in memoriam verseghy ferenc 5. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

valamiféle fiktív, a szöveget szorosan meg nem határozó zenei ritmika mentén 85 ,de egyben önállóan, e fikció zárójelbe tételével, szövegszerűen érzékelteti a dalilletőlegdallamszerűséget. A harmadik feltétel lehetne a helyzetnek, az érzésnekbizonyos fokú individualitása, ami szövegszervező elemként jelenne meg,sejtetvén a dal mögött a dalolót is. Ez azonban Verseghy költészetében, s ebben akorban általában úgy igazában kevéssé valósul meg, a legszemélyesebb, szerelmitémájú régióban sem, még a Csokonai-féle Lilla-dalok-ban is erős a stilizáció, azantik-rokokó konvenció, a személyességnek az alkotási folyamatban betöltött /ld. adalokban megszólított nő cserélhetőségét/ viszonylag csekély a fontossága. Perszeegyik alkotó elemként mindenfajta dalban, sőt a költészetben általában – ha nem isdominál – jelen van a személyesség mozzanata. A tény, hogy e körülmény nemmindig ismerhető fel, egyik oka a dal-műfaj körüli ekkori bizonytalanságnak.Mondják, az adott keretek között Szenjóbi Szabó László ügyesebb, meggyőzőbbdalköltőnek bizonyult Verseghynél.Egyéniségük, tehetségük jellege közötti különbég /nem is szólvabiográfiájukból adódó mástípusú feltételekről/ csakúgy indokolja ezt, mint ahogyaz a tény is, hogy Verseghy nem volt „par excellence” költő, hatalmas ésszerteágazó tevékenységének a költészet, benne a dalköltészet csak egyik, noha, sezt hangsúlyozni kell, fontos és értékes területe volt. Költői tevékenységénekközéppontba állítása a szükségképpen irodalom-centrikus szemléletűirodalomtörténet követelménye /mint ezt a tudományág elnevezése is mutatja/,mint ahogy az interdiszciplináris megközelítés óhatatlanul marginalizáljatevékenységének ezt a szegmensét. 86Az a típusú dalköltészet, amellyel Verseghynél találkozunk azért isfigyelemre méltó, mert kétségkívül egy újfajta közönséghez szól, mely semnemesinek-arisztokratikusnak, sem pedig népinek nem mondható, nohatermészetesen mindkét irányból érik hatások, akarva-akaratlanul. Az a jellegébennémetes Lied-típus azonban, kivált leíró, de még inkább szerelmes témájúváltozata, amely a dal fogalma alá tartozik e kor igénye szerint, ha úgy tetszik, aközéprétegeknek szól, egy műveltebb publikumnak, s maga bensőségességében,„gemütlich” csiszoltságában, stilizált könnyedségében annak a létező vagylétezőnek feltételezett rétegnek, amelyet szélesebb értelemben polgárimentalitásúnak nevezhetnénk. /Zárójelben: az ilyen dallamos-fennkölt „érzékeny”stilizációk mögött, mint Csokonainál is, megbúvik valami elemibb ösztön, avulgáris-libertinus nyersebb erotika, mint Az első egyesülés című, korántsemegyletalapítást célzó vers is mutatja/.Az a sztereotip helyzet, melyet vélt, elgondolt vagy valóságos szerelmiállapotnak nevezünk, már speciesét tekintve sem a ráció kitüntetett tartománya.Így tárgyát tekintve annak a lelki tevékenységnek a lenyomata, amelyben azérzelem mint olyan dominál. Ez a körülmény mintegy előhívja a költői szótárnakazon elemeit, amelyek az érzelmes, ha úgy tetszik szentimentális költészet, s azennek megfelelő életérzés sajátjai, mindazokkal a rekvizitumokkal együtt /pl.finom rajzú természeti képek, idillikus jelenetek, nosztalgiák és ábrándok/,amelyeket a szentimentális írók és költők olyannyira kedvelnek s rendrealkalmaznak. A dalba, ebbe a típusú dalba nem férnek érzelmi szélsőségek, edaltípus mindent pasztell-színűre szelídít, a szomorúság, a vágyakozás, a kívánságöröm-sejtelmekkel dúsul fel, s még a szerelmi csalódásnak is van valami diszkrét,ha úgy tetszik andalító fájdalma. Bizonyságul szolgálnak erre a Lilla /érdekesösszehangzás Csokonai névadásával/ sorai: „Ah így fut előlem az édes öröm, /Azóta hogy búmat elhagyva nyögöm, / Megszegte az álnok!, megszegte hitét; /Phyllisnek eladta örökre kezét.”85Deme Zoltán, Verseghy és a jambusi kettős ritmus, Studia Litteraria, KLTE, Debrecen, 1973, 127-137.86Fried István, Egy kis Verseghy-filológia, Irodalomtörténet, 1985, 956-957.