Vörösmarty, Michael: Kurzgefaßte ungrische Sprachlehre für Deutsche. Pest,1832. K. A. Hartleben.Szakirodalmi hivatkozásokAntal László: A magyar esetrendszer. Bp. 1961. Akadémiai Kiadó./NytudÉrt. 19. sz./Brisits Frigyes: Vörösmarty Mihály és az Akadémia. Bp. 1937. Pallas./Irodalomtörténeti Füzetek 59./Éder Zoltán: <strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> nyelvtanai tek<strong>in</strong>tettel a magyar m<strong>in</strong>t idegennyelvoktatására. Nyr. 1988. 57-66.Éder Zoltán: <strong>Ferenc</strong> <strong>Verseghy</strong>, precursore della grammatica descrittivaungherese. Padova, 1994. Accademia Patav<strong>in</strong>a.In <strong>memoriam</strong> <strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> 3. Szerk. Szurmay Ernő. Szolnok, 1988.<strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> Megyei Könyvtár.In <strong>memoriam</strong> <strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> 4. Szerk. Szurmay Ernő, Szolnok, 1994.<strong>Verseghy</strong> <strong>Ferenc</strong> Megyei Könyvtár.Sz<strong>in</strong>nyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV. köt. Bp. 1891-1914.Horánszky Viktor.Tőzsér Ágnes: Szemelvények a Magyar Tudós Társaság nyelvészetiműködéséből 1831 és 1848 között. Bp. 1988. Egyetemi Könyvtár. /BibliothecaUniversitatis Budapestiensis Fontes et Studia 4./Viszota Gyula: Vörösmarty és az Akadémia nyelvtani munkássága. MNy.1911. 433-441.
Wéber Antal:<strong>Verseghy</strong> és kora dalköltészeteDalköltészetről sz<strong>in</strong>te begyakorlott könnyedséggel szólunk, s lebeg isszemünk előtt valami dallamosnak mondható költemény képzete, ám valójábannehezen tudnánk def<strong>in</strong>iálni e műfaj mibenlétét. Az irodalomtörténet <strong>in</strong>kább csakbesorol eme összefoglaló címszó alá olyan verseket, amelyek az említett lebegőképzetben megtestesült sejtelemnek megfelelnek.Köztudomású, hogy a 18. századi magyar nyelvű költők és a poétikák, haismerik is a „dal” szót /ld. Csokonai Parasztdal, vagy korábban Amadé Katonadalstb./, voltaképpen arra a lírai altípusra gondolnak, amelyet Csokonai is, nyilván anémet esztétika hatására Liednek nevez. Ezt a poétikai fogalmat ez idő tájt, dehagyományos megközelítésben talán ma is, másodlagos jelentésként azénekelhetőség, a megzenésítés lehetősége vagy ténye értelmezi. Ehhez afelfogáshoz valószínűleg az a körülmény is hozzájárul, hogy a 18. században és a19. század elején a szövegvers primátusa még nem volt teljesen nyilvánvaló, a versbefogadásának-hallgatásának módja, mondhatni recepciójának jellege tért el akésőbb megszokottól, m<strong>in</strong>t első megközelítésben vélhetnénk.A klasszifikációnak már Toldynál is megvoltak a maga nehézségei, ezekkelmeg kellett küzdenie Handbuchjában. Hiszen a verses formákat illetően /t.i. hogymilyen címszó alá foglalja e művek egy csoportját/ nem okoz gondot az „episch”vagy a „lyrisch-episch” változat. Talán még a klasszikus-antik formák /óda, elégia,himnusz/ sem, s külön besorolást kapnak az olyan különleges struktúrák m<strong>in</strong>t aritornell, a triolett és a rondó. Hasonló a helyzet a gondolati költészet egyesformáival /episztola, netalán gnóma/. <strong>Verseghy</strong> például Toldy antológiájában, másversek mellett Az igaz bölcs című, gnómának nevezett versével szerepel.A dallal kapcsolatos énekszerűség asszociációját táplálja <strong>Verseghy</strong> közismertzenei műveltsége is. Ilyen meggondolás származhat abból a tényből, hogybizonyos költői alkotások részben árulkodnak erről az összefüggésről, részbenpedig erősíti ezt a vélekedést az a kétségtelen szokás /még a 19. század elején is/,hogy bizonyos költői szövegek megzenésített változatukban népszerűkké válnak/pl. Schubert révén/. A versnek és a zenének ez a direkt kapcsolata érdekesművelődési jelenség.Ám a poétikai klasszifikációnak is van ilyenfajta vonzata. Hiszenegyértelmű, hogy a Soldaten-, Kriegs-Lied valamilyen <strong>in</strong>duló, mars /„csatadal”/képletét hordozza magában. E versek keletkezésük idején még nagyobb mértékbenérzékeltették céljukat és eredetüket, noha a katonai illetőleg harci helyzet sokkal<strong>in</strong>kább fiktív m<strong>in</strong>tsem gyakorlati jelentőségű volt, mutatva az átmenetet egyfajtavalódi alkalmi költészet s az alkalmiságát immár csak költői konvenciókénthasználó versírási praxis között.Folytatható ez az elmélkedés a „volkstümlich”-nek nevezett népdal vagy a„We<strong>in</strong>lied” néven emlegetett bordal kapcsán /e tartományban CsokonaitólKaz<strong>in</strong>czyig számos jeles költőnk neve bukkan fel/, ám az ilyen vizsgálódásokmesszire vezetnének.Az eddigiekből kiviláglott, hogy Toldy antológiájának osztályozása részbenaz ekkor már konvencionális kategóriákon alapul /Hymnus, Dithyramb, Ode/,másrészt /Hirtengedicht, Idylle/ a versek tematikus mozzanata<strong>in</strong>, így a tisztánformai-versszerkezeti elemek váltogatásán és komb<strong>in</strong>ációján. Maga is tisztábanvan eljárásának problematikus mivoltával. ,,Wer es versuchte – írja –, zwischenden verschiedenen Dichtungsarten gewisse Grenzl<strong>in</strong>ien zu ziehen, oder <strong>in</strong> e<strong>in</strong>ergrossen Sammlung von Gedichten jedem e<strong>in</strong>zelnen Stücke se<strong>in</strong>e Rubrikeanzuweisen, kennt die Klippen dieser Aufgabe”.