Nézőpontok : fiatal kutatók tanulmányai - MTA Szociológiai ...

● Nézőpontok ● P. Tóth Tamás ●
A metaszöveg 18 éppúgy részét képezi az elbeszélő individuum én-elbeszélésben megnyilvánuló identitásának,
mint a személyes sztoriként megragadható részletek. E metaszöveg által meghatározódik egy olyan társadalmi
elvárási horizont, ami felől szükségesnek érzik elbeszélni magukat. Az ön-elbeszélés pedig csak úgy lehetséges,
ha ezt az elvárt szövegkorpuszt, a szükségesnek tartott „helyes” válaszokat, attitűdöket sajátjukévá teszik,
inkorporálják. 19 Az inkorporációra utalást azért tartom szükségesnek, mert e metaszöveg nyomai nem
egyszerűen leválasztható bekezdésekben, egy-egy elkülöníthető gondolati szerkezetben érhetők tetten ,
hanem valamennyi interjúszövegben átszövik az én-elbeszélés(eke)t. Olykor felfejthető némi bizonytalanság,
elidegenedés az elbeszélésekben a metaszöveg-nyomokba ütközve: ezek azok a nyelvileg megragadható
aktusok, ahol feltárulkozik, hogy ez egy elkülöníthető narratív réteg. Egy ilyen elkülöníthető narratív réteg
mutatkozik meg a következő szövegrészben:
…az anális közösülést tartom a legveszélyesebbnek, tehát ahhoz mindenképpen használnék óvszert és az orális
közösülést, azt pedig veszélyesnek tartom, sokan azt gondolják, hogy nem az. De mondjuk, hogyha váladék
kerül az embernek, váladék kerül a nyálkahártyájára, az lehet előváladék is, akkor már azzal is lehet fertőződni,
illetve hogy nagyon sokan mondjuk análisan védekeznek és orálisan pedig abszolút ondó kerül a szájukba és le
is nyelik, és nem tudják róla, hogy az mondjuk ugyanolyan fertőző lehet. (György 30)
A referenciacsoport történetét alkotó szövegkorpuszt (főként) a HIV-pozitívok alakítják önmagukról. Ez a HIVpozitívok
egymásról hallott történet-elemeiből, egymásról alkotott nézeteiből tevődik össze, melyek az énkonstrukció
során szervesülnek az én-elbeszélésekben, s meghatározzák a valóságról alkotott képüket, az ahhoz
való viszonyukat. Mindebben benne foglaltatik a HIV/AIDS történeti vonulata, halálos kórként való
megjelenésétől a vírus felfedezésén át, a különböző kezelési módok megjelenésén keresztül, a HIV-hez való
társadalmi viszonyulás, a „rizikócsoportok” beazonosítása, a „rizikócsoportok” stigmatizációja, a pozitivitás
stigmatizálódása. A stigma egy olyan meghatározható, körvonalazható „odaértett csoportot” hoz létre, amely
bár nem alkot a szó szoros értelmében vett csoportot 20 , mégis kialakít egyfajta csoportidentitást. Ez a
szövegkorpusz nem az elbeszélő én megélt tapasztalataira, élményeire épül, de szintén átszövi az énelbeszélést,
s az abban kirajzolódó énkép szerves részévé válik. A következő idézetek közül az elsőben a HIVpozitívokról
szóló általánosítás (előítélet?) figyelhető meg; a második pedig a melegekről vélekedik úgy
általában, mint akiknek mindenképpen járniuk kell HIV-tesztre – akkor is, ha tartós párkapcsolatban élnek –
mert feltehetően rizikós a szexuális magatartásuk, promiszkuisak.
Ha egy pozitívval vagyok, és rendszeresen ellenőriztetjük magunkat, ugyan be-becsúszhat valami, de kicsi a
valószínűsége, mert jobban figyelnek magukra az emberek. Én is jobban figyelek magamra, ami olyan történik
és én nem tartok normálisnak, arra én rögtön odafigyelek. Ha olyannal vagyok, aki nem pozitív, olyanra meg
vigyázok. Nagyobb az esélye, hogy én összeszedjek tőlük valamit, mint tőlem kapjanak el bármit is, mert
annyira nem vigyáznak. Pozitívoktól kevésbé kell félni azoknak, akik egészségesek. (Miki 42)
Ami még nagyon fontos, hogy legyek tisztában a saját státuszommal, mert sokkal könnyebb úgy fertőzni, hogy
nem tudom magamról, hogy pozitív vagyok, mint ha tudom, hogy pozitív vagy negatív vagyok. Az is fontos,
hogy eljárjon mindenki rendszeresen tesztre. Félévente. Igazándiból a tartós párkapcsolatban élőknek sem
ártana. (Feri1 34)
Az eddig bemutatott elemzések alapján is megállapítható, hogy az általam vizsgált HIV-pozitív énelbeszélésekben
jól elkülöníthető három narratív réteg: a róluk szóló társadalmi diskurzusként meghatározható
metaszöveg, a referenciacsoport történetét alkotó szövegkorpusz, valamint a saját tapasztalatként azonosított
percepciókból felépülő individuális réteg. E három narratív szint egymásba fonódásával jön létre az én-
18
A Györgytől (30) idézett szövegrészletben megfigyelhető pszichologizálás, az általa ismert pszichológiai ismeretek
előadása, s önértelmezésként való felhasználása jelzi a metaszöveg nyomait is.
19
Az internalizáció és az inkorporáció közötti megkülönböztetést az magyarázza, hogy az előbbi esetében egy pszichológiai
folyamatról, míg az utóbbi esetében egy nyelvi jelenségről, megtestesülésről beszélünk.
20
Az odaértett csoport fogalmát Wolfgang Iser (2001) odaértett olvasó kifejezése analógiájaként használom abban az
értelemben, hogy mindig létezik a csoport viszonyítási pontként, akkor is, ha fizikailag nincsenek jelen, sőt akár nem is
ismertek a tagjai.
32