Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XXXVIII. Sectio ...

42 Kocsis LajosCsíkvármegye gyergyói részén lévő erdőtulajdonosok közül a Magánjavak mindenévben messze a legtöbb faanyagot adta el, ami az összes értékesített famennyiségének általában több mint a 35%-át jelentette.Bár az első 1897. évi alapszabály nem tartalmazott erre vonatkozó intézkedéseket,érvénybelépését követően a faeladás jelentősen átalakult. Az igazgatótanácsugyanis szakított a több mint három évtizedes gyakorlattal, amelynek megfelelőena kereskedők minden évben meghatározott számú tőkét termelhettek ki,és nagyobb hasznot remélve ezentúl a vágásterületek teljes haszonfa tömegétegyszerre értékesítette. A változásoktól teljesen függetlenül, 1905–1906-tólazonban, a kedvezőtlen fa konjunktúra és a havasi javakkal szomszédságábanlévő – az arányosítás következtében magántulajdonba átment – erdők piacradobása miatt, néhány évig az itteni fa iránt csökkent a kereslet. Jelentősebb famennyiséget1907 őszén (Putna-völgyi erdők), majd 1911-ben sikerült eladni.Ennek ellenére (vagy pont ezért) ez volt a Magánjavak háború előtti történeténektalán legellentmondásosabb és széleskörű sajtónyilvánosság előtt zajló időszaka.A székelyföldi erdők arányosítása során tapasztalt visszaélési hullám ugyanis –ha nem is olyan mértékben, de – a vagyonkomplexumot is elérte. Az értékesítéskörül kialakult zűrzavaros helyzet a kérdéssel egyre többet foglalkozó csíki társadalommellett igencsak megosztotta a vármegyei elöljáróságot, akik nemegyszerparázs vitákban és hírlapi polémiákban igyekeztek bizonyítani vétlenségüketvagy álláspontjuk helyességét. A stagnáló eladások miatti kedvezőtlen helyzetvégül 1911-ben teljesen megváltozott. A Magánjavak történetének legeredményesebbárverésén (1911. augusztus 10.) (2. táblázat) ugyanis sikerült értékesíteniaz utóbbi években megvételre kínált összes erdő nagy értékű faanyagát. 8Az ősz folyamán még két területről sikerült értékesíteni jelentős mennyiségűfát, így ezek az erdőeladások közel öt millió korona bevételt hoztak volna a következő15 évben (a legnagyobb területnek, az Úz- és Veresvíz völgyi erdőrészneka kitermelését 1926-ig kellett befejezni). Emellett a szerződések lejárta utánaz összes építmények és berendezések, amelyeket a kihasználás érdekében ahavasi javak területén létesítettek (fűrészek, gépházak, raktárak, iparvasút stb.)teljesen ingyen, a gépek és felszerelések, pedig fél áron a Magánjavak tulajdonábamentek volna át. De az első világháború kirobbanásával minden ezzel kapcsolatoselőzetes terv és elképzelés meghiúsult, hiszen 1914 őszétől szinte egyetlencég sem tett eleget kötelezettségeinek. A magas munka- és fuvardíjakra hivatkozvaugyanis majdnem mindenütt szüneteltették a kitermelést (az Úz- ésVeresvíz völgyi erdőrésznél például az iparvasúton kukoricát csempésztekMoldvából), így természetesen a részleteket sem fizették, ami súlyos szerződésszegésnekminősült. A rendkívüli helyzet ellenére a vezetés a háború alatt, majdutána is folytatta az erdők értékesítését, ami jelentős veszteséget okozott a Magánjavaknak.Az erdők kihasználásával kapcsolatos kép nem lenne teljes, ha röviden nemfoglalkoznánk a szállítási viszonyokkal. Amint láttuk, a Magánjavaktól a kitermelésjogát elnyerő kereskedők szinte az összes fát Moldvában értékesítették,8 CSÁL Csíkvármegye törvényhatósági bizottsága 1911. évi közgyűlésének jegyzőkönyvei. (augusztus31.) 7/47.