TANÍTÓKNAK - Mozaik Kiadó

2012. május CSENGÕSZÓ
TARSOLYUNKBÓL
Imre Rubenné dr.
Dramatikus játékok az általános iskola
alsó tagozatában
1. A drámapedagógia fogalma
és jellemzõi
Adrámapedagógia
kifejezés Angliából
származik, és az 1970-es évektõl terjedt el
a hazai szakirodalomban. Már Angliában is
több kifejezést használtak a szó megnevezésére:
kezdetben az expression creative, késõbb
a drama in education, illetve a theatre in education
kifejezések terjedtek el. Ez lehet az oka,
hogy a hazai szakirodalomban is különbözõ szinonimákkal
találkozhatunk: kreatív dráma, drámajáték,
dramatizáló játék, dramatikus játék,
dramatikus alkotójáték, kreatív játékok, alkotó
dramaturgia. Debreczeni Tibor véleménye szerint
mindegyik elnevezésnek van valóságalapja.
A kifejezések nagy részében szerepel a játék szó,
ugyanis a tevékenység a játékra épül. Helyénvaló
a dráma is, amely a görög „drán” = cselekedni
szóból származik, s benne a cselekvésre
helyezõdik a hangsúly. A kreatív, alkotó szavak
arra utalnak, hogy valami újat hoznak létre
a résztvevõk, ezáltal fejlõdnek a kreatív képességeik.
A dramatizáló, dramatikus jelzõk a módszer
meghatározó jellegét hangsúlyozzák, mivel
a módszer épít a konfliktusokat feloldó szerepjátékra,
a párbeszédes formában történõ elõadásra
(vö. Debreczeni 1992: 3).
A témával foglalkozó szakemberek a drámapedagógiát
a személyiségfejlesztés módszerének
tekintik (Marunák 1991, Debreczeni 1992,
Pinczésné 1993). Gabnai Katalin a Pedagógiai
lexikon internetes változatában így értelmezi
a fogalmat: „Mûvészetpedagógiai irányzat,
amely a dráma és a színház eszközeit sajátos
módon használja a nevelésben” (http: //human.
kando.hu/pedlex/).
A drámapedagógia interdiszciplináris jellegére
mutat rá Pinczésné Palásthy Ildikó is, aki
a drámapedagógia gyökereiként a színmûvészetet,
a pedagógiát és a pszichológiát jelöli
meg. A színházi dráma és a drámajáték közös
vonásai az illúzió, a konfliktus, a feszültség,
az értelmi, fizikai, érzelmi odaadást igénylõ átlényegülés,
a kiélés lehetõsége, a feszültség terhétõl
való megszabadulás. Alapvetõ eltérés a kettõ
között: a színházi dráma kötött szövegû,
a drámajáték lényegesen spontánabb. A drámajáték
kötöttségektõl mentes: nincs színpad,
nincs nézõtér, a produkció létrehozása nem lényegi
elem. Középpontban a viselkedés hátterében
álló motívumok, érzelmek megmutatásának,
feltárásának a folyamata kerül. A szituáció
megteremtése eszköz a játszó személyiségének
megismeréséhez, formálásához.
A drámapedagógiának a reformpedagógiai
irányzatokkal való kapcsolata abban nyilvánul
meg, hogy mindegyik reformpedagógiai koncepcióban
szemléletalakító elemként jelen volt
a dráma révén történõ személyiségformálás igénye
és gyakorlata. A drámapedagógia azonban
egyik reformpedagógiai irányzathoz sem köthetõ,
így klasszikus értelemben véve nem tekinthetõ
reformpedagógiának.
A pszichológia területérõl a fejlõdéslélektan
játékkal kapcsolatos tanításai (szimbolikus, fan-
MOZAIK KIADÓ 11