fr01

T_
Abban reménykedtek, hogy megbuktathatják saját diktátorukat,
Hoszni Mubarakot, ezért számukra a Köztársaság tér nem
egyszerúen turisztikai látványosság volt, hanem stratégiai jelentóségú
kiindulópont egy eröszakmentes forradalom szâmá.ra.
Az Otpor! mozgalmat, amely nehézsúlyú politikai erövé válva
hamar megvalósítot ta az elképzelhetetlent, és megbuktatta Milosevicset,
egy csoport átlagos fiatal hozta létre. Ennek a mozgalomnak
a vezet(iiközé tartoztam, és egyiptomi barátaim azért
látogattak meg minket, mert azt remélték, hogy tanulhatnak
valamit tólünk, szerbektóI.
A csoportot egy nyugodt szögletbe vezettem, távol a nyüzsgó
kávézôktôL, és beszélni kezdtem. A teret egy sor luxusüzlet tarkította,
volt ott Armani, Burberr¡ Max Mara. Ezekre mutattam,
de közben a nyomorról beszéltem.
- Valamikor, nem is oþn régen - mondtam - Szerbiában
az infláció olyan magas volt, hogy egy kiló krumpli âra egy év
alatt 4 ezer diná,rr6l 17 billiárd dinárra szökött. Ha ez nem lett
volna elég, hadban álltunk a szomszédos Horvátországgal, és
ha megpróbáltál nyíltan szólni az ellen a végzetes politika ellen,
amely a gazdaságunkat összeroppantotta és biztonságunkat
elsorvasztotta, letartôztattak és megvertek, vagy még rosszabb
történt. 1992-ben újdonsült biológushallgató voltam, és a jövó
számunkra, szerb fiatalok számá.ra nagyon-nagyon kilátástalannak
túnt.
- Igen - válaszolt neve tve az egyik egyiptomi -, tudjuk, hogy
milyen érzés ez.
Folytattam a történetet, az egyiptomiak pedig tovább bólogattak.
- Milosevics terrorjával szemben az els6 természetes reakciónk
a f,ísultság volt. Hiszen a barátaimmal el se rudtuk volna
képzelni, hogy egy napon mozgalmat fogunk alapítani.
t2
Nem vágytunk politikusi babérokra. Egyetemisták voltunk, és
ugyanaztszerettük csinálni, amit bárhol avilágon az egyetemisták:
sokáig fennmaradni, sokat inni, és estére partnert találni.
Ha akkoriban valaki megkérdezte volna, hogy mi mozdíthatna
ki a szobából, és vinne a Köztársaságtérfe, biztos nem aztválaszoltam
volna, hogy egy tüntetés - sokkal inkább egy rockkoncert.
A tér szélén állva megpróbáltam megmagyarázni egyiptomi
barátaimnak, hogy miért szeretem a Rimtutituki együttest,
amelynek zenei hangzású neve szabad fordításban anynyit
tesz, hogy ,,megduglak". Reméltem, nem bántódik meg
az a hârom-négy lâny a csoportban, aki hidzsábot, vagyis a
hagyománytiszteló muszlim nók fejfedójét viselte. I992-ben ez
az együttes volt a legdögösebb jelenség a városbar. Egy csapat
fëkezhetetlen fazon, villámkezú gitárosok, vad szövegekkel.
Amikor megtudtuk, hogy kivételesen ingyenkoncertet tartanak,
barátaimmal együtt gyorsan megléptünk az 6râkró1, és
a Köztársaság térre vonultunk, hogy bálványainkat akcióban
lássuk.
A látvány sokkolt minket. A Rimtutituki tagjai nem a megszokott
vidám elóadásukat tartották, hanem egy platós teherautón
gurultak be a térre. Inkább látszottak hódító tábornokoknak,
mint punkzenészeknek. A teherautóval köröztek a
téren, és közben a legismertebb számaikat adták eló, olyan dalszövegekkel,
mint ,,ha lövök, nem lesz idóm szeretkezni", va1y
,,a sisak alatt nincsen agy". Nem kellett lángésznek lenni ahhoz,
hogy az ember megértse, mi folyik a téren. Mivel a háború még
tombolt, Belgrád tele volt a frontra tartó katonákkal és tankokkal.
Eközben ezeka punkzenekarrá összeállt fiúk kigúnyolják
a militarizmust, nyíltan a háború ellen lázítanak, és hitet tesznek
a normális és boldog élet mellett. Mindez egy diktatúrában
T3