27.08.2019 Views

Családi Kör, 2019. augusztus 22.

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

oktatás<br />

Az iskola nem a pokol, de nem<br />

is feltétlen örömforrás<br />

Iskolakezdés előtt a maga módján minden<br />

érintett izgul egy kissé. A legtöbb várakozással,<br />

az ismeretlen élmények és kihívások<br />

bizsergető érzésével minden bizonnyal<br />

a jövendő elsősök várják a szeptemberi indulás<br />

napját. Velük együtt az egész család.<br />

Különösen, ha először van részük benne.<br />

Az elsőbe induló gyermek öröm és aggodalom<br />

forrása is egyben. Öröm, mert a felnövekvés<br />

egyik jelentős lépcsőfokára ért. A<br />

két évtizeden át tartó családi gondoskodás<br />

tucatnyi stációi közül ez az egyik fontosabb,<br />

és meghatározó lehet a gyermek felnövekvése<br />

szempontjából. Aggodalom pedig,<br />

mert megannyi ismeretlen körülménnyel<br />

kell szembesülnie.<br />

A kezdeti iskolai élmények meghatározzák<br />

az elkövetkezendő nyolc esztendő<br />

hangulatát. Az iskolapadban töltött első<br />

napok, hetek alatt olyan életre szóló benyomásokat<br />

szerezhet a kisdiák, amelyek a későbbiekben<br />

döntően kihatnak arra, milyen<br />

érzéssel indul nap mint nap újra iskolába,<br />

jól érzi-e érzi ott magát, következésképp<br />

mennyire lesz hatékony és eredményes a<br />

reá váró nyolc esztendő, azaz a csaknem<br />

másfél ezer tanítási nap.<br />

A hat és fél éves gyermek érzésvilága<br />

még erősen befolyásolható. Nem mindegy<br />

tehát, hogyan készítjük fel otthon az előtte<br />

álló nagy eseményre, az iskolakezdésre és<br />

az iskolában eltöltendő évekre. Voltaképpen<br />

az egész gyermekkorára. Hiszen idejének<br />

jelentős részét ott fogja eltölteni.<br />

Az egyik legrosszabb mondat, amely<br />

ilyenkor el szokott hangozni a családban:<br />

„Majd megtudod az iskolában, nem úgy lesz<br />

ám ott, mint itthon, sem mint az óvodában!”<br />

Valljuk be őszintén, sokkal gyakrabban<br />

és sokkal több helyen hangzik el ehhez hasonló<br />

üzenet, mint olyan, amely buzdítaná<br />

és bátorítaná őt az új élmények pozitív befogadására.<br />

Olyan, amely a rá váró feladatokban<br />

a sikerélmény esélyét, nem pedig a<br />

10 <strong>2019.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>22.</strong><br />

