Az értekezés - PTE TTK FI - Pécsi Tudományegyetem

A természeti környezet átalakítása mellett jelentıs változás ment végbe a
gazdálkodásban is. Egyre növelték a termesztendı növények számát. 1843-ban
vetettek elıször kukoricát (BALANYI 1999). Zabsiló tornyokat építettek a
majorokban a zab tárolására, melyek a mai napig állnak. Mőemlékké nyilvánították
ıket.
A társadalmi szférában is átalakulás ment végbe. A ménesintézet
megalapításakor ide kerültek katonák, hivatásos tisztek. Követték ıket családtagjaik is.
Eleinte ık népesítették be a települést. Mezıhegyes népességszámát tekintve
gyorsütemő fejlıdés zajlott le.
Mezıhegyes népességét ezidıben jelentıs számban katonai lakosság alkotta. A
katonai szervezıdés, ill. a katonai népesség nagy száma nemcsak a népesség speciális
összetételét jelentette, hanem mindez hatással volt az egész település szerkezetének a
kialakítására is (BECSEI J. 1991). A népesség struktúrájára jellemzı volt, hogy a férfiak
száma jelentısen meghaladta a nıkét (BELUSZKY P. 2001).
Az 1840-es években a fajtaalapító Nonius Seniorral sikerült elérni, hogy a
hadsereg óhajainak megfelelı új lófajta jöjjön létre. Ez volt a nóniusz. A siker
gyümölcsét nem csak a katonaság élvezhette, hanem a mezıgazdaság is.
A 1848-49-es szabadságharc nem okozott maradandó, jelentısebb változást
a település életében. Mezıhegyesnek katonaállítási kötelezettsége nem volt, ennek
ellenére a sorozóbizottságok értékes emberanyagnak tekintették a mezıhegyesi
huszárokat és csikósokat, akiknek a táborban jelentıs szerepük volt a kiképzésben és a
lovak betanításában. A leghíresebb mezıhegyesi honvéd egy fiatal hölgy, Pfiffner
Paulina volt, aki Erdélyben harcolt Bem tábornok seregében (TARKÓ G. 2001). Világos
elıtti hetekben nagy értékő vagyontárgyat és lóállományt menekítettek Mezıhegyesre.
Kossuth két napot tartózkodott Mezıhegyesen (1849. aug. 1-2.). Osztrák csapatok
szállták meg a települést. A magyar érzelmő katonalelkészt, Gonzeczky Jánost halálra
ítélték és kivégezték. Az ítéletet Pesten hajtották végre. Vagyonát is elkobozták (BAJNAI
BEKE I. 1999). BALANYINÁL (1999) azt olvashatjuk, hogy ez idı alatt 140 lóápoló
szökött el a ménesintézetbıl. TARKÓ Gábor (2001) kutatásai során pontosította: a
birtokról elszökött ifjakat a környezı települések által kiállított nemzetırök között
találjuk. Többségük fiatal, önálló egzisztenciával nem rendelkezı béres, egyszerő
26