Nézőpontok : fiatal kutatók tanulmányai - MTA Szociológiai ...

BEVEZETÉS
P.TÓTH TAMÁS
HIV-POZITÍV ÖNMEGHATÁROZÁSI STRATÉGIÁK
Számos tanulmány mutatott már rá arra, hogy az AIDS a közgondolkodásban a homoszexuálisok betegségeként
jelenik meg, egy olyan betegségként, ami a heteroszexuálisokat csak abban az esetben veszélyezteti, ha
„átterjed” rájuk (ld. pl. Herek 1990, Takács 2004). Az AIDS és a homoszexualitás egymáshoz tartozó
fogalmakként jelennek meg, s e látszatkorreláció eredményeképp a homoszexuálisok, mint egységes
„rizikócsoport” értelmeződnek; mintha a promiszkuitás nem egyénspecifikus, hanem homoszexualitásspecifikus
jelenség volna, s így ők nagyobb eséllyel fertőződnének meg az AIDS vírusával. Ennek következtében
a valós magatartás helyett gyakran a (vélt) homoszexuális csoporttagság válhat elsődlegessé az ítéletalkotásban
(Takács 2004:109, 221).
Jelen tanulmány célja, hogy 27 HIV-pozitív férfival készült mélyinterjút értelmezve, a narratív elemzés
módszereivel fedjen fel olyan mintázatokat, amelyek segítenek megérteni a kérdezettek önmeghatározási
stratégiáit, annak érdekében, hogy hatékony(abb) HIV-prevenciós eljárások váljanak kidolgozhatóvá a jövőben.
Ahhoz, hogy interjúalanyaink identitásáról beszélhessünk, elengedhetetlen, hogy a HIV-pozitív státusszal járó
stigmatizációval is foglalkozzunk. A stigmatizáció fogalmát jelen tanulmányban a következőképp definiálom: a
stigma nem kívánt (nem választott) különbözőség; stigmatizáló hitek személyek egy adott csoportjával szemben
alakulnak ki, akik egy adott, meghatározható tulajdonság mentén társadalmi csoportot alkotnak. Amikor egy
személy felismeri, hogy egy társadalmilag stigmatizált csoport tagja, akkor énképének jelentésteli és releváns
részévé válnak a stigmatizációhoz kötődő hitek. Ennek folyományaként a stigmatizált személy internalizálja
ezeket a negatív hiteket, és a stigma negatív én-koncepciókhoz és élettapasztalatokhoz vezethet (Goffman
1963, Link 1982, Link et al. 1987, Link et al. 1997, Fife – Wright 2000).
A HIV-stigma gyakran rárétegződik más meghatározott csoportokhoz – mint például homoszexuálisok,
prostituáltak, droghasználók – köthető stigmákra. Ezek a stigmarétegek sajátos módon járulnak hozzá az AIDSstigma
elmélyüléséhez és kiterjesztéséhez/kiterjedéséhez: az említett csoportokat „rizikócsoportként”
feltüntetve azt a hamis látszatot keltik, mintha a HIV-fertőzés kizárólag e csoportok problémája lenne, arra
utalva, hogy a stigmatizáció nem (szexuális vagy egyéb) magatartásformákhoz, hanem csoporttagsághoz
kötődik (Takács 2004, Herek 1990).
Példaként (s reflexióként) szolgálhat egyik interjúalanyunk következő megfogalmazása:
Nekem az a bajom ezzel az AIDS-szel kapcsolatban, mert mikor ezt az egészet bedobták a köztudatba, nagyon
otromba módon tették. Ez csak a melegeket érinti, azon belül is csak a férfiakat. Teljesen negatívan állították
be, morális kérdésként kezelték. Akkor ezt a korosztályomban senki sem vette komolyan vagy alig. Igazából azt
hittem, hogy tiszták a partnereim és akkor nem is lehet semmi baj. (Egon 40)
E stigmatizáltság nyilvánul meg a HIV-pozitívokat érő diszkriminációban a munkahelyeken, lakhatásban,
oktatásban és számos más intézményi területen. Egyik interjúalanyunk így számolt be az általa megtapasztalt
munkahelyi diszkriminációról: A horvát konzulátuson dolgoztam két napig, bepereltem őket, mert azért nem
alkalmaztak, mert kiderült, hogy HIV-fertőzött vagyok. (Sissi 41)
Az AIDS-stigma negatív hatással van mind a HIV-fertőzésnek kitett emberekre, mind az egész társadalomra. A
stigma következtében fokozódik a témát övező hallgatás. A fertőzésnek kitett emberek is félnek elmenni HIV-
24