Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XXXVIII. Sectio ...

16 Bánkiné Molnár Erzsébetadta. Az egytelkes nemesek tömege a környező vármegyék nemességéhez igazodott,s személyes nemesi szabadságait hangoztatta.A Jászkun kerület szabadparaszti lakossága olyan személyes szabadságok éstulajdoni viszonyok között élhetett, – s ez Kővár-vidékkel összevetve még élesebbenlátható – ami korát megelőző lehetőségeivel erős jász-kun identitást alakítottki és parasztpolgári fejlődést tett lehetővé már a 18. század közepétől,melyhez alapot a jászkun redemptio és a jászkun földtulajdon teremtett. A Jászkunkerületben nemesi birtok nem lehetett. A kerületben lakó nemesek nemesibirtokai, ha voltak, a kerületeken kívül terültek el, nemesi előjogaikat csak akerületeken kívül érvényesíthették maradéktalanul.Témánk szempontjából különösen fontosak a két autonóm terület földbirtoklásábankimutatható eltérések. A kerület földje kincstári főtulajdonból földesúritulajdonba, majd zálogba került, s az 1745-ös redemptio után szabad rendelkezésűjászkun földtulajdon lett. A megváltott földön szilárd birtokszerkezet alakultki. Az egyes települések földterületének megközelítően a felét az osztatlan közösredemptus tulajdonban hagyott határrészek képezték. A határ többi részét egyénibirtokba adták, ezek voltak a tőkeföldek. A felosztatlanul hagyott közös puszták– akár legelőnek, akár nyilas osztású határközösségben használt kertföldnekhasznosították – a tőkeföld járulékai maradtak. Akinek tőkeföldje volt, az részesültaz osztatlan közföldből. Az elvek minden jászkun településen azonosan érvényesültek,eltérés a különböző hasznosítású területek arányaiban, illetve a tőkeföldmegnevezésében mutatkozott. A birtokigazgatási és a politikai igazgatási jogokösszefonódtak, hiszen a politikai jogok forrása a földtulajdon volt. Minden jászkunközségben a redemptusok közössége rendelkezett az osztatlan közös földhasznosításáról, és a földhöz kapcsolt jogaiból eredően rendelkezett a beneficiumokról.A birtoklás szabályozását azonban nem külön közbirtokossági vezetőkkoordinálták, hanem a helyi tanácsok, melyek az egész település önkormányzatátirányították. A tanács tagjait a redemptusok választották maguk közül.Kővár-vidéken a földbirtoklásban a kincstári főtulajdonon kétféle birtoklásimód alakult ki: földesúri és a magukat nemesnek tartó szabadalmasok földbirtoklása.Előbbi jobbágytelkekre, allodiumokra, majorságokra tagolódott. Utóbbiakközbirtokosságokba tömörültek. A birtok- és szabadságjogok tekintetébensokszínű települések szabadságaihoz csekély lehetőségeivel a helyi önkormányzatés az úgy nevezett közföld, a falu földje adott némi támaszt. A közföld mindaddig,amíg a vidék a kincstár kezelésében volt, mindenki földjének, szabadprédának számított. Amikor a fiskális jogokat megkapta a Teleki família, őkmegpróbálták kordába szorítani a közföld használatát. A nemesi közbirtokosokviszont éppen ellenkezőleg az allodizált birtokokat szerették volna újra közfölddétenni, az ősi állapot szerint. A 18. század végére a felvázolt érdekek alapvetőenmegszabták egy-egy település birtoklási, társadalmi szerkezetét. Kővárvidékena tisztségviselők a nemesek közül kerültek ki. Közülük a nemesek hadnagyaés a falu, azaz a parasztok bírója települési szinten irányított úgy, hogy afalu két közössége a sessionatus nemesek és a parasztok megtartották különszervezetüket. Szerény autonóm jogaik az önigazgatás részterületeire és a földhasználatravonatkoztak.