Családi Kör, 2019. augusztus 22.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
oktatás<br />
Az iskola nem a pokol, de nem<br />
is feltétlen örömforrás<br />
Iskolakezdés előtt a maga módján minden<br />
érintett izgul egy kissé. A legtöbb várakozással,<br />
az ismeretlen élmények és kihívások<br />
bizsergető érzésével minden bizonnyal<br />
a jövendő elsősök várják a szeptemberi indulás<br />
napját. Velük együtt az egész család.<br />
Különösen, ha először van részük benne.<br />
Az elsőbe induló gyermek öröm és aggodalom<br />
forrása is egyben. Öröm, mert a felnövekvés<br />
egyik jelentős lépcsőfokára ért. A<br />
két évtizeden át tartó családi gondoskodás<br />
tucatnyi stációi közül ez az egyik fontosabb,<br />
és meghatározó lehet a gyermek felnövekvése<br />
szempontjából. Aggodalom pedig,<br />
mert megannyi ismeretlen körülménnyel<br />
kell szembesülnie.<br />
A kezdeti iskolai élmények meghatározzák<br />
az elkövetkezendő nyolc esztendő<br />
hangulatát. Az iskolapadban töltött első<br />
napok, hetek alatt olyan életre szóló benyomásokat<br />
szerezhet a kisdiák, amelyek a későbbiekben<br />
döntően kihatnak arra, milyen<br />
érzéssel indul nap mint nap újra iskolába,<br />
jól érzi-e érzi ott magát, következésképp<br />
mennyire lesz hatékony és eredményes a<br />
reá váró nyolc esztendő, azaz a csaknem<br />
másfél ezer tanítási nap.<br />
A hat és fél éves gyermek érzésvilága<br />
még erősen befolyásolható. Nem mindegy<br />
tehát, hogyan készítjük fel otthon az előtte<br />
álló nagy eseményre, az iskolakezdésre és<br />
az iskolában eltöltendő évekre. Voltaképpen<br />
az egész gyermekkorára. Hiszen idejének<br />
jelentős részét ott fogja eltölteni.<br />
Az egyik legrosszabb mondat, amely<br />
ilyenkor el szokott hangozni a családban:<br />
„Majd megtudod az iskolában, nem úgy lesz<br />
ám ott, mint itthon, sem mint az óvodában!”<br />
Valljuk be őszintén, sokkal gyakrabban<br />
és sokkal több helyen hangzik el ehhez hasonló<br />
üzenet, mint olyan, amely buzdítaná<br />
és bátorítaná őt az új élmények pozitív befogadására.<br />
Olyan, amely a rá váró feladatokban<br />
a sikerélmény esélyét, nem pedig a<br />
10 <strong>2019.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>22.</strong><br />
Elsőbe indul a gyerek<br />
rá váró kötelesség súlyát latolgatja. Természetesen<br />
úgy, hogy nem kelt abban hamis<br />
illúziókat. Az iskola ugyanis nem maga a<br />
pokol, de nem is az öröm és az elégedettség<br />
feltétlen forrása. Ha erre otthon jól felkészítjük<br />
a gyermeket, és megerősítjük benne,<br />
hogy bárhogyan alakuljanak is a dolgok,<br />
ránk bizton számíthat, jókora érzelmi terhet<br />
veszünk le az új helyzet okán egyébként is<br />
bizonytalan kisdiák válláról.<br />
Ki lesz a tanító néni?<br />
Ez az iskolakezdés sarkalatos kérdéseinek<br />
egyike. Hiszen minden környezetben<br />
élnek sztereotípiák. Egy-egy pedagógus<br />
pedig évtizedekre nyomott hagyott a település<br />
vagy a környék gyermekeinek életében<br />
– legalábbis amíg a mainál konszolidáltabb<br />
viszonyok uralkodtak, és a látszólag<br />
„biztos” egzisztenciával rendelkezők körében<br />
kisebb volt az elvándorlás. Akár személyiségének<br />
pozitív kisugárzásával, akár<br />
azzal, hogy már kiskoruktól vele riogatták a<br />
jövendő kisdiákokat.<br />
A vajdasági magyar közösség fogyatkozása<br />
oda vezetett, hogy ma már egy kézen<br />
meg lehet számolni azokat az iskolákat,<br />
ahol három tanítónő közül kerül ki az, akinek<br />
az osztályában megkezdi majd az elsőt<br />
