Gorjansko - A Karszt legnagyobb osztrák-magyar katonatemetőjebékésebb idők következtek be. A kapun belépveösvényen járunk s jutunk fel egy kápolnához.Az ösvény két oldalán teraszoksorakoznak, amelyeket terméskőperem fogössze. A teraszokon apró betontömbök,illetve vakítóan fehér kőkeresztek jelölik asírokat. A névtábláknak már csak a helyétvehetjük észre. Egy katlanszerű mélyedésbenis katonás rendben fekszenek a sírok,a kápolna két oldalán egyedi sírkövek,Gróf Dezsőé, a 32. gyalogezred századosáé,Flórián Antalé..., akik 90 éve, 1917-benestek el a hazáért. Értük, és valamennyiGorjanskóban nyugvó magyar bakáért,osztrákért, tótért, románért elmondunkegy Miatyánkot, meggyújtunk pár szálgyertyát, Magyar Margit pedig felolvassaFáy Ferenc Missa Hungarica c. versét... Abuszban tovább folytatjuk az emlékezést, alenyugvó nap sugarai kellő hangulatot teremtenekhozzá: katonadalokat hallgatunk,énekelünk...Másnapi doberdói megemlékezésünk előttsempeteri szálláshelyünkön megnéztük videóróla Gulyás-testvérek, Gyula és János1982 – 1986 között forgatott dokumentumfilmjét:Én is jártam Isonzónál... A filmenazok a még élő, egykori katonák mondják el„élményeiket”, akik részt vettek a doberdóiütközetekben. Közelivé, élővé válnak előttünka harctéri mindennapok, a pergőtűz,gránátdobás, fogolyejtés, szurony, kaverna,kiömlő belek, csonkolt végtagok... Magaaz iszonyat, pokol! Végül a tömegsírok. Azemlékezők: akik akkortájt 18-20 évesenharcoltak, szenvedtek, fáztak vagy izzadtak,akik közül lettek a hősi halottak, vagyszerencsével az életben maradók. Ez utóbbiakkeresték fel újból a régi csaták helyszíneit,ők vitatkoznak a filmben a Piavepartján ülve (mi is jártunk és emlékeztünka Piave folyónál), keresik az értelmét az értelmetlenháborúnak, amelyben százezrekestek el, százezrek sebesültek meg s letteknyomorékok vagy kerültek hadifogságba.De a film arról is szól, hogy az egykori ellenségekátölelik egymást Fassolta di Piavefőterén az olasz-magyar közös emlékünnepségen...A film nagy hatást gyakoroltnézőire, s előkészítette a másnap várhatóélmények befogadását.San Martino del Corso kicsiny falucskaDoberdón. Birtoklásáért kemény csatákatvívtak az olaszok, ám a nagyváradi 4.honvéd gyalogezred katonái hat isonzóicsatában álltak ellen hősien. Ennek a nagyváradigyalogezrednek volt a parancsnokaKratochwil Károly, aki a következőketüzente az utókornak (érdemes az idézésre):„Vándor, ha egyszer végigjárod azokata véráztatta, nekünk oly szent helyeket,akkor a Monte San Gabriele déli lejtőjén,a Monte San Michele északi lejtőjén a124. magassági ponton, San Martino delCorson és Nova Vasnál egyszerű, cementtelösszeragasztott, karsztkövekből épített kétés fél méteres gúlákat találsz, mindegyikena felírással: A magyar királyi nagyváradi 4.honvéd gyalogezred hősi halottainak és dicsőségesharcainak emlékére. Állj meg egypillanatra, vedd le a kalapodat, s mondjegy rövid imát azokért, akik mindhalálighíven harcoltak!” Teljesítettük kívánságát.Meghallgattuk Zaťko Krisztiánt és KatiKristófot, akik egy-egy verset mondtakel nekünk, koszorút helyeztünk az emlékműre,nemzeti imánkat énekeltük el.Az emlékmű körül kicsi tisztás, arrábbbokros, sziklás terület. Ezeken a sziklákonfolyt a drága magyar vér, lövésektől, robbanásoktól,ágyúdörejtől, jajkiáltásoktól,fájdalomordításoktól volt hangos a táj...Fiatal életek, fiúk, testvérek, apák maradtakholtan a szirteken. Hol nyugszanak?Ki gondol rájuk még? Itt ez a kőgúla őrziemléküket. Ha felkeressük e helyet, emlékükbennünk tovább él...34
ÚTIRAJZOKSan Martino del Corso - Magyar eligazító tábla a falubanSan Michele nincs messze San Martinotól.Ez Doberdó legmagasabb pontja. „Négyhegycsúcs tragikus helye, hat csata végcélja,megszámlálhatatlan hős sírja...” – írtaaz olasz költő, Gabriele D’Annunzo. Kisünnepségünk itt sem maradhatott el. MészárosMariann Juhász Gyula versét (Halottaink)mondta el, s elénekeltük, hogy„Kimegyek a doberdói harctérre, feltekinteka csillagos nagy égre. Csillagos ég, merrevan a magyar hazánk?... De sokan kérdezhettékezt 1916 körül ezeken a magaslatokon!Nemzetiszínszalagos koszorúnkatarra a szerény márványtáblára helyeztük,amelyet Jeszenszky Géza külügyminiszteravatott fel. Rajta Keresztury Dezső csonkasora olvasható: „Áldozatuk ... jóra parancs”.Még ha szerény is, jó, hogy van emléktáblaezen a helyen, (de hogy nagyobbra, szebbre,méltóbbra nem telt volna?), ahol annyihős katonánk halt hősi halált. Közülük azegyik valóban méltó helyen pihen: a budapestiHősök terén ő az Ismeretlen Katona.Szétnézünk az emlékhelyen, ahol akkor amajdnem másfél évig tartó véres pokol aföld alatt, a kavernákban volt. Borzongás,hideg futkosott a hátunkon, amikor lemásztunka sziklás barlangba, sétáltunk avésetekben, ahová most az ágyúállásokonszűrődik be a meleg napfény...Fény, fény, nagyság, méltóság fogadja azOlaszország legnagyobb katonatemetőjébeérkezőt. Két emlékhelye is vanRedipugliának: egy régi és egy új. A régibenharci eszközöket állítottak ki. A fegyverparkcsúcsán egy aquileiai korinthoszioszlop emlékeztet az áldozatokra.A parkkal szemben terpeszkedik el az új,amely százezer urnát őriz. 22 mellvédjénnegyvenezer név olvasható, kőbe vésve aPRESENTE (Jelen!) szó. Több mint ötszázlépcsőt kellett volna meglépnünk, hogy feljussunkaz utolsó mellvédre, ezért inkább aciprusfasor hűs árnyékában lépegettünk fela háromkeresztes Kálváriáig, ahol utoljáraemlékeztünk kis műsorunkkal (Varga Mária,Skabela László) az I. világháború áldozataira.Itt jutottak eszünkbe akaratlanul isazok a sorok, amelyeket San Michelén olvashattunk:„Ezen a csúcson testvéresültek ahalálban az olaszok és a magyarok, akik azéletben hű kötelességteljesítéssel harcoltak.”Befejezésül: a Palóc Társaság I. világhábo-San Martino del CorsoITTHON 35