Családi Kör, 2019. augusztus 22.

Riport
MIHALEC VALÉRIA (KÖZÉPEN) ÓVODÁSKORI BARÁTNŐJÉVEL,
GYŐRI DÓRÁVAL (JOBBRÓL) ÉS KATALIN DOKMANOVIĆTYAL,
AKIT A KÖZÉPISKOLÁBÓL ISMER
– Nagyon nagy fejlődésen mennek át a főzőverseny résztvevői,
valódi pörköltek kerülnek az asztalra. Sokan igénylik, hogy adjunk
tanácsot, hogy az étel jobb legyen, és ez magával hozza a fejlődést.
Kezd visszaszorulni a vízben főzött, pörköltnek nevezett, de valójában
nem pörköltek készítése.
Mihalec Valéria, vagy ahogyan lánykori nevén Topolyán ismerik,
Lak Valéria 1993-ban költözött külföldre, Kanadában, Vancouverben
él:
– Az elmúlt huszonhat évben most vagyok ötödször vagy hatodszor
itthon. Egyre sűrűbben jövök, mert a szüleim itt vannak,
de ők már nem akarnak Kanadába utazni, mert messze van nekik.
A közösségi oldalakon minden évben olvasok arról, hogy mennyire
érdekes ez a parasztolimpia, és mindig mondtam magamban, hogy
mennyire jó volna itt lenni, ez most idén sikerült. Nagyon tetszik a
műsor, látszik, hogy sok munkát fektettek a szervezésbe. Topolyának
szüksége van egy ilyen programra! Minden napom be van osztva,
régi ismerősökkel, főként egykori osztálytársakkal találkozok.
Márkus Alfréd Budapestről jött haza, hogy negyvenedik születésnapját
szülővárosában, Topolyán, a parasztolimpián ünnepelje
meg szerettei körében:
– Szegeden jártam középiskolába, Veszprémben egyetemre,
utána Kecskeméten és Szegeden dolgoztam, jelenleg Budapesten
élek. Nimród régi jó barátom, ezért hazalátogatásunkat úgy alakítottuk,
hogy itt legyünk az olimpián. Édesanyámék a főzőversenyre
neveztek be, Bianka lányom pedig a rajzpályázaton vett részt, és
érmet is nyert.
Jusztin Tamás, a Szivárvány együttes muzslyai származású,
jelenleg Ausztráliában élő hatvannégy éves énekese azt mondja,
nem a tiszteletdíj összege a fontos, és az is mindegy, hogy a közönségben
öten vagy tizenötezren vannak, egy zenésznek mindig
szívvel-lélekkel kell csinálnia a dolgát:
A KÖZÖNSÉG NAGY LELKESEDÉSSEL NÉZTE AZ OLIMPIAI MŰSORSZÁMOKAT
MÁRKUS ALFRÉD ÉS FELESÉGE, MÁRKUS-RÁCZ LÍVIA,
VALAMINT GYERMEKEIK, LIZA (BALRÓL) ÉS BIANKA (KÖZÉPEN)
JUSZTIN TAMÁS: NEM A PÉNZ, VAGY A KÖZÖNSÉG SZÁMA
A FONTOS, MINDIG SZÍVVEL-LÉLEKKEL KELL ZENÉLNI!
– A Szivárvány együttes karrierje 1985-ben indult, a zenekar mindaddig
működött, amíg el nem hagytam az országot. Ausztráliába
1998-ban költöztem ki végleg. Addig a Szivárvány együttes volt a második
családom! Hét nagylemezünk jelent meg, ebből az első kettő
aranylemez lett. Már korábban is énekeltem az Újvidéki Rádióban, de
az áttörést a Szivárvány együttes hozta, amikor összeállt az öt tapasztalt
zenész, akik a rock és a jazz műfajokban is járatosak voltunk. Mint
ahogyan a 3 + 2, mi is egy új stílust hoztunk be. Repertoárunkon sok
hallgató nóta és Dankó Pista-dal szerepelt, melyek rock hangzásban
szólaltak meg. Úgy gondolom, ezt a mai napig szereti a közönség. Tizenöt
éven át minden hétvégén zenéltünk a világ mind a négy sarkában.
A mai zenészek számára talán felfoghatatlan, de két-három évre
előre le voltunk foglalva. Sajnos az ország helyzete olyan volt, hogy a
két fiam jövője érdekében döntenem kellett, zenészként utazva pedig
azt láttam, hogy más országokban mennyire
másképpen élnek az emberek. Most Ausztráliában
a fiaimmal muzsikálok, Névtelen
Együttes, azaz No Name Band név alatt, és
majdnem minden hétvégén fellépünk. Széleskörű
a repertoárunk, van munkánk. A topolyai
koncertre újra összeállt a Szivárvány
együttes. A zenészek közül ketten az eredeti
felállásban is zenéltek. Sajnos a gitárosunk,
Kecskés Sándor két hete meghalt, ő már nem
várt haza, a másik billentyűs, Dániel négy éve
távozott – mondta Jusztin Tamás, de hozzátette,
sikerült egy jó csapatot összehozni,
melynek koncertje méltóképpen zárja le az
idei parasztolimpiát.
TÓTH Imre
2019. augusztus 22. 13