x - EPA

A NAGYSZENTMIKLÓSI ARANYKINCS ROVÁSFEL-
IRATAINAK MEGFEJTÉSE ÉS TÖRTÉNETI HÁTTERE
Nagyszentmiklóson (= Sinnicolaul Maré) (volt Torontál vármegye, most
Timis-Torontal), Románia, 1799. július 3-án Nákó Kristóf egyik jobbágya
Nécza Vuin árokásás közben aranykincset talált. 1 A lelőhely a Sziget nevű
városrészben volt, mintegy 10 km-re délre a Maros menti Oscsanádtól (a volt
Marosvártól) és északra az Aranka folyótól.
A kincs tulajdonosa az egyedülálló leletet két görög kereskedőnek adta
el, de előbb számos darabot megtartott vagy értékesített. A kereskedők a
pesti vásáron próbálták az aranytárgyakat értékesíteni. Császári rendeletre
a 23 db-ból álló kincsleletet ugyanazon év szeptemberében a bécsi cs. és kir.
régiségcabinet számára megvásárolták.
Neuman bécsi múzeumigazgató 1805. évi feljegyzése szerint, egy szemtanú
előtte kijelentette, hogy eredetileg több edény volt és ő a saját szemével
látta a hiányzó edényeket. Az általa látott edények igen nagyok voltak és az
egész kincs aranyértéke 24—25 000 aranyra mehetett.
A nagyszentmiklósi aranykincs régészeti irodalma igen gazdag (Id. a
dolgozat végén), és mégis az edényeken látható rovásfeliratok megfejtése
tekintetében ez ideig sem született meg végső megoldás.
Kétségtelen, hogy a nagyszentmiklósi rovásjelek: az Orchon—Jeniszej—
Tálas völgy, Don—Kubán vidék, valamint a székely-magyar rovásírás jellegzetességeit
képviselik, anélkül azonban, hogy az eddigi megfejtési kísérletek
mindezekkel összhangban álltak volna. így kétségtelen, hogy az eddigi megfejtési
próbálkozások téves alapokon nyugodtak. így szükségesnek látom,
hogy a nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratait — tekintettel az eddigi
megfejtési kísérletekre — revízió alá vegyük és a megoldás munkáját az eddigi
előzményektől függetlenül, elölről kezdjük el.
I. A NAGYSZENTMIKLÓSI ARANYKINCS FELIRATAI
Az edények sorszámozása az eddigi gyakorlat szerint továbbra is Hampel
József alappublikációját követi, 3 de kapcsolódik Németh Gyula rovásszövegeihez,
4 Mavrodinov M. N. képes tábláihoz 5 és a magam munkájának illusztrációihoz
is (IV—XX. t.).
íReiszig Ede, Torontál vármegye története: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye Bp.
1911, 313., 335—339.11.
2 Hampel J., A nagyszentmiklósi kincs. Tanulmány a népvándorláskori művészetről: AE, 4 (1884) 1—
166., 1—2.
3 Hampel J., Der Goldfund von Nagy-Szent-Miklós, sogenannter „Schatz des Attila". Bpest 1885. —
Hampel J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Braunschweig 1905, I. 153—161; II. 401. pp.;
III. 288. pp.
4 Németh Gy., Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós: Bibliotheca Orientalis Hungarica II.
Bpest — Leipzig, 1932, 17—18.
5 Mavrodinov M. JV., Le trésor protobulgare de Nagyszentmiklós: Arch. Hung., XXIX, 1943, I—
XXXVI. t.
31