Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete és Káplár József városi önkormányzati képviselőcélja<strong>in</strong>kat értő támogatásáról, amely lehetővé tette az évfordulóhoz méltó ünnepimegemlékezés megrendezését. A rendező szervek: a <strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> Megyei Könyvtár, a<strong>Verseghy</strong> Gimnázium, a Damjanich János Múzeum, a <strong>Verseghy</strong> Kör, a TIT Szolnok VárosiSzervezete és természetesen a MIT Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tagozata a magukeszközeivel m<strong>in</strong>dent megtettek a sikeres lebonyolítás érdekében.Az elmondottak alapján talán nem tűnik túlzásnak az a megállapítás, hogy az 1997.évi <strong>Verseghy</strong>-megemlékezés, amelynek középpontjában most <strong>Verseghy</strong> és kora ill. <strong>Verseghy</strong>és kortársai gondolatkör állott, tartalmában és formájában egyaránt méltóképpen követte az1972 óta immár ötödször megrendezett emlékünnepségek – bennük a <strong>Verseghy</strong> tudományosülések – eddig sem lebecsülendő eredményeket hozó sorát.Az In <strong>memoriam</strong> <strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> <strong>5.</strong> az 1997. évi tudományos ülésszakonelhangzott előadások anyagát tartalmazza. A szerkesztő abban a reményben bocsátja útjáraés ajánlja az olvasók figyelmébe e könyvet, hogy az eddig megjelent négy kötethez hasonlóanez is hozzájárul a <strong>Verseghy</strong>-életmű árnyaltabbá tételéhez.Szolnok, 1998. június 30.Szurmay Ernő
Debreczeni Attila:<strong>Verseghy</strong> és az irodalmi megújulásProvokatív életművel szembenézni nagy kihívás, különös önmérsékletetkíván. <strong>Verseghy</strong> életműve kétségkívül provokatív, a szó több értelmében is.Radikális maga a személyiség, jószerivel m<strong>in</strong>den megnyilatkozásában,állásfoglalásai idővel gyakran önmaguk ellentétébe fordulnak, művei hihetetlenülsokfélék és kirívóan egyenetlenek. A tárgyilagos megközelítés ellent kell álljon azéletmű szélsősége<strong>in</strong>ek, nem azonosulhat feltétlenül egyetlen részelemével sem. Azönmérséklet az egésznek kiegyensúlyozott szemléletében ölthet testet.Máig találónak és érvényesnek érzem Margócsy István értékelését <strong>Verseghy</strong>életművéről, melyet egy 1981-ben megjelent tanulmánya elején adott: „<strong>Verseghy</strong><strong>Ferenc</strong> m<strong>in</strong>t író és m<strong>in</strong>t gondolkodó egyaránt az egyik legellentmondásosabbjelenségnek tek<strong>in</strong>thető a XVIII–XIX. század fordulóján. Egy személyben képviseli őgenerációjának hatalmas lehetőségeit, lendületét és tragikus töredezettségét is;m<strong>in</strong>dennek következménye egy nagy jelentőségű, terjedelmét és sokszínűségétnézve <strong>in</strong>kább torzóra, m<strong>in</strong>t beteljesülésre emlékeztető, a kiválóság és selejtességközött <strong>in</strong>gadozó írói-tudósi életút.” (<strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> esztétikája, ItK 1981., 54<strong>5.</strong>)<strong>Verseghy</strong> helyének és szerepének kijelölése kora irodalmában azonban épp afentiek miatt nagyon nehéz, hiszen az életmű széttartó és ellentmondó elemeiközül kell centrumot választani, ahonnan belátható az egész és amely alapjánbelehelyezhető kora összefüggéseibe. E választás természetesen sokféle értelmezéstmegenged. Újabb irodalomtörténet-írásunkban a „jozef<strong>in</strong>us prédikátor” alakjátSzauder József máig jelentős tanulmánya formálta meg nagy hatással (<strong>Verseghy</strong>pályakezdése, <strong>in</strong> A romantika útján, Bp. 1961., 50–89.), e nézőpontból <strong>Verseghy</strong>politikusi-egyházpolitikusi nézetei állnak a középpontban. Margócsy Istvántanulmányai <strong>in</strong>kább a tudós literátor, a nyelvész tevékenységét tek<strong>in</strong>tikmeghatározónak az életmű egészében. Bíró <strong>Ferenc</strong> monográfiájában (Afelvilágosodás korának magyar irodalma. Bp. 1994., 329–347.) pedig az „önelvűköltészet” képviselő<strong>in</strong>ek sorában kerül tárgyalásra, különös tek<strong>in</strong>tettel azelvilágiasodás tendenciájának erőteljes és sokrétű megjelenésére.E kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni a következőkben, a keretek adtalehetőségekből adódóan természetszerűen csak vázlatosan és néhány főproblémára koncentrálva. Ha azt a kérdést teszem fel, hogy mi a helye – adottesetben <strong>Verseghy</strong>nek – az irodalmi megújulásban, akkor röviden el kellmondanom, hogy mit értek irodalmi megújuláson a jelen esetben. A felvilágosodáskori magyar irodalomban, a XVIII– XIX. század fordulóján elsőrendűen a kiépülőnyilvánosság kereteiben lezajló, elhatározó jelentőségű fordulatot az autonóm irodalmiságfelé, amely fordulat az elvilágiasodó szemlélet radikális változata, az érzékenység jegyébenmegy végbe. A megújulás hosszú és sokrétű folyamatának itt tehát a – megítélésemszer<strong>in</strong>t – döntő szakaszát, fordulópontját emelem ki: ezt teszem a vizsgálat (segyben a <strong>Verseghy</strong>-életmű megítélésének) alapjává.A megújuló, felvilágosult szellemiségűvé váló irodalom első mozdulásaimég egymástól jobbára elszigetelt írócsoportokhoz, szellemi közösségekhezkötődnek, a nagy eredmény éppen az lesz a század végére, hogy e szűkös keretekoldódásával, illetve köreik összekapcsolásával létrejön egy újabb típusúnyilvánosság, amely már m<strong>in</strong>őségileg más sz<strong>in</strong>tet képvisel. A nyelvújítási harcokmár eme m<strong>in</strong>őségileg más típusú nyilvánosságban zajlanak, noha jól tudjuk,mennyire szűkös, s nem kis mértékben felemás volt ez. A kezdeti szakaszírócsoportja<strong>in</strong>ak nyilvánossága ehhez képest belterjes, belső kohéziójuk ígytermészetszerűleg igen erős, problémaviláguk s az általuk művelt irodalom
Change language