Élet&Stílus magazin 2015 tavasz

életstílus
életstílus
regrutabálokat rendeztek. Neveztek el
bált hangszerről, ilyen volt például a
dudabál vagy citerabál. A tanyavilágban
gyakori volt a padkaporos bál, ahol a
fiatalok tekerő muzsikára, illetve „klárnétra”
táncoltak. Népszerű lett a batyubál,
itt a részt vevők kendőbe kötött
élelemmel jelentek meg, amit az éjféli
táncszünetben együttesen fogyasztottak
el. Külsőségek alapján is rendeztek
táncmulatságot. A „pöttyös bálba”
csak pöttyös mintájú selyemben lehetett
bemenni, sokfelé pedig az egyszínű
bálok (fehér, kék, vörös) jöttek divatba.
Nálunk 1902-ben volt egy híres vörös
bál az Operában. A szervezők előírták
a bálozóknak, hogy a piros valamilyen
árnyalatában jelenjenek meg. Ez a hölgyeknél
nem okozott különösebb gondot.
Az urakat azonban nehezebb volt
bepirosítani, erre a célra megfelelőnek
leginkább a rókavadászatokon és ritkábban
a golfpályákon használt vörös
frakk kínálkozott. A fővárosi színházak
félszáz művésznője – harmincezer piros
rózsával körülvéve – talpig vörösben
vonult be a táncparkettre Banda Marci
azon nótájára, hogy „Piros, piros, piros,
háromszor is piros…
A táncvigalmakat gyakran rendezték
karitatív szándékkal, amit azután az
asszonyi ravaszság ki is használt, mondván
a férjnek: vegyünk belépőkártyát
a bálba, hiszen a szegények javát szolgáljuk.
Minden valamire való bálon
volt bevételt gyarapító „kisorsolás”,
vagyis tombola. A mulatság tetőfokán
húzták ki a számokat cilinderből vagy
huszárcsákóból. Nagy nevetés kísérte,
amikor a hölgyek és urak mindenféle
„figurás tárgyakat” nyertek: hálósipkát,
papucsot, kötényt, halálfejes sétapálcát,
fakanalat stb. A bálok sikerének
fokmérője az anyagiak mellett az volt,
hogy a nyitótáncot hány pár táncolta:
általában száznál kezdődött a skála alsó
szintje. A csárdás volt a záró tánc, ez
szintén sikermérőként szolgált. Ekkor
azt díjazták, ha a mulatozók legalább
háromszor játszatták újra a zenekarral
és abszolút rekordnak számított, ha
virradatig ismételtették.
Az ezernyi régi és mai bál közül
csupán egyet említhetünk, ez a patinás
Széchenyi-bál. Dr. Rubovszky
Andrást, a Széchenyi Társaság főtitkárát
arról kérdeztük, hogy mikor volt
az első Széchenyi-táncmulatság. Széchenyi
István halála után négy évvel,
1864. február 4-én a pesti Nemzeti
Casino egyesület rendezett Széchenyi
Lakomát, ezzel vette kezdetét a másfél
évszázada tartó hagyomány.
Mikortól nevezik Széchenyi-bálnak?
A lakoma mellett a XX. század elején
került sor először a Széchenyi-bálra,
amelyet 1907. január 30-án tartottak a
Royal Szálloda termeiben. A pesti farsang
legelőkelőbb bálját az Országos
Széchenyi Szövetség szervezte, amelynek
mai formája, a Széchenyi Társaság
azóta is feladatának tekinti e klasszikussá
vált bál megrendezését.
Milyenek voltak a régi bálok?
Minden évben eseményszámba ment
a bál, időpontját az előkelő társaság számon
tartotta, részt venni rajta kötelező
és megtisztelő volt. Népszerűsége odáig
emelkedett, hogy volt idő, amikor csak
két Széchenyi Társaság-beli tag ajánlásával
lehetett belépőkártyát szerezni.
A háborús éveken kívül sajnos a
pártállami időkben is szünetelt az
„arisztokratikusnak és reakciósnak”
bélyegzett Széchenyi-bál. Mikor ébredt
fel Csipkerózsika-álmából?
1989-ben a Gellért Szálló termei és
a fürdő nagycsarnoka adott elegáns
Baumann Irén és Dr. Rubovszky András a bál házigazdái
Surányi Luca bálkirálynő, kísérőjével Szaka Dáviddal
helyszínt a rendszerváltozás utáni első
bálunknak. A vendégek köre a korhoz
igazodva változott: neves közéleti személyiségek,
tudósok, művészek, üzletemberek,
vezető értelmiségiek alkotják
a törzsközönséget. A bálon minden
esetben tisztelettel emlékezünk a névadóra,
azon túl pedig meghatározott
cél szolgálatába állítjuk a táncmulatságot.
Ennek megfelelően segítettük a
gellérthegyi Sziklakápolna felújítását,
hozzájárultunk a Kárpát-medencében
található Széchenyi-emlékhelyek
költségeihez. Az idén azt a célt tűztük
ki, hogy a bál alatt megpróbáljuk
vendégeinket közvetlenebb kommunikációra
biztatni és jó hangulatú
beszélgetésekkel még több élményt
ajándékozni nekik. Széchenyi kifejezésével
„eszmesurlódást” segítenénk elő,
amire a mai elektronikus „kibertérben”
egyre kevesebb lehetőségünk adódik.
Megemlíteném végül, hogy amióta
Széchenyi István szellemi hagyatéka
hungarikum lett, azóta fokozottan
gondozzuk „a legnagyobb magyar”
báljának hagyományát is.
Az idei Széchenyi-bál elhagyta
megszokott fészkét, a Gellért Szállót
és átköltözött a pompásan felújított
Pesti Vigadóba. A teljes második szint
ad otthont a bálnak, a Díszteremmel és
a Dunai Panoráma Folyosóval együtt.
A program is hű a hagyományokhoz,
erről Baumann Irént, a Bridge Tours
rendezvényszervező iroda igazgatóját
kérdeztük.
Az idei bál műsorából mit lehetne
kiemelni?
A bálozókat huszárok fogadják,
majd a ma már világhírű Kincső táncegyüttes
kalotaszegi táncokat ad elő.
A tánczenét hajnali 3 óráig a Madarak
együttes szolgáltatja. Természetesen
lesz bálkirálynő-választás, divatbemutató,
tombola, éjfélkor pedig tokaji
nektárral áldomást iszunk gróf Széchenyi
István emlékére.
Kezdődhet tehát a palotás.
Takács Ferenc
18
19