2007. október - Niton

ÚTINAPLÓMagyar emlékekDalmáciábanHonfoglaló őseink a Kárpát-medencén kívülis történelmi tetteket hajtottak végre.Magyarságunk ezen mozaikkövei az elmúltévszázadok alatt sem vesztek el, csak némelyeketmár az emlékezet homálya fedi.Elmondható ez főleg azokról a helyszínekről,amelyeket az „uralkodó nagypolitika”a történelmi Magyarország feldarabolásánakeredményeként, a jelenlegi országhatárokonkívül rekesztett. Van ilyen bőven:egyrészt Erdélyben, a Felvidéken, másrésztaz anyaország déli határának mentén, leegészen az adriai tengerpartig. Éppen ezaz a vidék, amely az Árpád-házi királyokuralkodása alatt a Magyar Szent Koronaterületéhez tartozott. Ez az a vidék, amelya magyar történelemkönyvekben Dalmácianéven szerepel, s ahol magyar emlékekmég napjainkban is fellelhetők. Ezekkelkapcsolatban azonban megjegyezendő,hogy ezeket az emlékeket bizony keresnikell, mert az elmúlt századokban kialakultpolitikai viszonyok nemigen kedveznek azigazságra rámutató emlékeknek. A történelmiesemények „csúsztatása” nemcsakDalmáciára jellemző, így van ez mindenhol,ahol a magyar vonatkozású emlékekléte napfényre kerül. Hatványosan érvényesez a dalmát tengerparti emlékekre,hiszen a magyaroknak köszönhető, hogyezen a vidéken nem a keleti kultúra válturalkodóvá, hanem a nyugati áramlatokvonzása érvényesülhetett. Még az olaszoksem tudták befolyásukat olyannyira megerősíteni,hogy az egykori dalmát városállamokathosszabb időkre magukévá tegyék.A magyar királyoknak köszönhető, hogy eterületeken a majdani délszláv népek uralmakibontakozhatott, megerősödhetett.Ezért is szükséges, hogy ezeket az emlékeketmegkeressük és a nagyközönségnekbemutassuk. Hiszen az igazság érdekébenkifejtett fáradozásunk hozzájárulhat történelmünkjobb megismeréséhez.És most térjünk vissza történelmi kalandozásainkból,s nézzük, meg mit kínálnekünk a dalmát tengerpart. Ha azt halljukDalmácia, képzeletünkben megjelenika tenger, megjelennek a kopár sziklák,amelyek mintha a tengerből bújnának elő,hogy fehérségükkel fokozzák a nap sugarainakfényét. Megjelennek előttünk a horvátemberek, akik mindig készséggel fogadjákaz ide tévedt „vándort”, hogy pihenésüketkellemessé tegyék. Igaz, hogy ma már a„megvendégelésnek” megkérik az árát, dea tenger hűsítő habja és a csodás táj megéria fáradtságot és a kifizetendő szállásdíjat.Ha netán napjainkban fel szeretnénk keresniaz adriai tengerpartot, illetve annakközelében lévő magyar emlékeket, autópályánbiztonságos közlekedés mellett ezkönnyen megvalósítható. A magyar-horváthatártól le egészen Spalatóig /ma: Split/kanyarog a „sztráda”, amely még a csodásfehér sziklás Velebit hegységen át húzódószerpentineket is kiiktatta, a hegységgyomrában kialakított alagutak segítségével.A dalmát tengerparton, s annak közvetlenközelében megtalálható magyar emlékekközött vannak remekművek is: Szt.László ereklyetartója Raguzában /ma:Dubrovník/, Szt. Simon ereklyetartója Zárában/ma: Zadar/, várépületek Várnában/ma:Vrana/ és Újvárban /ma: Novigrad/.Városok, mint Trau /ma Trogir, Fehérvár/ma Biograd/, amelyek mind arról tanúskodnak,hogy az egykori magyar királyságkisugárzó ereje elérte az adriai tengerpartvidékét is.Magyarságunk emlékeinek keresését kezdjüka Dalmácia legészakibb részén fekvőZára /Zadar/ városában, amely a magyartörténelemmel három évszázadon keresztülvolt szoros kapcsolatban. A város ókorineve bizonyára illír eredetű, a görög- éslatin nyelvben Jader volt használatban. Anépi eredetű Zadrából jött létre a szerbhorvátelnevezés.A település történelmébe a magyar királyokSzent László révén kapcsolódtak be.Utána Könyves Kálmán magyar királykövetkezett, aki legyőzte a horvátok utolsókirályát, Pétert és seregével már 1097-ben Tenger-Fehérvárnál /ma: Biograd/állt. Ott fogadták mennyasszonyát Buzillát/Feliciát/, Roger szilíciai normann-gróf leányát.A házasságkötés Székesfehérváronjött létre. 1102-ben Könyves Kálmán Záraellen indult seregével, de ostromra nemkerült sor, mert a város lakói behódoltak.Hasonlóan cselekedtek Trau és SpalatoITTHON 37