2007. október - Niton

UTAZÁS A MÚLTBAgát. Várva minket, lehet, azon tűnődött,hogy a falu kapta a nevét a Rajcsányicsaládtól, vagy fordítva. Pillanatnyilag eznem volt lényeges. Érezni lehetett, hogymindenben a segítségünkre akar lenni.A beszélgetés közben is intézkedett – atelefonon keresztül osztogatta az utasításokat.Később láttuk, hogy ennek meg isvolt az eredménye. Közben végigvezetettminket a polgármesteri hivatal épületén,amely több funkciót is betölt. Az épületészaki fele még a régi Rajcsányi-kastélyfelújított maradványaiból való, gyönyörűboltíves termeivel, amelyek visszaidézikaz ősi élet hangulatát. Az épület déli felemár újonnan hozzáadott rész, amelybenolyan ízlésesen felszerelt színházteremvan, hogy egy nagyobb város színházasem tudna vele vetekedni. A polgármesterasszonymegjegyezte, hogy jövőre,amikorra a családunk világtalálkozójáttervezzük, ebben a teremben ünnepelhetünk,függetlenül attól, hogy a találkozóközponti helyszíne máshol lesz. A falubanpezseg az élet. Aki tud, építkezik,felújítja a házát. Az egyik ház előtt márott várt a lakója, bemutatkozott, megjegyeztema nevét – Bujna. Kijött elénka templom kulcsával, aztán négyesbenbementünk a templomba. A templomotRajcsányi Bálint építtette, aki saját zsebébőlfizette az munkálatokat még a 19.század elején. A templom bejárata mellett,a jobboldali falon az eredeti tábla latinulleírja a Rajcsányi-család történetéta 13. századtól a 18. századig. A nagy oltárképlegfelső részén ott van a híres jelenet,amikor Korus megmenti a támadómedvétől a királyi herceget, a későbbi II.Istvánt. A templom külső falának déli részénegy réztábla, amelyen a latin szövegleírja Rajcsányi Bálint viszonyulását atemplomhoz, ill. születése és halála idejét.A templom fel van újítva, kívül-belülnagyon szép, tiszta, gondozott. A templombólvisszajövet, a polgármesteraszszonnyalegyütt a falutól nyugati iránybavettük utunkat a Mechovička-kápolnához,amelyet ugyancsak Rajcsányi Bálintépíttetett. A kápolna ma híres zarándokhely,a háta mögött egy forrással, amelyneka vize egész évben egyforma hőmérsékletű.A polgármesterasszony kb. százötvenméterre a kápolnától megmutattaa zsidó temetőt. Megköszönve a kalauzolástés a nagyon szívélyes vendéglátásttovábbálltunk.Utunk következő állomása egy kisfalucska, Nemecske volt, ahol a20Nyitrasárfő katolikus templomaRajcsányiaknak is volt birtokuk még a16. – 18. századokban. Az út ugyancsakfestői tájakon vezetett át Nemecskébe.Felmentünk a polgármester irodájába,ahol a titkárnője fogadott minket. Csodálkozvahallgatta, mit akarunk, miértjöttünk. Nem tájékoztatta őt senki a látogatásunkról.Nem telt bele pár perc,már elő is került a falu történetéről szólókiadvány, benne a Rajcsányiakról írt fejezetek.Meg is vettük több példányban.Egy pohár hideg víz elfogyasztása utánkimentünk az épület kertjébe, ahol kellemestársalgással és fényképezéssel töltöttükidőnket. Ami elsőnek a szemembeötlött: az egy fából épített harangláb. Afaluban ugyanis nincs templom, de mindendélben megkondul a harang. Tehátújabb bizonyíték, hogy a térség lakosságahívő.Utunk Nyitrasárfő felé vezetett, de mikorTeszérből kiértünk, hirtelen véget értaz aszfaltos út, amelyet egy gondozatlanföldút váltott fel. Megfordítottam a kocsités mentünk kb. száz métert visszafelé,amikor egy férfi jött velünk szembe,gyalog, italozás utáni jókedvvel. Abarátom megkérdezte tőle, miért nemRajcsányi Ádám volt kastélya Nyitrasárfőn.