A méhkas szelleme - ME.dok 2012/2

ME.dok • 2009/4
36
Kós a Kiáltó szó címen jegyzett írásában olyan
alapot akart adni, amelyen az önazonosság-tudat
feladása nélkül, a legkevesebb társadalmi áldozattal
lehetne beilleszkedni a megváltozott feltételek
közé. Az eltelt időszak bebizonyította, hogy már a
húszas évek elejére milyen nagy veszteséget jelentett
az erdélyi magyarság számára a történelmi léptékű
politikai-közigazgatási változás. Ahogyan azt
Jakó Zsigmond is kifejtette: „Az erdélyi magyar népességnek
a 20. század folyamán olyan változásokat
kellett elszenvednie, amelyekhez hasonlókat
legfeljebb a honfoglalást követő életformaváltás
kapcsán élhetett át. 1918-at követően néhány
évtized alatt államalkotó népből kisebbségi sorba
szorította a történelem egy olyan társadalmi struktúrában, mely nem ismerte
és nem is értette az olyan szervezési formát, mint amilyenben az erdélyi szászok,
de a fogarasföldi vagy kővárvidéki románok is századokon át zavartalanul
élhették saját életüket.” 1
Nem véletlenül idézem Jakó Zsigmondot, mint a honi kutató- és tudóstársadalom
egyik leghitelesebb személyiségét, aki szakmai hírnevét, emberi
tartását – szerzett ismeretanyaga és öröklött tulajdonságai mellett – nem kevésbé
meghatározó formában atyai tanítómesterének, Kelemen Lajosnak köszönhette.
A kisebbségi sorsba kényszerült erdélyi magyarság jövőjének elméleti
jellegű útkeresését gyakorlatias, hosszú távra szóló cselekvési formákban kellett
biztosítani. Az Erdélyben maradtakat általánosságban elmondhatóan a
közösségért való tenni akarás jellemezte. Az írókban, költőkben, kulturális,
művelődési, oktatási alkotó munkásokban, a „szellem embereiben” kialakult
egy hivatástudat. Az utólag, az 1940-es évek elején végzett társadalomtudományi,
szociológiai vizsgálat kiderítette, hogy kialakult a régi erdélyi hagyományokon
alapuló, az anyagiakra nem sokat adó, csak a munkának, a „küldetés
teljesítésének tudata”, melyet az „erdélyi szellemi ember alkatának” neveztek.
2
Kelemen Lajosnak a letűnt
korok, a történelem iránti
érdeklődése s�oros öss�hangban
van Orbán Balázs
hat kö te tes Székelyföld leírása
és Kőváry Lás�ló Erdély
ré gi ségei cí mű munkájának
a meg is me ré sével,
elolvasásával. Világlátásában
döntő válto�ást ho�ott
Erdély szellemi, kulturális
fővárosa, Kolo�svár.
Kelemen Lajosnak a letűnt korok, a történelem iránti érdeklődése szoros
összhangban van Orbán Balázs hat kö te tes Székelyföld leírása és Kőváry László
Erdély ré gi ségei cí mű munkájának a meg is me ré sével, elolvasásával. Világlátásában
döntő változást hozott Erdély szellemi, kulturális fővárosa, Kolozsvár.
A modern nagyváros nemcsak méreteivel, intellektusával is lenyűgözte:
Erdély 1872-ben alapított egyetlen felsőfokú oktatási intézménye, a Ferenc
József Tudományegyetem és az 1859-ben, gróf Mikó Imre önzetlen felajánlásával
megvalósított „erdélyi akadémia”, az Erdélyi Múzeum-Egyesület.
Az időközben végbement társadalmi változások is Kolozsváron tudatosultak
benne, az ott ért hatásokra szakított a régi, 1848 szellemiségében gyökerező
álomvilággal. A korszellem azonban nem zavarta meg otthonról hozott puritán
felfogását, a régi rendi világ értékrendszere és a polgári haladás új életminősége
alakította ki véglegessé váló gondolkodásmódját, világlátását, a protestáns
egyszerűség és a világra tekintő polgári nyitottság nemes ötvözetét.
Egy évtizeden keresztül egyháza oktatási intézményének, a kolozsvári unitárius
kollégiumnak a tanára volt, majd 1918. május 1-jétől mint szolgálattételre
berendelt állami középiskolai tanár a „kolozsvári Tudományegyetem és Er-