Az értekezés - PTE TTK FI - Pécsi Tudományegyetem

lóval és lovas élettel kapcsolatos szólás, közmondás győjteményt. A mő nagy része
szubjektív, a szerzı személyes élményeire, tapasztalataira épül.
Az 1995. év elején újraszervezıdött a Város- és Környezetvédı Egyesület. Elsı
kiadványát SÁSNÉ BALDA Dorottya (1996) szerkesztette. Mezıhegyesiként ennek a
szervezetnek jómagam is tagja vagyok. Az említett kalendárium a honfoglalás 1100.
évfordulójára készült; ennek megfelelıen próbál információt nyújtani a
mezıhegyesiekrıl a mezıhegyesieknek. Ez egy olyan évkönyv, amelyben
megtalálható: a mezıhegyesiek történelme, kultúrája, hagyományai, életérzései,
életfelfogásai, értékrendje.
Az egyesület elindított egy sorozatot „Mezıhegyesi füzetek” címmel. Minden
évben megjelenik egy kiadvány, amely a település történetének egy-egy szeletét
dolgozza fel, s ami gazdagítja a mezıhegyesi családok könyvállományát. A sorozat elsı
kötete „A mi utcánk” címmel látott napvilágot. BALANYI Miklós (1999), a kiadás óta
már elhunyt szerzı összeállításának célja Mezıhegyes utcáinak fokozatosabb
megismertetése volt. Honnan kapták Mezıhegyes utcái a nevüket? Kirıl, mirıl
nevezték el ıket? Milyen elnevezés típusokat különböztethetünk meg? Ezekre a
kérdésekre felel ez a kis füzet.
KOVÁCS János (2000) „Volt egyszer egy cukorgyár” címmel az üzem 1915 és
1996 közötti mőködését foglalja össze. A füzet legfıbb erénye, hogy elsıdleges
forrásokat, úgymint a cukorgyár gazdálkodási beszámoló jelentéseit dolgozza fel.
A sorozat 3. kötetét TARKÓ Gábor (2001), történész, régész írta, az 1848-49-es
szabadságharc mezıhegyesi eseményeirıl. Ez az írása a Csanád vármegyébıl
megmaradt levéltári iratok feldolgozásán alapszik.
KEREKES György (2002) „A cselédek, summások, szakmányosok” c. írásával a
Borbás-féle mezıhegyesi közkatonák témakörének egy részét mélyíti, pótolhatatlan
képanyaggal illusztrálva.
A mezıhegyesi hitélettel kapcsolatos tudnivalókat tömörítette egy kiadványba
ZOMBORÁCZ Pálné (2003) a sorozat 5. füzetében. A 6. kötetet a már említett, BALANYI
Miklós (2004) írta „…elbocsátó iskolapadok” címmel. Ebben az írásban kíván emléket
állítani mindazon tanítóknak és lelkészeknek, akik a mezıhegyesi Ménesbirtok majori
iskoláiban hosszabb-rövidebb ideig tanítottak. 1870 és 1987 júniusa közötti idıszakot
vizsgálta. Az munka legfıbb értéke, hogy a fennmaradt osztálynaplókat vette írásának
alapjául.
14