Élet&Stílus magazin 2015 tavasz

négyszemközt
A Vigadó reneszánsza
Tíz évig tartó felújítási és restaurálási időszakot követően
tavaly év elején ünnepélyes keretek között adták át a Vigadót.
Az épületgazda, a Magyar Művészeti Akadémia azóta
folyamatosan azon dolgozik, hogy az épület régi pompáját
visszanyerve a magyar kulturális életben is újra elfoglalja méltó
helyét. A Vigadó jövőjéről az Akadémia elnökével, a Kossuth-díjas
és Munkácsy Mihály-díjas Fekete Györggyel beszélgettünk.
– Elnök Úr, a Vigadó megnyitásakor tartott ünnepélyes rendezvényen
úgy nyilatkozott, hogy élete legboldogabb napjának
tartja ezt a napot. Ilyen sokat jelent Önnek ez az épület?
– Belsőépítészként végeztem közel ötven évvel ezelőtt,
rengeteg műemlékvédelmi épületnek voltam tervezője, de
gazdája egyik épületnek sem lehettem. A munkám során
elkészítettem a vázlatrajzokat, a kiviteli terveket, művezetője
voltam az építkezéseknek, de az ünnepélyes átadók után
mindig valami új munkába fogtam bele. A Vigadó esetében
azonban egész más volt a helyzet. Kitűnő kollégák küzdelmét
néztem végig a felújítási munkák hosszú évei alatt, mert
az építészeti munkák során számos kivitelezési, műemlékvédelmi
nehézség merült fel. A Vigadó felújítása közben az
építész személye is megváltozott, az, ahogy jelenlegi pompájában
megcsodálhatjuk a házat, Fehérváry Rudolf építész és
Gotthárd Erzsébet belsőépítész érdeme. Magam is megküzdöttem
egy-két olyan változtatásért, ami arra szolgált, hogy
az épület a későbbiekben a lehető legjobban megfeleljen az
Akadémia céljainak. Rendkívül boldog vagyok, hogy gazdája
lehetek annak a háznak, mely Európa egyetlen olyan
kulturális helyszíne, ahol hat alkotói és előadó művészeti
ágnak egyszerre, egy napon és egy órában lehet rendezvénye.
A Vigadó átadásával egy olyan összművészeti helyszín született,
aminek még a létezéséről sem álmodhattam, nemhogy
annak vezetéséről. Azt gondolom, hogy amit értelmiségiként
általános intelligencia terén össze lehet szedni, azt én megpróbáltam
az életem folyamán összegyűjteni, de sosem gondoltam,
hogy a kiállítás, a zene, a nemzetközi konferencia, a
mozi, és a színház egyszer majd egy időben fog körbevenni.
Mindemellett rendkívül szerencsésnek érzem magam, mert
olyan remek emberekkel dolgozhatom együtt, akik a teljes
magyar művészetet lefedő környezetből kerülnek ki.
– Elmondása szerint már egész fiatal korában arra vágyott,
hogy érdemi hatással legyen a magyar kultúrára és művészeti
életre. Az MMA elnökeként és a Vigadó vezetésével ez teljes
mértékben valóra vált?
– Ez annyira álom volt, hogy ilyen világosan meg sem mertem
fogalmazni. Az igaz, hogy az életem az erre való felkészülés
jegyében telt, mert a képviselőségem, az államtitkársági
pozícióm révén, rengeteg tapasztalatra tettem szert. Öt évig
voltam a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója
és alapítója, majd tizenhét évig professzora voltam a Soproni
Egyetemen az Alkalmazott Művészeti Intézetnek. Azután
jött az életembe az Akadémia, az ott végzett testületi munka.
Most úgy látom, hogy a következő két és fél évben - ami
még a hat éves elnökségemből hátra van - be tudjuk fejezni
az Akadémiának a szerkezeti, filozófiai és infrastrukturális
felépítését. Ha ez így lesz, akkor az a rengeteg energia, amit
most a költségvetési gondok megoldására, pályázatok bírálatára
fordítunk, mind a művészetre összpontosulhat. Véleményem
szerint az Akadémia hosszú távú céljaként azt kell
elérnünk, hogy mindenféle politikai mellékgondolat nélkül,
négyszemközt
a legkiválóbb művészeket fogja össze, úgy hogy közben az
egyéni látásmódok, a stiláris különbségek megmaradjanak.
– A Vigadó a XIX. században pezsgő kulturális helyszín volt.
A város többi rendezvény helyszíne mellett hol látja a Vigadó
helyét a pesti életben?
– A Vigadó, már csak földrajzi értelemben véve is egészen zseniális
helyen épült meg. Olyan központi helyen van, a belvárosban,
a Duna partján, ami tömegközlekedéssel, gyalogosan,
a város bármely pontjáról könnyen megközelíthető. A csodálatos
építészeti rekonstrukciónak köszönhetően pedig rengeteg
belső tér szabadult fel az épületben. A központi lépcsőház
födémjének az átépítésével egy ötödik emelet alakult ki, ami
most varázslatos kiállítóterem. A padlásteret az építészek az
épület szerves részévé tették, ami azt eredményezte, hogy
megszületett a hatodik emelet, mely egy egészen lélegzetelállító
pontja a helynek. Ezt a szintet a hely szelleméhez méltó
Makovecz Imre kiállításával avattuk fel, most pedig Bartusz
György festő műveit tekinthetik meg a látogatók. Talán kívülről
nem látszik, de az új emeleteknek köszönhetően a Vigadó
akkora kiállítási területtel rendelkezik, mint a Műcsarnok.
12
13