in memoriam verseghy ferenc 5. - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

elmentem tellyes holdvilágnálkomor homlokkal a’ ligetbe,keresni régi kedvemet.Erató, a szerelmi költészet múzsája hoz majd vigaszt számára, s a vers vége azebben való megnyugvással zárul, a bajnok héroszoknak járó borostyán helyett aszép kisasszonyoktól kapott nefelejts Kazinczy Gessner-fordításából elhíresülttoposzát variálva.A literátusság és a popularitáshoz erős szálakkal kötődő énekköltés irodalmiszintjei tehát egyszerre, együttesen vannak jelen Verseghy életművében, akárcsak akorban is. Az igazán érdekes azonban ezen irodalmi szintek érintkezése,egymáshoz való viszonyuk. Ennek vizsgálatából ugyanis kiderül, hogy Verseghymindig literátorként volt énekszerző, a szórakoztató világiság e formájához valóviszonyában mindig ott munkált a tudósi attitűd. E vonatkozásban leginkábbRévai Miklóshoz hasonlítható, míg a fiatalabb dalköltők, mint Dayka és Csokonaierősen eltérnek tőle. Mert ők, bármennyire is poéta doctus-ok voltak, költészetükcentrumába programszerűen az érzékeny dalköltést helyezték, a literátusság ennekmintegy a kerete, burka volt csak. Verseghy esetében legfeljebb két pólusrólbeszélhetünk, de ezek közül a magyar nyelvű tudományosság jegyében alkotóliterátor volt meghatározóbb. A muzsikáról írott tanulmányai (valójábanfordításai), a Mi a poézis? című 1793-as kiadvány gondolatmenete, az elméletimunkák állandó túlsúlya mind-mind erre vall. Ez egyben azt is jelenti számunkra,hogy az autonóm irodalmiság Verseghy esetében még nem teljes, énekköltészetétmég erősen befolyásolják a széles értelemben vett irodalmiság (literatúra) olyanmotívumai, mint a magyar nyelv kompetenciájának bizonyítása. Mindez annál isérdekesebb, mert elméleti jellegű írásaiban, – mint Szajbély Mihály és MargócsyIstván kimutatták – követve a német populáris esztétika irányát (pl. Sulzert),jelentős lépéseket tett az irodalom autonómiájának elismerése felé.Hasonlóan ellentmondásos az érzékenységhez való viszonya is. Köztudott,hogy Verseghy igen kevéssé volt szerzetesi alkat, életvitelének világias vonásaiszembetűnőek. A boldogulást és a boldogságot itt a jelenvaló világban kereste, sebben elvileg sem látott semmi kivetnivalót. Érzékenységét nem konfliktusosanélte meg, mint rendtársa, a gondolkodói helyzetét tekintve a Bessenyei-körhözköthető Ányos Pál; ahogy Bíró Ferenc írja: „Verseghy megnyilatkozásaibansemmilyen jele nincs sem gondolkodói izgalomnak, sem lelkiismeretinyugtalanságnak”. „Vélhetően túlságosan is érzéki természetű papnövendék nemegészen egy évtized alatt – látványos külső és belső konfliktusok nélkül – akorabeli magyar irodalom leginkább világias szellemű poétáinak egyikévé válik.”(i.m. 336.) Mindez azonban azt is jelenti, hogy Verseghyt nem jellemzi azérzékenységhez kötődő jellegzetes filozófiai kérdésfelvetés, világias életvitele nemkapcsolódik össze egy evilági erkölcs- és boldogságfilozófiával. Filozófiaitájékozódása hagyományosabb irányokban halad, mint azt A’ Teremtésről címűnagy poémájának töredékben maradt első éneke tanúsítja, a newtoni világképnemcsak mint rendszer marad érintetlen, de a természetelvű átértelmeződésirányában sem nyitott, istenképe jellegzetesen konvencionális vonásokat mutatFelvilágosultsága egyértelmű, de semmi közös nincs benne az érzékenységerkölcsfilozófiai radikalizmusával.Mindezzel összefüggésben hiába keressük Verseghy műveiben a századvégérzékenységének világlátását is. Az érzékeny hős és sajátosan öntörvényű világatávol áll Verseghytől, Verseghy műveitől. Ez persze nem baj, s esztétikailag semminősíti alkotásait. Csak arról van szó, hogy Verseghy nem tartozik a jellegzetesen„érzékeny” nemzedékek egyikébe sem, nem közeli rokona Ányosnak, deDaykának. Csokonainak sem. Inkább „közöttük” van.