Elsőbe indul a gyerek<br />

rá váró kötelesség súlyát latolgatja. Természetesen<br />

úgy, hogy nem kelt abban hamis<br />

illúziókat. Az iskola ugyanis nem maga a<br />

pokol, de nem is az öröm és az elégedettség<br />

feltétlen forrása. Ha erre otthon jól felkészítjük<br />

a gyermeket, és megerősítjük benne,<br />

hogy bárhogyan alakuljanak is a dolgok,<br />

ránk bizton számíthat, jókora érzelmi terhet<br />

veszünk le az új helyzet okán egyébként is<br />

bizonytalan kisdiák válláról.<br />

Ki lesz a tanító néni?<br />

Ez az iskolakezdés sarkalatos kérdéseinek<br />

egyike. Hiszen minden környezetben<br />

élnek sztereotípiák. Egy-egy pedagógus<br />

pedig évtizedekre nyomott hagyott a település<br />

vagy a környék gyermekeinek életében<br />

– legalábbis amíg a mainál konszolidáltabb<br />

viszonyok uralkodtak, és a látszólag<br />

„biztos” egzisztenciával rendelkezők körében<br />

kisebb volt az elvándorlás. Akár személyiségének<br />

pozitív kisugárzásával, akár<br />

azzal, hogy már kiskoruktól vele riogatták a<br />

jövendő kisdiákokat.<br />

A vajdasági magyar közösség fogyatkozása<br />

oda vezetett, hogy ma már egy kézen<br />

meg lehet számolni azokat az iskolákat,<br />

ahol három tanítónő közül kerül ki az, akinek<br />

az osztályában megkezdi majd az elsőt<br />

a család szeme fénye. Hiszen ehhez legalább<br />

61, de akár 90 iratkozóra lenne szükség.<br />

A legtöbb helyen viszont alig tudnak<br />

összeverbuválni 15-16 elsőst. Ami egyetlen<br />

osztály megnyitásához is éppen csak elég.<br />

Így félig-meddig okafogyott a közcímben<br />

szereplő kérdés. Mert a legtöbb helyen ahhoz<br />

az egyetlen tanítóhoz kerül mindegyik<br />

elsős, aki éppen soron van. Legfeljebb tucatnyi<br />

iskola van még, ahol két párhuzamos első<br />

osztályt tudnak indítani. Ezek viszont minden<br />

nyáron szembesülnek a néha abszurditásba<br />

hajló szülői próbálkozásokkal, hogy<br />

gyermekük a „jobbik” tanítónőhöz kerüljön.<br />

Most nemcsak egykori hivatásom okán,<br />

de emberként is azt kellene mondanom:<br />

felesleges az izgalom és a buzgólkodás.<br />

Illusztráció<br />

Nincsenek jobb és kevésbé jó tanítók, tanítónők.<br />

Hiszen mindegyikőjüknek pecsétes<br />

papír, nem is akármilyen, egyetemi oklevél<br />

tanúsítja, hogy rendelkeznek a hivatásukhoz<br />

szükséges alapvető kompetenciákkal.<br />

Az oklevél fedezete pedig legyen a kiállító<br />

intézmény és a hitelesítő rektor és/vagy dékán<br />

felelőssége. Az ördög itt is a részletekben<br />

rejlik. De mi ezekről most nem ejtünk<br />

szót. Túl ingoványos talajra jutnánk.<br />

Iskolát választhatunk, tanítót nem<br />

A jövendő tanítónő személyének kérdése<br />

sok családban komoly viták, célirányos,<br />

sőt olykor elvtelen háttérakciók kiváltója is<br />

egyben. Érdekes korrajz jelent meg a próbálkozó,<br />

majd bizakodó, a végén (csak neki<br />

magának érthetetlen módon) csalódott,<br />

ám beletörődni semmiképp nem akaró szülő<br />

„vergődéseiről” az egyik oktatási portálon<br />

a minap (https://zelenaucionica.com/koce-upasti-kod-koje-uciteljice-i-cija-je-vezajaca/?script=lat).<br />

Megéri elolvasni.<br />

A jog meglehetősen ridegen kezeli a<br />

kérdést. A hatályos előírások szerint az iskolaválasztás<br />

elvileg szabad, tanítót, tanárt,<br />

osztályfőnököt stb. viszont nem lehet választani:<br />

az iskola a mindenkori személyi feltételek<br />

alapján szabadon dönt a kérdésben<br />

úgy, hogy az észszerű munkaszervezés és a<br />

szakmaiság szempontjait szem előtt tartja.<br />

Ez valójában kényszerítő körülmény az<br />

intézmények számára, hiszen lehetetlenné<br />

teszi, hogy bizonyos döntéseknél figyelembe<br />

vegyék az oktató-nevelő munka minőségi<br />

szempontjait. Még olyan esetekben sem,<br />

amikor netán elbocsátás történne. Hiába<br />

tudja az igazgató, az intézményirányító testületek<br />

és mindegyik érintett fél, a szülőket,<br />

diákokat is beleértve, melyik pedagógus<br />

hogyan teljesít, a hivatalos rostán nem okvetlenül<br />

a jobbak maradnak fenn.<br />

Olyan településeken, ahol több iskola<br />

küzd egymással az egyre kevesebb diák<br />

megkaparintásáért (ősztől Zenta is beszáll<br />

e nem túl kellemes játszmába), az a megítélés,<br />

amely a köztudatban él a tanítók személyéről<br />

és munkájáról, óriási befolyással van<br />

az iratkozási kedvre és az iskolaválasztásra.<br />

Olyannyira, hogy akár egy-egy intézmény<br />

létét vagy státusát is veszélybe sodorhatja.<br />

Erre érdekes és nyilván további tanulságokkal<br />

is bőven szolgáló példát láttunk a<br />

közelmúltban saját környezetünkben is. A<br />

helyzet egyúttal olyan látens kockázatokat<br />

is hordoz, melyek az iratkozási kampány során<br />

akár súlyos, személyiséget érintő problémákba<br />

is torkollhatnak.<br />

Ez mindegyik érintett fél számára káros.<br />

BERETKA Ferenc

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!