fr01

T-
Kampánya természetesen katasztroÊálisan sikerült. Milknek
nem volt pénze, nem voltak emberei, és ötletei sem arróI, hogyan
kell hatékonyan kampányolni. Rendórségi zaklatásokba
belefáradt meleg üzletemberektól kapott ugyan némi támogatást,
és vonzô személyiségével néhány kívülállót is megnyert
magának, ám amikor végnl1973-ban városi képviselójelölt lett,
a32induló közül a tizedikhelyenvégzett. Milk azonban kitartó
volt. Felfedezte szónoki képességét, és élt is vele. Az üldözésról
és a melegellenes jogszab ályok ígazsáretalanságáról beszélt. Közössége
képviseletére azt tafiotta a legmegfelelóbb formán ak, ha
a homoszexuálisokat egy politikai blokkba szervezi, amit kiegészít
néhány kulcsfontosságú szövetséges támogatásával.
Ismét elbukott. Sikerült ugyan elmozdulnia a fósodor felé,
együttmúködött szakszervezetekkel és túzoltókkal, találkozott
hétköznapi emberekkel a buszmegállókban és mozikban, de
még ez sem volt elég. Hetedik helyével ezuttal közelebb került
a gyözelemhez, de a négyezer szavazós határ továbbra is garantálta,
hogy Milk megmarad egy szük réteget képviseló jó
szándékú és tehetséges aktivistának.
És tényleg az is marad, ha végül nem érti megazt a rendkívül
fontos alapelvet, hogy kicsi, megnyerhetó csatákat kell keresnie.
Harvey Milk úgy indult el, ahogy mindannyian szoktuk, ha
elég szenvedély él bennünk egy ügy iránt. Ilyenkor az ember
bátran beszéI, és elvárja, hogy az emberek hallgassanak rá.Ha
ezt a könyvet olvasod, feltételezem, hogy legalább egy kicsit
töródsz azzal, hogy a világban jó ftânyu változások történjenek.
Életed során valószínúleg próbálkoztál mâr petíciôírással,
szervezéssel, felvonulással, esetleg más módjával annak, hogy
az emberek figyelmét felhívd valami nagyon fontos témára. Lehet,
hogy csak egy barátot vagy egy szülót próbáhál meggy(5zni
arról, hogy a politikai nézetei teljesen hibásak. Fogadjunk egy
kanárlizraeli túróban, hogy tudom, mi történt: szenvedélyesen
beszékél aveszéIyezr.etett lazac megmentéséról vagy arróI, hogy
iPhone-okat kell venni a krónikusan szomorú bolgár árváknak,
de az emberek csak udvariasan bólogattak.
Persze cinikus vagyok, de csak azérr, merÍ. tökéletesen értheróen
akarom elmagyarazni az eröszakmentes aktivizmus egyik
rendkívül fontos alapelvét: nevezetesen, hogy az emberek kivérel
nélktil és teljes bizonyossággal fütyülnek arra, amit mondasz.
Nem azért, mert rosszak. A legtöbben tisztességesek, kedvesek
és szerények. Ók azt hiszik, mindenki csak arra vágyik ebben
az életben, hogy valahol békén üljön és szendvicset egyen.
Pedig igazâból nekik is sok minden jâr a fejükben, munka,
gyerekek, nagy álmok és kis sérelmek, kedvenc TV-músorok,
amikról nem szabad lemaradni, és kacatokkal megtöltött dobozok,
amiket vissza kell küldeni az internetes áruháznak. Talán
azt gondolod, hogy ezek hülyeségek. Talán önzéssel, vaksággal,
sót erkölcstelenséggel vádolod azokat, akik csak a napi gondjaikkal
foglalkoznak és a kertjüket gondozzâk. Az általam ismert
legrosszabb aktivisták legalábbis így gondolkodtak. Nem
is jutottak sehova, mert nem reális elvárni az emberektóI, hogy
elkezdjenek több dologgal töródni, mint amivel már eddig is
töródtek. Minden próbálkozás, amely ezt nem veszi figyelembe,
bukásra van ítélve. Benjamin Franklin âIIítólag egyszer
megjegyezte: ,,Az egêsz emberiség három csoportba osztható:
a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik megmozdulnak."
Úgy képzelem, hogy te, kedves olvasó, olyan vag¡ aki
megmozdul. Ha így van, nincs más feladatod, mint megtalálni
azokat, akik mozdíthatók, és rávenni óket, hogy csatlakozzanak
hozzâd.
Aktivistaként két választásod van. Csinálhatod, amit Harvey
Milk kezdetben csinált, azaz megpróbálod összegyújteni
48 49