A méhkas szelleme - ME.dok 2012/2

sok (hozzászólás, felszólalás, kiselőadás, vita, megemlékezés) kommunikációs,
szerkezeti, ér veléstechnikai tudnivalói, az érveléstechnika, s mely tananyagrészek
azok, melyekbe be lehet és be kell kapcsolni a retorikai szemléletet,
annak hangzó világát, illetőleg szövegszerkesztését, érveléstechnikáját
stb. (pl. Brutus és Antonius beszédének erkölcsisége, érveléstechnikája, alakzatai,
stílusfordulatai stb.). Nem szólva arról, hogy a tanár előadásának és a
diák feleletének hátterében is ott kell lennie a retorikai szemléletnek!
Mindezek felett azonban ott kell állnia annak a babitsi tételnek, hogy a
retorika ‚beszélni és gondolkodni tanít’, vagy inkább Illyésre utalva: ‚gondolkodni
és beszélni tanít’. S mint ilyen, elsősorban a nyelvtan és irodalom tananyagába
tartozik, de része minden más tantárgynak.
Az ismeretanyag – a bőséges szakirodalomban – adva van. Most már
csak a mozaikszemeket kell összeválogatni, hogy a retorika képe kialakuljon.
Jegyzetek
1 Lásd a versenyekről megjelentetett összefoglalókat. Pl. Z. Szabó László–Wacha
Imre 1978, 1992; Hérics Lajosné 2000; Kováts Dániel 1997. 2002. 2007.
2 A hangsúly a magyar szakirodalomban eredetileg a kiemelést jelentette, és dinamikai
többletet, a nyomatékot. Nyelvészeink a hangsúly műszóba beleértették a hangsúly(ozás)
t és hanglejtést. A hanglejtés műszó csak a 20. század 10-es éveinek végén jelent meg a magyar
nyelvészeti szakirodalomban. – A 20. sz. elejéig inkább csak a hangsúlyozás és a szórend
kapcsolatát vizsgálták, s nem hangsúly realizálódási formáit.
3 Ez a szabály azonban csak az egyszakaszú és a rikkancs szórendű mondatokra
és bizonyos – kérdőszót tartalmazó – kérdő mondatokra érvényes (pl. „Pista volt itt.”;
„Megírtam a feladatot.”; „Ki járt itt?”).
4 Még ez is leegyszerűsített megfogalmazás, hiszen számos más képlet is érvényes
még ezek mellett! (Pl. Pista tegnap délután is eljött hozzánk”, vagy Pista tegnap délután is
eljött hozzánk”)
5 De melyik „a” jelző, és melyiket kell(ene) hangsúlyozni a következő felsorolásban:
„ha kiejtettem lomkamrához mindinkább hasonlító emlékezetemből az öklüket rázó
hadügyminiszterek, a puszta leheletnél is kevesebbet mondó illetékes szóvivők, a bírósági
üvegkalickában bóbiskoló tömeggyilkosok, […] a barátaikat felköttető, újdonsült népvezérek
[...] tolakodó nevét”.? Értelemszerűen a szószerkezetek utolsó (egyben birtokos jelzői
funkcióban álló) jelzett szavát (hadügyminiszterek, szóvivők, tömeggyilkosok), majd az egész
szerkezet utolsó két tagját (tolakodó nevét) kell igazán kiemelni:
6 Hogy a (minősítő vagy birtokos) jelzős vagy a határozós szerkezeteknek melyik
elemét kell „hangsúlyozni”, azt a szövegmondat tartalma és a szövegösszefüggés adja meg.
Ebben a mondatban: „Bejött a szobába a mérnök fiam” az egyenlő erejű hangsúlyokkal kimondott
jelzős szerkezet: „mérnök fiam” csak azt jelzi, hogy bejött a szobába a fiúgyermekem,
aki mérnök. Ha a hangsúlyviszonyok így alakulnak: „mérnök fiam”, ez azt sugallja,
hogy két fiam közül a mérnök jött be. A „bejött a „mérnök fiam” forma pedig azt jelzi, hogy
nem a lányom jött be. A „mérnök fiam” pedig azt, hogy nem a közgazdász fiamról és nem a
leányomról van szó.
7 Jó példa minderre Kosztolányinak már idézett néhány mondata. A téma–réma viszonynak
kiemelést meg határozó és egyúttal dallamformáló szerepét jól mutatja Laziczius
Gyulának Fonetika című könyvéből vett néhány mondata, amelyben a téma rész a mondat
élén, a réma, tehát „hangsúlyos” rész a mondat második felében van: „Laziczius Gyula: Fo-
aULa
13