a család szeme fénye. Hiszen ehhez legalább<br />
61, de akár 90 iratkozóra lenne szükség.<br />
A legtöbb helyen viszont alig tudnak<br />
összeverbuválni 15-16 elsőst. Ami egyetlen<br />
osztály megnyitásához is éppen csak elég.<br />
Így félig-meddig okafogyott a közcímben<br />
szereplő kérdés. Mert a legtöbb helyen ahhoz<br />
az egyetlen tanítóhoz kerül mindegyik<br />
elsős, aki éppen soron van. Legfeljebb tucatnyi<br />
iskola van még, ahol két párhuzamos első<br />
osztályt tudnak indítani. Ezek viszont minden<br />
nyáron szembesülnek a néha abszurditásba<br />
hajló szülői próbálkozásokkal, hogy<br />
gyermekük a „jobbik” tanítónőhöz kerüljön.<br />
Most nemcsak egykori hivatásom okán,<br />
de emberként is azt kellene mondanom:<br />
felesleges az izgalom és a buzgólkodás.<br />
Illusztráció<br />
Nincsenek jobb és kevésbé jó tanítók, tanítónők.<br />
Hiszen mindegyikőjüknek pecsétes<br />
papír, nem is akármilyen, egyetemi oklevél<br />
tanúsítja, hogy rendelkeznek a hivatásukhoz<br />
szükséges alapvető kompetenciákkal.<br />
Az oklevél fedezete pedig legyen a kiállító<br />
intézmény és a hitelesítő rektor és/vagy dékán<br />
felelőssége. Az ördög itt is a részletekben<br />
rejlik. De mi ezekről most nem ejtünk<br />
szót. Túl ingoványos talajra jutnánk.<br />
Iskolát választhatunk, tanítót nem<br />
A jövendő tanítónő személyének kérdése<br />
sok családban komoly viták, célirányos,<br />
sőt olykor elvtelen háttérakciók kiváltója is<br />
egyben. Érdekes korrajz jelent meg a próbálkozó,<br />
majd bizakodó, a végén (csak neki<br />
magának érthetetlen módon) csalódott,<br />
ám beletörődni semmiképp nem akaró szülő<br />
„vergődéseiről” az egyik oktatási portálon<br />
a minap (https://zelenaucionica.com/koce-upasti-kod-koje-uciteljice-i-cija-je-vezajaca/?script=lat).<br />
Megéri elolvasni.<br />
A jog meglehetősen ridegen kezeli a<br />
kérdést. A hatályos előírások szerint az iskolaválasztás<br />
elvileg szabad, tanítót, tanárt,<br />
osztályfőnököt stb. viszont nem lehet választani:<br />
az iskola a mindenkori személyi feltételek<br />
alapján szabadon dönt a kérdésben<br />
úgy, hogy az észszerű munkaszervezés és a<br />
szakmaiság szempontjait szem előtt tartja.<br />
Ez valójában kényszerítő körülmény az<br />
intézmények számára, hiszen lehetetlenné<br />
teszi, hogy bizonyos döntéseknél figyelembe<br />
vegyék az oktató-nevelő munka minőségi<br />
szempontjait. Még olyan esetekben sem,<br />
amikor netán elbocsátás történne. Hiába<br />
tudja az igazgató, az intézményirányító testületek<br />
és mindegyik érintett fél, a szülőket,<br />
diákokat is beleértve, melyik pedagógus<br />
hogyan teljesít, a hivatalos rostán nem okvetlenül<br />
a jobbak maradnak fenn.<br />
Olyan településeken, ahol több iskola<br />
küzd egymással az egyre kevesebb diák<br />
megkaparintásáért (ősztől Zenta is beszáll<br />
e nem túl kellemes játszmába), az a megítélés,<br />
amely a köztudatban él a tanítók személyéről<br />
és munkájáról, óriási befolyással van<br />
az iratkozási kedvre és az iskolaválasztásra.<br />
Olyannyira, hogy akár egy-egy intézmény<br />
létét vagy státusát is veszélybe sodorhatja.<br />
Erre érdekes és nyilván további tanulságokkal<br />
is bőven szolgáló példát láttunk a<br />
közelmúltban saját környezetünkben is. A<br />
helyzet egyúttal olyan látens kockázatokat<br />
is hordoz, melyek az iratkozási kampány során<br />
akár súlyos, személyiséget érintő problémákba<br />
is torkollhatnak.<br />
Ez mindegyik érintett fél számára káros.<br />
BERETKA Ferenc