fr01

hogy kínosan vigyorogva türtóztetik magukat, hagyják, hogy
a két nó a stadionban élvezze a jkékot, ötletet adva további
35 millió iráni nónek, akiket elnyomó törvények fojtogatnak.
A két nó sajátos tiltakozása szimbólummá vált, és mint minden
szimbólum, ez is jó eszköz volt arra, hogy mindenki azt
magyarâzzon bele, amit csak akar. A közvélekedés szerint lktasari
és Kazimi nem csak egyszeríi aktivisták voltak, akik a sok
iráni által megvetett elnyomó és diszkriminatív törvények ellen
tiltakoztak. A két nó magát a reményt jelképezte, annak
ígéretét,hogy az irániak egy napon olyan országban élhetnek,
ahol nemüktól függetlenül szabadon és boldogan járhatnak focimeccsre.
Egy irâni blogger egy pocsék verssel is kifejezte ez
irânyívárgyât. Szavait a két bátor nónek cimezte:
,,Hósök és harcosok, álmodjatok arróI, hogy egy naP a >rsza'
badság tornatermébenu gyerekeket tanítotok." A suta szavakból
is világos, hogy az âtöltö26 mutatvány mondanivalôia elérte az
embereket. Az aktivisták feloldhatatlan dilemma elé állították,
ezâkalvesztésre ítélték a világ egyik legfelelmetesebb biztonsági
erejét, az iráni rendórséget.
Lehet kételkedni benne, hogy ez a megközelítés politikai
käzdelmekre is alkalmazhatô. Elvégre a sikerhez nem elég a
vicces hasra esés vagy a látványos geg, az aktivistáknak célokat
is kell közvetíteniük, mondanivalóval is kell rendelkezniük.
Mégis oka van annak, hogy a humor olyannyira népszerú
eszköz a modern aktivisták fegyvertárában. Az, hogy múködik.
Egyrészt megtöri a felelmet és bizalmat épít, másrészt a
j(tfejség érzését kelti, ezzel új tagokat yonz a mozgalomhoz.
Végül a humor esetlen reakciókra sarkallhatja az ellenfelet.
A legjobb vicces akciók a ,¡álaszthatsz: vesztesz vagy vesztesz"
forgatókönyvbe kényszerítik a zsarnokokat és biztonsági fónökeiket,
ami az akcióra adott válasz sikerétól függetlenül aláássa
rendszereik vagy intêzményeik hitelességét. A politikusok, legyenek
akár demokratikusan megválasztorr vezerók vagy kiméletlen
diktátorok, általában az önhittség magas fokán állnak.
Ha már túl sokáig voltak hatalmon, és az újságok, magazinok
címlapján túl sokszor lârtârk saját, vonzóra retusált arcukat,
kezdik túl komolyan venni magukat. Mintha ók is hinni kezdenék
saját propagandájukat. Ezért követnek el ostoba hibákat,
amikor a heccizmus próbára teszi óket. A beképzelt nem érti
a :Jéfát.
A heccizmus ráadásul túljuttatja a mozgalmat a puszta csínytevésen,
mert éppen azt a habarc.sot kezdi ki, amely a legtöbb
diktatúra építményét összetartja. Ez pediga felelem. Jól látható
mostanában mindez a vilâg egyik legkevésbé mulatságos helyén,
Bass ár el-Aszad Szíriájában. Amikor CAN VAS -beli munkatársammal,
Brezâval találkoztunk néhâny vezetó szíriai aktivistával
- egy megbízhatí eújszakmentes csapat tagjaival, akik
a forradalom vezetését prôbâ\á.k elvenni az országba beszivárgott,
vérengzó dzsihadista banditáktól -, más országbeli kollégárikhoz
hasonlóan ök is azzal kezdték, hogy elmondták: ami
múködött Szerbiában vagy máshol , az soha nem történhet meg
Szíriában. Amint arra szá.mítortam, a felelemre hivatkoztak.
- Ez Damaszkuszban nem fog múködni - állították -, merr
most mindenki túlságosan fel attóI, ami körülötte zajlik.
Emlékeztettük óket arra, hogy a ftlelem buborékát ki lehet
pukkasztani. Ha pedig ez megtörténik, minden lehetségessé válik.
Most, hogy a rezsim civilek tizezreit mészárolja le, és az
ellenzékiek - az eriSszakot alkalmazók ugyanúg¡ mint az eröszakmentesek
- azért küzdenek, hogy a diktátor erejét minden
téren meggyengítsék, az említett aktivisták (a nevüket nyilvánvaló
okokból nem fogom elárulni) persze órültnek gondolnak
bennünket. De a képzésünket követó hetekben és hónapokban
106 t07