TANÍTÓKNAK - Mozaik Kiadó

2012. május CSENGÕSZÓ
Tolljáték:
Csukott szemmel társának egy-egy testrészét
megérintik egy madártollal a gyerekek. Elõször
mondjuk, hogy hol érintse, utána magától csinálja,
a társ mondja, hol érezte: arc, nyak, homlok stb.
Mágneses testrészek:
A gyerekek szabadon sétálnak, futnak. Hirtelen
egy megnevezett testrészük mágnessé válik,
a talaj magához vonzza. Lehet kódolni is számokkal,
színekkel, betûkkel, pl. 1. fej, 2., térd stb.
Lehet a csoport egyik felének más jelentésû
kódja is, pl. 3 – has az egyiknek, hát a másiknak.
b) Egyensúly
A tanulási nehézséggel küzdõ gyermekeknél
a figyelmetlenség, szétszórtság általános tünet.
Ezek hátterében sejteni lehet az egyensúlyrendszer
gyengeségét. Ezért ennek a rendszernek az
ingerlése jótékony hatású lehet, s ezek a gyakorlatok
igen jól használhatóak a figyelem javítására.
Hajótörés:
Egy padon állnak a gyerekek, a csoportvezetõ
számokat mond, egy elõre megbeszélt
szám azt jelenti, hogy süllyed a hajó, menekülni
kell. A gyerekeknek a pad körüli szigetre kell
ugrani. A szigetek elõre letett hullahopp karikák,
vagy köröket rajzolunk fel.
Mocsár:
Elvarázsolt helyen kell átvergõdni a gyerekeknek.
Bal lábukkal csak a piros, jobb lábukkal
csak a kék korongra szabad lépniük, így kell átkelni
egy ingoványon. A korongokat úgy helyezzük
el, hogy megoldható legyen a feladat.
Akár többféleképpen is, de ne lehessen könynyen
átlépni egyik korongról a másikra.
c) Térorientáció
A térorientációs gyakorlatoknál a gyermekeknek
önmagukat kell a környezetben elhelyezni.
Az ember önmaga a középpontja a világnak,
a dolgokat önmagához viszonyítva éli meg
a térben – elõtte, mögötte, alatta, felette vagy
mellette. Fontos, hogy ezek a relációk biztosan
tisztán mûködjenek, különben összerendezetlenné
válik minden mozgás, észlelés.
Különösen nehéz a jobb, bal megkülönböztetése,
mert az emberi test szimmetriája miatt
nincs könnyû támpont. Iskoláskorra nem alakul
ki ez mindenkinél, pedig az írás, olvasás, számolás
lehetetlenné válik a relációk birtoklása nélkül.
Tanulási zavarokkal küzdõ gyermekeknél ez igen
jellemzõ probléma. Számukra nincs különbség
d-b, kép-pék között. Ezeket a viszonyokat nem
lehet megtanultatni, a gyermekeknek maguknak
kell elsajátítani sok tapasztalás alapján.
Figurajárás:
A táblára felrajzolt figurát kell eljárni a gyermeknek
nyolcas, kör, csigavonal, „s” betû,
négyzet, háromszög stb. Lehet kitalálós játék is:
egy megnézi az ábrát és eljárja, a többi kitalálja,
lerajzolja.
Szem-kéz:
Páros játék. Az egyik gyerek a szem – õ nézheti
meg az ábrákat, a másik a kéz – õ rakja ki
az ábrát aszerint, ahogy a szem mondja. Elõtte
gyakoroltassuk a gyerekekkel a kifejezésnek ezt
a teljes módját, hogy pl. a pálcika fölé egy piros
korong, mellé egy zöld pálcika stb. Az ábrák eleinte
nagyon egyszerûen kirakható elemekbõl
álljanak, majd lehet nehezíteni. Elõre hívjuk fel
a figyelmet, hogy a szemen és a kézen egyformán
múlik a siker, és sem a kezünk, sem a szemünk
nem szokott veszekedni, ha egy másolás
nem sikerül rögtön.
8. Kommunikáció
Abeszéd a legtökéletesebb kifejezõ mozgás.
A beszéddel kapcsolatban általában csak
a hallhatóság tényére gondolunk, s nem figyelünk
arra, hogy a hangokat beszédszervi mozgásokkal
hozzuk létre. Beszédszervi mozgásaink automatikusan
zajlanak le, azt mondjuk, hogy a beszéd
automatizmus, éppen ezért olyan nehéz változtatni
a beszédhibákat, hiszen új automatizmust
kell kifejlesztenünk. A beszédet nem örököljük,
hanem szüleinktõl és gyermekkori környezetünktõl
tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogy velünk beszéltek
az elsõ 4–5 évben. Beszédszerveinket viszont
MOZAIK KIADÓ 29