fr01

7
rított kezet logónknak. Amikor az Otpor! tagjai meglátogatták
barátaikat, a liftek belsejébe mindenütt odaragasztották az ökl&
áb r átz olo m atri c át. Ez egy oly an t akt i ka, amit az egy iptom i ak
könnyen megismételhetnek - magyar íntam.
Egy nagydarab egyiptomi srác félbeszakított: - Nem értem,
hogy a matricák hogy fogják megbuktatni Mubarakot -
mondta.
AbbóI, ahogy azegyiptomiak rám néztek, láttam, hogy többségük
ugyanerre kíváncsi. Észrevettem elóttük néhány félig
üres Marlborós dobozt, a reggeli utáni cigarettaszünet maradékát.
Megkérdeztem, hogy miért êppen ezt a cigarettát választották.
Elóször senki sem értette, mit akarok ezzel.
Lehet, hogy
- Nem tudom - mondta az egyikértelmiségi. -
azért, mert szép a csomagolása?
- Ez alegjobb cigaretta - tette méghozzâ. - És amerikai.
- Oké - mondtam -, azêrt szívsz Marlborót, mert ez a mâr'
ka valamit kifqez a számodra. Lehet, hogy a Marlboro Man
vonz, vagy a piros csomagolás, vagy a minóség-elle nörzês vagy
akármi. De amikor az üzletbe mentél cigarettáért, választottál
a márkák koztil. És a végén a Marlboróbanbízrâl meg. Ugyanez
ahelyzet egy diktátorral. Minden diktátor - magyaráztam -
egy márka. Általában ezt a márkât nemzeti lobogóba csomagolják,
és a reklámja nagyon gyakran a stabilitás ismételgetésén
alapul. Pinochet híres jelszava így szók: ,,Enu^gy akáosz." Egy
diktátor mârká4a gyakran szembenállást képvisel az Egyesült
Áilamokkal, Izraellel vagy bárkivel. És mint minden márka,
a diktátor is mindenre képes a piaci részesedésért és a nyilvânosságért.
Ezért volt a venezuelai Hugo Cháveznek saját TVshowja,
Aló Presidente címmel. A músor alkalmanként több
óráig tartott, Châvez beszédeket mondott, és tréfás jeleneteket
adott eló. Az egyik epizódban baseballbírónak öltözött, és kihirdette,
hogy a politikai ellenfelei ,,ki vannak âlIítva". Chíwez,
a színes egyéniségú diktátor ugyanugy, mint bármely más márka
a sugárzási idó rabja, és mindig arra rörekszik, hogy nagyobb
szelet jusson neki a piaci tortábóI. De ha túlnézel a reklámokon
és a propagandaplakátokon, azt találod, hogy az összes diktátort
ugyanazokb ôI az alap anyagokból sütötték: korrupció, neporizmus,
rossz gazdálkodás, társadalmi igazságtalanság, erószak
és félelem. Vajon miért döntenek az emberek mégis úg¡ hogy
velük tartanak?
Senki sem válaszolt.
-Ez azén van - mondram -, merr egy diktatúrában nincs
más választható márka. Ha Mubarak valami gagyi hazai cigarettát
képviselne - mondtam az egyiptomiaknak -, akkor nektek
egy karton Marlboróvá kellene válnotok. Olyan márkára
lenne szükségetek, amely jobb, mint az övé.
A márkáknak reklám kell, ami szimbólumokon alapul. Ezért
vok az ökölbe szorított kéz olyan fontos a szerb forradalomban,
Grúzia és Ukrajna aktivistái pedig ezért használták a
rózsát és a narancsot országaik posztszovjet strómanjai elleni
küzdelmük során. Egy ismert márka bevezetése nélkül mindaz
az indulat, amely Egyiptom sérelmeinek kis katlanjaiban
forrong - legyen szó aká.r a rexrilmunkásokróI, akik 2008-
ban Mahallában sztrájkolni kezdtek, akár azújságírókróI, akik
cenzur ázatlan i nternet-h ozzâf ér êst követel nek Kairóban, akár
a munkanélküli fiatalokróI, akiket a nyíh utcán vernek országszerte
-, soha nem összpontosulna az igazi problémára,
azaz Hoszni Mubarak diktatúrájár Egy eróteljes logó viszont
^.
segítene megértetni az emberekkel, hogy ezek azavargásokegy
önmaguknál nagyobb dologgal állnak kapcsolatban. Vagyis
egy olyan vizióval, amit ti hoztok létre - mondtam az egyiptomiaknak.
26 )7