Nézőpontok : fiatal kutatók tanulmányai - MTA Szociológiai ...

● NÉZŐPONTOK ● Galántai Júlia ●
„A 67 éves áldozatot bevitte a mentő, mivel véresen az úton feküdt, fejsérülésekkel. Lehelete alkoholos volt,
orrcsontja eltört, és agyrázkódást szenvedett. Elmondta, hogy férje ököllel verte a fejét, ezért sérült meg,
feljelentést szeretne tenni, mert nem ez az első eset. A feljelentésben elmondta, hogy ő is és férje is szokott
italozni, de férje már régóta üti-vágja, és mindig a fején találja el. Ezt most megelégelte, ezért szeretne
feljelentést tenni még akkor is, ha 50 éve együtt élnek. A gyanúsított elmondása szerint felesége régóta italozik,
amiből már sok gondjuk volt, családtagjai szégyellik őt. Tagadta a vádat, hogy felesége azért sérült meg
súlyosan, mert ő bántalmazta volna, de annyit elismert, hogy az eset előtt megpofozta feleségét, de az
valószínűleg italossága miatt eshetett el.”(Sz4)
„Kórházba szállították a 60 éves áldozatot, akinél kézcsonttörést állapítottak meg. A kórház tett bejelentést a
rendőrségen, miszerint az áldozatot ellökték és rugdosták, keze eltört miközben férjével italozott és szóváltásba
került. Az áldozat fia és az elkövető kihallgatása után mindketten állították, hogy az áldozat alkoholista, nem
lehet már vele érdemben kommunikálni, nem beszél érthetően. Elmondásuk szerint aznap este az áldozat
egyszer rájuk szólt, hogy halkítsák le a tv-t, amit ők nem tettek meg. Az elkövető is italozott állapotban volt, de
nem volt részeg. A tv miatt nem hallottak semmit, de az áldozatra egy másik szobában találtak rá, ahol
vélhetőleg magától esett el, és eközben tört el a keze.” (K7)
A jelentésekben sok olyan eset fordul elő, ahol az elkövető mentális problémái idézhetik elő agresszív
viselkedését illetve diszkomfort érzetét, ami később erőszakos viselkedésben nyilvánul meg (Mouton et al.
2004). Ilyen tényezők a nyugdíjba vonulás utáni életszínvonal-csökkenés, a nyugdíjas lét során érzett
feleslegesség érzete. Az idős kor előrehaladtával sok olyan mentális betegség fordul elő, (személyiségzavarok,
demencia), ami szintén előidézheti a partner bántalmazását, az elkövető erőszakos viselkedését. Ezekben az
esetekben, ha a feljelentés megtörténik, az idős elkövetőt a diagnosztizálás után kényszer-gyógykezelésre ítélik.
Az áldozatoknál a hosszú évek keserű hallgatása és tűrése folyamán gyakran érzékelhetően depressziós tünetek
fordulnak elő, melynek súlyossága akár kórházi kezelést is igényel (Szöllősi 2005). A másik pszichikai válasz a
düh felgyülemlése, ami sok esetben hosszú évek alatt vezet a bejelentés megtételéhez, segítségkéréséhez.
„A 67 éves áldozat zaklatás miatt tett feljelentést férje ellen. A feljelentésben arra hivatkozik, hogy férjével 47
éve élnek együtt, házasságuk már nagyon régóta megromlott, ő félelemben él, mivel férje állandóan azzal
fenyegeti, hogy megöli. Hosszú ideje kezelik a pszichiátrián súlyos depresszióval, mivel szuicid hajlamai voltak.
Jelenleg is sok gyógyszert szed depressziójára. Fél, hogy egyszer majd annyira összekapnak, hogy megölik
egymást. A szobája ajtaját férje állandóan feltöri, nincs nyugta tőle. A szomszédok és a fia elmondták, hogy a
viták közös felbujtásból származnak, egymást heccelik, nem lehet megítélni ki a hibás. Tettlegességet látott már
a szomszéd, mikor az áldozatot a gyanúsított hátba vágta egy fadarabbal. A gyanúsított szerint az áldozat
idegessége miatt történnek közöttük a civakodások. Ő is fél, hogy egyszer valamelyikük meghal egy ilyen
civakodás hevében, feleségét már nem szereti, de már nem tud máshova menni.” (K16)
Társadalmi megítélés, mint kockázati tényező
A társadalmi megítélés az idős nőket ért bántalmazás kapcsán szintén befolyásolja a rendőrségi bejelentés
megtételét, majd később az ügy lefolytatását. A rendőrségi akták szerint a tanúk vallomása befolyásolhatja az
ügy teljes kimenetelét; az elkövető felmentését idézhetik elő. A közvetlen környezetük – szomszédok,
családtagok – gyakran nem vállalják fel, hogy tanúvallomásuk során az elkövető ellen valljanak, hiszen ez súlyos
büntetéssel is járhat az elkövetőre nézve. A családtagok és szomszédok sokszor az áldozat ellen vallanak,
rosszallják, hogy az áldozat hivatalos útra terelte a család belügyeit, sokszor megállapítják, hogy „ezzel túl
messzire ment” az áldozat, és nem akarják az elkövetőt bajba keverni.
Gyakran az áldozat közvetlen környezete akkor sem vállalta fel kulcsinformációk közlését, ha bevallottan tudtak
az erőszakról. Sok esetben a közvetlen környezet megítéléséből azt is megtudjuk, hogy hosszú ideje tudtak az
erőszakról, de valamilyen módon természetesnek veszik azt, ha a férfi „erélyesen” viselkedik a nővel szemben,
akit rendre utasíthat. Ezekben az esetekben hangsúlyozódik a nő szerepe az erőszak kiváltásában, mintha az
áldozat hívná magára a figyelmet, ő erőszakolná ki a bántalmazást feltűnő viselkedésével. A legtöbb esetben az
elkövető vallomása során szintén tagadta a bántalmazást, ez még azokban az esetekben is előfordult, ahol az
8