Õ r h a j ó i m

40
Ezúttal azonban hajnalban lepték meg az otthonában. Esélye sem volt, hogy elszeleljen, néhány napra
bevesse magát a kertjük végében kezdõdõ erdõbe. Felesége és gyermekei hiába könyörögtek, a
begyûjtõk szíve, ökle szorítása keménynek bizonyult. Vitték és bevagonírozták.
Ottó még nem tudja, de szaván fogom. Csak derüljön ki valamiképpen, a családomnál van a márciusi
bérem, már le is pattantam vele együtt. Addig civil ruhát kellene szerezni, meg egy hátizsákot, hogy a fal
tartalmát magunkkal vihessük. Az elõdömnek miért kellett mindegyiket kidobnia, amelyikben a kaját
hozta? Szerintem õ is eljátszott a szökés gondolatával. Akkor viszont miért nem gondoskodott arról,
hogy az itt összegyûjtöttet elvihesse? Vagy egyáltalán arról, legyen mit felvennie a táboron túl, ne szúrja
ki az elsõ szembejövõ, honnan is kóborolt el. Robbantóként bármihez hozzájuthatott. Kizárt, hogy nem
gondolkodott elõre. Vajon hová rejthette menekülése tartalékait? Esetleg a lakókocsi alá? De ezt most
nem nézem meg, mert túlságosan feltûnõ lennék, ha a cipõfûzõn száradó ruhám fedezékébõl elõbújnék.
Holnapra tán csak elapad az égi csatorna! Csontig átfagyhattunk ma is. Tapasztaljuk már meg a Nap
melegét, mikor túlleszünk ezen az éjszakán! Az egész körlet göthös. A köhögések egymást váltják. Mint
egy nyavalyaszimfónia különbözõ hangjegyei, úgy fonódnak, állnak össze komplett mûvé, a
közmunkatábor mûvévé. Van, akinek a levegõvételét is idehallom, úgy sípol a tüdeje. Éles üteme
bekapcsolódik az orrfúvósok szekciójának munkálkodásába. A tetõn kopogó esõ adja az alapritmust,
melyhez a hortyogók húrjai pengnek, vonóznak némi diszharmóniát. Nyomasztóan kéne hatnia, de
inkább andalít.
Holnap elfogy a március, a hivatalos idõ egyharmadán már túl vagyok, vagyunk. A középsõ ágysor
bejárat felõli harmadik ágya alsó szintjén fekszik egy csontra aszott fickó. Szavát se hallani, viszont azt
tartják róla, újév napján érkezett. Talán április elsejével hazamehet. Ugyan hivatalosan ezt senki se
közölte vele, mégis hazaszóló üzeneteinkkel bombáztuk az est folyamán, miközben lázasan vacogott a
takarója alatt, azért könyörögve, ne nyaggassák, hagyják pihenni. Valakinek a halk imáját is hallani
véltem. Az illetõ felépüléséért esdekelt az istenéhez. Várható távozása egy kis reménysugárral
ajándékozta meg a körletet, még ha nem is sok a realitása annak, hogy az otthonunkig viszi a hírt
felõlünk. Legtöbbünk településének még a nevét se hallotta. Elég lesz neki a maga baja, nemhogy
házról-házra járjon miattunk.