Családi Kör, 2019. augusztus 22.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Büntetés?<br />
horogra akadva<br />
Ki rótta rám? Az Isten vagy az Ördög?<br />
Akár borús, akár derűs az ég:<br />
minden perc mit nem horgászgatva töltök,<br />
úgy érzem, veszteség.<br />
Irodalmat, szerelmet hanyagoltat<br />
velem ez ős kötelességtudás –<br />
s közben nem fájnak az élők, a holtak,<br />
s nem fáj az elmúlás!<br />
(Jékely Zoltán: Büntetés)<br />
beletartozik az elpuskázott akasztás, beszakadás, a mellémerítés és<br />
az ezekhez hasonló egyéb kudarcok. Az a lényeg, hogy a legszebb<br />
pillanat élményén semmilyen utána bekövetkezett fiaskó nem változtat.<br />
A jelzők mozdulása, a bothegyek bólintása vagy az úszók<br />
merülése alatt eltelt idő az az arany szekundum, amely beleég az<br />
emlékezetünkbe, és utána napokig, hetekig meg még ki tudja,<br />
hány évig is lelki szemeink előtt<br />
újrajátszódik.<br />
Ha nem is sokszor, de megtörténik,<br />
hogy hosszabb ideig<br />
nem jutok ki a vízpartra. Ilyenkor<br />
egész nap csak kínlódom,<br />
ezt a vágyódást bizony Jékelyhez<br />
hasonlóan a teremtő büntetéseként<br />
élem meg. Gyerekkorom<br />
óta háborúzott bennem<br />
a kötelességtudat, a tanulás, a<br />
munka, a család iránti felelősség<br />
és a horgászat. Már kisiskolás<br />
koromban is szenvedtem<br />
emiatt, amikor apróságokért<br />
felhívtak a partról, pedig éppen<br />
jól kaptak a halak. Sehogy<br />
sem tudtam elfogadtatni azt<br />
az érvet, hogy nem akkor kell<br />
pecázni menni, amikor szabadidő<br />
van, hanem akkor, amikor a<br />
JÉKELY ZOLTÁN A DUNÁN<br />
HORGÁSZIK<br />
legvalószínűbb, hogy halat foghatunk. Ennek érdekében hajlandó<br />
voltam hajnali négykor kimenni a tóra, majd a parton átöltözve hét<br />
órára beértem a munkahelyemre. Persze nem volt könnyű összecsomagolni,<br />
amikor egymás után jöttek a szép halak, ilyenkor bizony<br />
sajgó szívvel hagytam ott a vizet.<br />
Olyan időszakok is akadnak, amikor lehetetlen küldetés a magánélet<br />
és a szenvedély összeegyeztetése. Lehetőleg keményen<br />
ellenállok a kísértésnek, ilyenkor esténként alvásra készülődve a<br />
lehunyt szemeim előtt újrajátszódnak a nagyon várt halkapás jelenetei,<br />
életem legszebb pillanatai, amelyeket nem homályosíthat el<br />
semmilyen nyavalyája ennek az árnyékvilágnak.<br />
HUZSVÁR József<br />
„Minden más reklámot lemondtam, már csak<br />
a <strong>Családi</strong> <strong>Kör</strong>ben hirdetek. A visszajelzésekből kiderült,<br />
hogy a vásárlóink 30 százaléka a hetilap olvasóinak<br />
a köréből érkezik”, mondta egyik ügyfelünk.<br />
Ön mire vár?<br />
ÉS AKKOR AZ EGYIK KARIKA MEGREMEG….<br />
A „civilek” úgy képzelik el a pecázást, hogy ott ülünk a parton látástól-vakulásig,<br />
szinte gyökeret eresztve, miközben nem történik<br />
semmi. Persze ezek a kívülállók még életükben nem láttak közelről<br />
igazi horgászatot. Csak a hétvégi műkedvelők mennek ki a vizek<br />
mellé szunyókálni, az igazi szakik nem hunyni járnak ki a folyókra,<br />
tavakra. Ők már napokkal a tervezett halfogás előtti éjszakákon<br />
sem tudnak nyugodtan aludni, ilyenkor eszelnek a nyerő taktikán.<br />
Igaz, hogy a technikának köszönhetően egyre több összkomfortos<br />
sátort látok a partokon, napokig abban laknak a bojlis pontyfogók.<br />
Nappal ott heverésznek a kényelmes matracokon, éjszaka pedig<br />
nyugodtan alszanak a bevetett botjaik mellett, mert a hangosan<br />
fütyülő, csipogó, villogó elektromos kapásjelzők ébresztik őket, ha<br />
hal akadt a horogra.<br />
Az ilyen halfogásért nem vagyok oda. Ettől már csak egy lépés<br />
a Nyugaton már bemutatott okosbottartók használata, amelyek<br />
kapás esetén egy rugós rendszer segítségével megrántják a botot,<br />
megakasztva ezzel a zsinórt húzó halat. Ezeket a vijjogó, pislogó<br />
elektromos kütyüket nem szeretem. A harsány technikai vívmányok<br />
használata nem más, mint a természet, a csend és harmónia<br />
megsértése.<br />
Alig várom, hogy ott üljek a parton, ahol ketten vagyunk: én és<br />
a természet. A botok a legjobb helyre bevetve, a jelzőkarikák ernyedten<br />
lógnak a zsinegeken. Kelet felől a párán átsejlő napkorong<br />
pasztellnarancsát szemlélem, amikor eljön a legszebb pillanat. Ez az<br />
a másodperc, amelyért érdemes leautózni a térképről, árkon-bokron<br />
átveretni, fagyoskodni, napszúrást kapni. Az egyik rikító színű<br />
karika megremeg, azután egyenletes tempóban felkúszik, majd a<br />
bothoz ragad, miközben a pálca hegye a víztükörre hajol. A többi<br />
már csak rutin kérdése: bevágás, fárasztás, szákolás. Ebbe persze<br />
Független hetilap<br />
Hirdessen a legnagyobb példányszámú<br />
vajdasági magyar hetilapban!<br />
Telefon: 064/470-44-99,<br />
e-mail: info@csaladikor.com<br />
<strong>2019.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>22.</strong> 37
Change language