Õ r h a j ó i m

a kõbányai munkások“. Maga a kereszt vasból készült. Tövénél a Szûzanya s a keresztet õrzõ két katona
szobra látható, ugyancsak vasból. Az öntöttvas kereszt szárvégei díszítettek, Krisztus arccal az ég felé néz,
teste mögül sugárcsóva árad szét.
A Nepomuki Szent János-szobor
Ipolydamásd egyetlen szabadtéri szobráról a mûemléktopográfia nem tesz említést. A helyi
porspektusban ezt írják róla: „Érdemes megtekinteni a templomtól Szob felé haladva, a régi temetõnél
álló Nepomuki Szent János szintén homokkõbõl készült szobrát, melyet 1806-ban emeltek a helyi
hívõk. A szobor talapzatra van helyezve, melyen a Tízparancsolat dombormûve látható“.
A betonlépcsõre helyezett talapzat három részbõl áll: az alsó négyzetalak oszlopfõben végzõdik, rajta
a széleken levélmintákkal díszített, váza alakú középsõ szakasszal. Ennek tetején kiszélesedõ oszlopfõn áll
a szobor alatti felsõ rész. János reverendában, fehér karingben, vállán palásttal, fején birétummal áll elõttünk.
Testtartása egyenes, haja hosszú, szakálla rövid. A kezében tartott korpuszos kõfeszületre néz. A szürkés
színû kõszobrot Micsei László restaurálta. A szakrális kisemlék eredetileg az önkormányzat épülete mellett
állt. Egy-két évtizede János napján a kívek még kijártak a szoborhoz papjukkal együtt, s Nepomuki Szent
János-énekeket énekeltek. (Magyar Károlyné, 1942)
Kápolnák
A községben valamikor Szent Orbánnak is nagy tisztelete volt. A mûemléknyilvántartóban olvassuk,
hogy „a falu felett, a dombok között állt 1944-ig“ a Szent Orbán-kápolna. (Dercsényi, 1958:432)
Alakjáról, formájáról nem tesznek említést. Korcsmáros László írja még falutörténetében, hogy „Orbánkép
volt benne“, s „búzaszentelõkor ide ment a körmenet“. (1995:147)
A Schichnik-kápolnáról szintén Korcsmáros László tesz említést. Sajnos, csak néhány soros
a leírás. Annyit tudunk meg róla, hogy 1984-ben még állt a Máírianosztra felé vezetõ Mélyút oldalán. Azt
is megörökítette a kutató, hogy ettõl valamivel távolabb állt egy képes fa, de az már régebben kiszáradt.
A közeli domb tetején pedig, a Feketéék földjénél állott a Vida- vagy Sutka-kápolna, amelyet azonban
„kiszántottak“. (1995:148)
A Mária-kút és a kút melletti képes fa
A hajdani Ódamásdtól nem messzire, a Márianosztrára vezetõ út mellett találjuk a Malomvölgyi
forrásként is ismert Mária-kutat. Az 1900-as évek elején alakították ki a helyet a nosztrai, a szobi és
a damásdi bányászok. 1901-tõl a Nosztrára induló zarándokoknak is egyik pihenõ és imádkozóhelye volt
ez. 1927-ben Juhász Ferenc bányász a kút alatti völgyben csodás módom megmenekült egy villámcsapástól.
Ezt Mária közbenjárásának vélte, ezért a kút mellett egy tölgyfán Mária-képet helyezett el. Késõbb
a kõbánya tulajdonosa és fia a kút felett elvezetõ Malomvölgyi sikló egyik csilléjén utazott a völgybe, de
a drótkötél hirtelen elszakadt. A mélybe zuhantak, ám nem történt különösebb bajuk. Ezért ezt követõen
a kútnál térdenállva imádkoztak Máriához, s hálát adtak megmenekülésükért. 1940-ben Mindszenthy
hercegprímás is járt a kútnál: megszentelte annak vizét, a búcsúsokat pedig megáldotta. 1930-ban a kút
két szélét nagyméretû kockakövekkel rakták ki, hátsó részét pedig ívesre alakították. Késõbb a kút
betemetõdött, de a három falu lakossága 2007-ben újra rendbe tette azt. Ma szívesen visznek innen vizet
a környékbeliek, s hisznek annak gyógyító erejében is. Magukénak tartják e helyet természetesen az
ipolydamásdiak is, bár a kataszter, ahol a kegyhely található, Nosztrához tartozik. A közeli régi képes fa
mára ugyan kiszáradt, de egy másikon ismét elhelyezték a hívek Mária képét egy képszekrényben.
Sírjelek, háborús emlékmû
A damásdi temetõkben is látható néhány szép sírjel, régebbi és újabb egyaránt. Vannak itt még
75