Családi Kör, 2019. augusztus 22.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
„Azt is akarom ezzel mondani, hogy habár<br />
megvolt rá a jogom, egyáltalán nem<br />
pályáztam arra, hogy habár nem dolgozok,<br />
mint tisztségviselő, továbbra is<br />
fizetést kapjak, hanem, ha már nem dolgozok,<br />
akkor kapjak csak nyugdíjat” –<br />
fogalmazott Olajos Mihály (1920–1992)<br />
politikai aktivista és szerkesztő a nyugdíjaztatásának<br />
körülményeit részletezve<br />
abban az interjúban, amelyet Vékás János<br />
készített vele Újvidéken 1987-ben.<br />
Bűn és dac<br />
SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK<br />
Egy gyermeklap Kovácsai és más kollégáik – Volt egyszer egy Buksi! (56.)<br />
A beszélgetés leiratának első része akkor<br />
rögtön, már a következő évben, 1988-ban<br />
megjelent a Létünk című folyóirat évfolyamnyitó,<br />
tehát egyes számozású kiadásában,<br />
„de a folytatás közlését a Forum Könyvkiadó<br />
akkori vezetői megtiltották a főszerkesztőnek”<br />
– írta Vékás János az Utak című<br />
kötetében (Életinterjúk 1980–1990, Vajdasági<br />
Magyar Művelődési Intézet, Zenta,<br />
2010), az Olajos Mihállyal készült interjúhoz<br />
mellékelt bevezetőjében. Így a visszaemlékezés<br />
folytatásából csak újabb két esztendő<br />
múltán a szép emlékű Napló című hetilap<br />
1990. május 30-i és június 6-i számában jelenhettek<br />
meg további részletek.<br />
Vékás János kötetét azért lapoztuk fel<br />
néhány héttel ezelőtt a közkívánatra újraindított<br />
sorozatunkhoz kapcsolódva, hogy<br />
a különféle visszaemlékezésekből kicsit<br />
jobban, s kicsit talán közelebbről is megismerhessük<br />
a Buksi egykori gárdáját, az<br />
ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági<br />
magyar gyermeklapjának csapatát; vagyis<br />
némi rálátásunk nyíljon arra is, hogy milyennek,<br />
milyen embernek ismerték őket<br />
a kortársaik, a barátaik, az ismerőseik, a<br />
munkatársaik.<br />
Kovács Józsefről és Kovács Sztrikó<br />
Zoltánról már igen sokat beszéltünk szériánk<br />
korábbi részeiben, s bár időnként az ő<br />
neve is fölmerült, de tulajdonképpen eddig<br />
épp csak a főszerkesztő, Bogdánfi Sándor<br />
szorult kicsit a háttérbe, mintha kimaradt<br />
volna valahogy ebből a sorból. Ezt igyekszünk<br />
pótolni akkor, amikor olyan visszaemlékezésekből<br />
szemezgetünk részleteket,<br />
amelyekben róla is beszéltek a megszólított<br />
interjúalanyok. Ezért idéztük hát most<br />
néhány részben az Olajos Mihállyal készült<br />
beszélgetés izgalmas részleteit – akinek, elmondása<br />
szerint pozitív, kollegiális viszonyt<br />
sikerült kialakítania Bogdánfival –, s innen<br />
folytatjuk majd tovább történetünket a<br />
<strong>Családi</strong> <strong>Kör</strong> jövő heti számában…<br />
Tartsanak velünk akkor is!<br />
(Folytatjuk)<br />
SZABÓ PALÓCZ Attila<br />
A BUKSI KORAI IDŐSZAKÁBAN A VAKARCS-KÉPREGÉNYEK FŐHŐSEI RENDSZERESEN<br />
SZEREPELTEK A LAP CÍMLAPJÁN; ÍGY TÖRTÉNT EZ 1958. NOVEMBER 6-ÁN IS<br />
Egész nap éhezem<br />
bűn és dac miatt.<br />
Nem főzött rám anyám,<br />
és röhögött a pék:<br />
Rosszul ejtettem, hogy „croissant”.<br />
Többet oda én nem megyek,<br />
anyámhoz se haza!<br />
Árván éhez<br />
falánk szívem,<br />
piciny gyomra.<br />
(Szabad Magyar Szó, <strong>2019.</strong> április 21.)<br />
Sólyom Balázs<br />
Falánkság<br />
<strong>2019.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>22.</strong> 43
Change language