in memoriam verseghy ferenc 5. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

Ami a két említett műfaj érdemi megkülönböztetését jelenti nála, az egyrésztformai: „A dalban minden sor értelmi sormetszetet kell kapjon, vagy ami ezzelazonos, minden egyes verssor egy egész mondat valamely tejes részét kelltartalmazza.” Példája a Magyar Aglájából a Dorishoz című saját költeményének elsőversszaka:Eltűnt a’ napnak fényessége‘s a’ bibor melly nyugtában ége,pej szürkületre változik.A’ hold kiúszik ősz egünkreaz éj langy álmot hint földünkre,melly hüs homályba zárkózik.„Itt mindegyik sor egész beszédszavakat tartalmaz” – írja saját szövegételemezve Verseghy –, „az értelmi metszet tehát megvan a sorvégen, érzékelhető asorvég”. 48 Hozzátehetnénk, hogy többről is szó van itt, ugyanis mondatszerkezetszempontjából minden sor vagy önálló tagmondat is, vagy legalább a mondatnakszervesen összetartozó alanyi vagy állítmányi része, illetve hogy a végeketérzékeltetik a rímek is.További formai követelménye a dalnak Verseghy szerint, hogy „mindegyikszakasz egy teljes mondatot kell alkosson vagy két kisebb mondatra fusson, éshogy mindegeik mondat a zenei ütem kedvéért hosszú szótaggal vagy csonkalábbal végződjék”. 49 Az előbbi példában „a szak első mondatát a változik szó végzibe; a másodikat a zárkózik, amelyeknek hosszú végszótagjai csonka lábat alkotnak,amely nélkül a zenei ütem a hallgatáskor kívánatos megpihenést nem hozhatja.” 50Mindezekkel szemben az ódának nem kell megfelelnie ilyen kívánalmaknak.Végül pedig „bármely dal első szakasza az összes többi mintája kell legyen,az ódában pedig ez csak a versmérték tekintetében lesz minta, a költő tetszésérebízva azoknak a ritmusoknak az elrendezését, amelyek a szavak értelmébőlszármaznak.A két műfaj belső jellegéről szólva a dalban az érzés egyöntetűségénekkívánalmát emeli ki Verseghy, közel kerülve ezzel a modern dalfelfogáshoz:„Bármely érzésnek ugyanazt a tónusát kell megtartani az elejétől a végéig” – írja, shozzáteszi később, hogy „a dal még ugyanazon érzés különböző fokozatait semtűri, természete tehát megkívánja, hogy egyetlen tárgya legyen”. 51Ezzel szemben „az óda egyik vagy másik sorában a többi részeiben uralkodótónusnál magasabbra emelkedhetik, és különféle és fajtában annyira különbözőérzéseket engedhet meg, hogy miután egyik szakasz szelid lejtéssel folyik, a másikhevesen és zajosan háboroghat”. 52Ha most ezek alapján vizsgálunk meg két Verseghy-költeményt abból aszempontból, hogy melyik dal, melyik óda – legyen a két vers az azonos címűKlárikához (Császár–Madarász kiadás 180. l. és 225. l.), akkor alighanem kizárólagformai szempontok alapján minősítjük az elsőt ódának, de méginkább a másodikatdalnak. Mert a beszélő mindkét műben vágyódik a hölgy után, mindkettőben megis szólítja. Mondhatni, a beszéd hangneme mindkettőben egynemű (ha egymástólkülönböző is). A dalnak tekinthető szöveg viszont a dalforma miatt sokkalkönnyedebb, játékosabb.Persze azért is lehet tudni, hogy az elsőként említett vers óda, mert azHoratius Cloéhoz című művének viszonylag pontos fordítása, s mert az Analitica48Analitica: 768-769. l.49Analitica: u. o.50Analitica: u. o.51Analitica: 770. l.52Analitica: u. o.