<strong>ó</strong>niát. Nyomaszt<strong>ó</strong>an kéne hatnia, de inkább andalít. Holnap elfogy a március, a hivatalos idõ egyharmadán már túl vagyok, vagyunk. A középsõ ágysor bejárat felõli harmadik ágya als<strong>ó</strong> szintjén fekszik egy csontra aszott fick<strong>ó</strong>. Szavát se hallani, viszont azt tartják r<strong>ó</strong>la, újév napján érkezett. Talán április elsejével hazamehet. Ugyan hivatalosan ezt senki se közölte vele, mégis hazasz<strong>ó</strong>l<strong>ó</strong> üzeneteinkkel bombáztuk az est folyamán, miközben lázasan vacogott a takar<strong>ó</strong>ja alatt, azért könyörögve, ne nyaggassák, hagyják pihenni. Valakinek a halk imáját is hallani véltem. Az illetõ felépüléséért esdekelt az istenéhez. Várhat<strong>ó</strong> távozása egy kis reménysugárral ajándékozta meg a körletet, még ha nem is sok a realitása annak, hogy az otthonunkig viszi a hírt felõlünk. Legtöbbünk településének még a nevét se hallotta. Elég lesz neki a maga baja, nemhogy házr<strong>ó</strong>l-házra járjon miattunk.
Archullat<strong>ó</strong> 41